Szlovákia
Az előző túra után a munkahelyemre beballagva megtudtam, hogy a gyárnak őszi leállása lesz. Ennek idejére azonnal tervezgetni kezdtem az újabb túrát, amelynek ezúttal mindenképpen útba kellett ejtenie valamelyik skanzent, mert az előző túrákon rendre ezeknek a rovására nyertem időt a hazaúton. Ezen kívül néhány vár megmászását tűztem ki célul.
Tudtam, hogy a szlovák koronát nemsokára kivonják a forgalomból, ezért az előző túráról megmaradt készpénzt mindenképpen el kellett költenem. 1150 SK-val és némi tartalék forinttal indultam el. Vittem elég sok húst, zsírt és kolbászt. Kempingbe nem akartam betérni, ezért húszezer forintért vettem egy új aksit a fényképezőhöz, ami tovább bírta szuflával, mint az előző. Vittem esőkabátot és sárba való cipőt. Öcsémtől kaptam egy PDA-t, azaz azaz marokszámítógépet, ami jegyzetelésre, diktálásra és tájékozódásra is alkalmas, de mivel még nem tudtam kezelni, hát otthon hagytam. Csak a jövő nyári lengyel túrán vetettem be szótárként, és jövő ősszel diktafonként.
Még pár szót mondanék a galvanizálóról. Ez a Mikroelektronikai Vállalat utódának, a Vishay nevű félvezetőgyárnak volt a finom galvanizáló részlege, azaz nem karosszériaelemeket vagy hasonló lemezeket vontunk be korrózióálló fémmel, hanem apró diódák, tranzisztorok rézből készült érintkezőit ónréteggel. Éppen olyan vastagon, hogy a nagybani megrendelőink összeszerelő automatái emberi beavatkozás nélkül oda tudják forrasztani gyártmányainkat a nyomtatott áramköröket tartalmazó lapra. Termékeinket többek között autógyártók és műszaki gépgyártók vásárolták, akik sokat adnak a minőségre. Engem egy 8 általánost igénylő, "gyártósori összeszerelői" munkakörbe vettek föl még 2007 elején. A három hónapos betanulási és próbaidő lejártával határozatlan időre fölvettek - életemben először. Ekkor a túlórapótlékkal együtt 130 ezer forintra ugrott a nettó bérem. Összehasonlításul megemlítem, hogy a tanári pálya elhagyásakor 106 ezret kerestem adózás után.
A galvanizálóban jobbára csak nekem volt szokásom éppen az éjszakai műszakról szabadságra menni, mert olyankor zsíros pótlék járt a fizetés mellé. Én azonban többre értékeltem azt a körülményt, hogy hat éjszakás munkanap után négy szabadnap jár, és így tovább maradhattam a túrán. A legszebb őszi túráimat a Felvidéken gyári munkásként tettem meg. És így tanultam meg becsülni a tavaszi és őszi szünetet tanárként is, hiszen egy gyárban nagyjából akármikor lehet szabadságot kérni és túrázni, de egy iskolából nem.
E munkahelyen megbecsültek és szerettek engem, és én is őket. A felnőtt beosztottakkal és munkatársakkal való bánás új tapasztalatokkal gazdagított emberi vonalon. Az eddig általam csak elméletben megszerzett ismereteket sikerült a gyakorlatban is alkalmaznom. Például ki gondolta volna a mezei dolgozók közül, hogy a szekrénysornyi tápegységen nem csupán az ampereket kell figyelni (mert ha azok nem érik el az előírt számot, akkor vékony lesz az ónréteg), hanem a voltokat is? A tápegység ugyanis áramgenerátoros üzemmódban préselte át a galvánkádakon a 132 vagy hasonló számú ampert, míg a kapocsfeszültség rendesen 3-4 V között mozgott. Ha azonban lassan felment 5 volt fölé, az azt jelezte, hogy a rendszer ellenállása megnőtt, ami a fél rajztáblányi ón-anódok lassú elfogyásából eredt. Ilyenkor tehát fel kellett készülni az anódcserére (és gyakran a vele egyidejű gyártósor-takarításra, nagynyomású mosóval való pacsázásra), ami férfiembereknek pompás mulatság volt az egyébként monoton piszmogást jelentő felrakás-leszedés-szárítás-szitálás-meózás között. Ugyanilyen módon lehetett előre jelezni az (emberi fütyihez hasonló, állandó sodró igénybevételnek kitett) katódok közül az egyiknek a közelgő drótszakadását, ami csere után kiáltott. Ezeken kívül is akadtak érdekes műszaki kérdések, pl. hogy hogyan lehet megakadályozni a rézdrótvagdalékból álló "tölteléknek" az idő előtti összetapadását: hát bizony úgy, hogy az "operátor" (vagyis a gyártósoron dolgozó munkás) felrakás előtt leszitálta külön a tölteléket is, holott ezt a technológiai utasítás nem írta elő.
De a legjobban nem erre kellett figyelni, hanem a különféle gyártmányok, típusok figyelmetlenségből adódó összekeverésére, ami igen könnyen megtörténhetett olyankor, amikor egy felrakáskor a négy kosárba nem mind ugyanolyan fajtájú gyártmány került. Olyankor az operátor esze a helyén kellett, hogy legyen, hogy az azonosító műanyagkorongokat el ne hányja valahol, vagy ha az előző műszak embere hibázott, akkor ezt ne a saját szakállára igyekezzen kijavítani, hanem jelezze a lehetséges keveredést a diszpécsernek vagy a technológusnak. A gyártósor melletti odafigyelés és a gyártási naplók lelkiismeretes (és mások számára is érthető) vezetése nemcsak a minőségbiztosításhoz szükséges tételkövetést tette lehetővé, hanem a különböző műszakok együttműködésének is alapvető feltétele volt. Sokan itt véreztek el a próbaidő alatt, vagy akár később is. Engem az utolsó nyáron kiképeztek rétegvastagság-mérésre is, ami felelős munka volt, de nem töltött ki egy egész műszaknyi időt.
Mikor a túrabeszámolót véglegesítem, vagyis 2020-ban még mindig van olyan ismerősöm, aki ott dolgozik. Ő végigélte azt az időt, mikor tömeges elbocsátások, munkaidő-rövidítések és más megszorítások következtek be, hogy a gyár talpon maradjon. Ez pedig az ismeretes pénzügyi válság idején történt.
A 2008-as pekingi olimpia után, mikor a kínaiak nem indították újra a (környezetvédelmi érdekekre hivatkozva) leállított összeszerelő üzemeiket, mi a Vishay magyarországi telepén már tudtuk, hogy baj lesz. Megrendelőink sorra mondták le a különféle gyártmányainkat, és a többiből is csökkent a kiszállításra igényelt mennyiség. Mivel anyagnormában dolgoztunk, ez fizetéscsökkentést és elbocsátásokat is jelentett. Ősszel ezek el is kezdődtek. A galvanizálóban a kb. harminc beosztott közül hárman rendelkeztünk egyetemi végzettséggel, a többieknek közép- vagy alapfokú iskolájuk volt. Az ezután megmaradt munkatársak többsége családos volt, s én, az egyetemet végzett legényember bizony rákerültem a következő leépítési listára. A 2008-as év végén kilátásba helyezett fizetéscsökkenés miatt szilveszterkor magam is el akartam menni, és rendszergazdaként vagy levéltári digitalizálóként elhelyezkedni. Mégis úgy adódott, hogy mikor e túráról visszajöttem, körülbelül egy hetet dolgozhattam műszakvezetőként (és helytállhattam egy külső auditon is), a főnökség némiképp váratlanul megkérdezte, hogy hajlandó vagyok-e kicsit korábban (értsd: egy hét múlva) leszerelni. A kérdés kb. tíz ember füle hallatára, egy vésztanácskozáson hangzott el, és nekem azonnal felelnem kellett. Végiggondoltam, és igent mondtam. Így végződött hát ez a két évem, mely emberileg és szakmailag is megedzett, sok tapasztalatot és sok kellemes emléket hagyott bennem.
Pár nap múlva kiléptem. A novemberi béremet még folyósították, aztán decemberben bejelentkeztem munkanélkülinek. A nevezett munkakörökre nem találtam állást, ezért ismét a közoktatás felé fordultam. De azok az iskolák, ahol Budapesten decemberben tanárt kerestek, nem voltak alkalmasak nekem; nagyon szubkultúrások voltak, hogy így fejezzem ki magam. Így kerültem Monorra, a József Attila Gimnáziumba, ahol január közepétől már teljes munkaidőben dolgozhattam is.
Ezek a viszonyok és események rejlettek hát e túra hátterében. És most következzen maga a beszámoló.
0. és 1. nap: X. 17., péntek 1930 2045 és X. 18., szombat. 1100 2050
Bp. Őrbottyán [alvás] Galgamácsa Balassagyarmat Ipolybalog (Balog nad Ipl'om) Ipolynyék (Vinica) Magasmajtény (Hrušov) Csábrág (Čabrad') felé.
Táv: 24,7+103,5 km.
Szállás: a tölgyesben.2. nap: X. 19., vasárnap. 740 1910
Csábrág (Čabrad') Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok) Bozók (Bzovík) Korpona (Krupiná) Zsibritó (Žibritov)
Táv: 44,2 km.
Szállás: a nyeregben.3. nap: X. 20., hétfő. 740 2050
Nyereg 525-ös út Kis-Szitnya (Malé Sitno) Szitnya (Sitno) régi vasút Bacsófalvai-tó (Počúvadlianské jezero) Selmecbánya (Banská Štiavnica) K jelzés.
Táv: 40 km.
Szállás: a fenyvesben.4. nap: X. 21., kedd. 745 2225
K jelzés S jelzés Vihnyepeszerény (Vyhne) Köves-tető (Kamenná) Zsarnóca (Žarnovica) - Felsőhámor (Horné Hámre) - Gyertyánfa (Hrabičov) - Élesmart (Ostrý Grúň) - Madaras-tető (Vtáčnik).
Táv: 58 km.
Szállás: a csúcson.5. nap: X. 22., szerda. 750 2040
Madaras-tető (Vtáčnik) - P jelzés ÉK - Fehér-kő (Bielý kameň) - Bezárt bánya - Nyitrabánya (Handlová) - Remata - Turócnémeti (Sklené) fölötti nyereg
Táv: 42 km.
Szállás: a kiserdőben.6. nap: X. 23., csütörtök. 750 2000
Turócnémeti (Sklené) - fenyves - Stubnyafürdő (Turčianské Teplice) - Márkfalva (Jazernica) - Moskóc (Moškovec) - Benefalva (Benice) - Turócszentmárton (Martin) - Skanzen - Szucsány (Sučany).
Táv: 52 km.
Szállás: a falu fölött egy erdőcskében.7. nap: X. 24., péntek. 900 1920
Szucsány (Sučany) - Gombás (Hubová) - Rózsahegy (Ružomberok) - Vlkolínec (élő skanzenfalu) - Oszada (Liptovská Osada) - Koritnyicafürdő (Korytnica-kúpele) - Hédeli-nyereg (Hiadel'ské sedlo).
Táv: 72 km.
Szállás: a nyeregben, erdőszélen.8. nap: X. 25., szombat. 730 2040
Hédeli-nyereg (Hiadel'ské sedlo) - Hédel (Hiadel') - Zólyomlipcse (Slovenská Lupča) - Besztercebánya (Banská Bystrica) - Zólyom (Zvolen) - Korpona (Krupina) - Gyűgy (Dudince) - Ipolyság (Šahy) - Parassapuszta.
Táv: 105 km.
Szállás: egy erdőcsücsökben.9. nap: X. 26., vasárnap. 805 1130
Drégelypalánk - Nagyoroszi - Rétság - Szendehely - Verőce - Vác.
Táv: 50 km.
Innen vonattal haza.
Statisztika
1 Sk = 9,2 Ft. Ha nem jelöltem, az árak koronára vonatkoznak.
Nap (végállomás) Day (ended where) Dátum
DateKilométer
KmsLátnivaló
SightÉtel-ital
Food / drinkEgyéb
OtherÉjszakai hőm.
Temp. at night0./1. Őrbottyán / Csábrág (Čabrad') X. 17-18. 24,7+103,5 5,8...10,2 °C 2. Zsibritó (Žibritov) X. 19. 44,2 42 6,78...8,9 °C 3. Selmecbánya (Banská Štiavnica) X. 20. 40 356 10 kéregetőnek 9,7...10 °C 4. Madaras-tető (Vtáčnik) X. 21. 58 8 °C 5. Turócnémeti (Sklené) X. 22. 42 229 10...12 °C 6. Szucsány (Sučany) X. 23. 52 50+50 skanzen 30 prospektus 3,6...5,2 °C 7. Hédeli-nyereg (Hiadel'ské sedlo) X. 24. 72 40+40 Vlkolínec 45 prospektus
150 krigli1,5...4,5 °C 8. Parassapuszta X. 25. 105 129,5 6,5 °C 9. Vác X. 26. 50 640 Ft vonat Összesen 11694 Ft 9 nap 585,4 km 1656 Ft 7236 Ft 2802 Ft