| a főlapra | következő nap |
1. nap: VII. 1. (szerda)
2100 - 2300
Budapest - Kerepes
25 km
Voltaképpen csak azért indultam el ezen a napon, hogy a túranapok sorszáma egybeessen a dátummal, és könnyebb legyen számontartani őket, mikor már szétszaladnának. A nap folyamán kialudtam az előző, átvirrasztott éjszakát, amely könyvfényképezéssel és képfeldolgozással telt el. A szóban forgó könyv két lengyel szótár és a félkilós, régi, Panoráma-kiadású Lengyelország-útikönyv volt. Ezeket a múltkori krakkói túrára is elvittem, és mostanáig szentül meg voltam győződve, hogy miattuk szakadt szét akkor a felnim. Ezúttal kb. ugyanolyan nehéz volt a bicaj, mint egy éve, én meg egy tízessel kövérebb - tehát ez a magyarázat csődöt mondott, mikor e túráról ép abronccsal hazatértem. Mégis fölöttébb megnyugtató volt hallani a leakasztott csomagtáskák hálás pihegését, és sejteni bennük e könyvek felszabadult helyét, mikor esténként zsebszámítógépen olvasgattam az e könyvek mellé befényképezett kezdő lengyel nyelvkönyvet, vagy a Tűzzel-vassal elektronikus kiadását. Boldogan gondoltam arra a pillanatra is, mikor valamely nagyobb lengyel városban jó lelkiismerettel megtámadom az antikváriumot, hogy ezt az üres helyet betöltsem. De különben nem kíméltem tevémet: rámálháztam három rúd kolbászt, két oldal erdélyi szalonnát, fűszerek arzenálját, és persze többrészes főzőkészletet három tartalékpalackkal. Feltett szándékom volt, hogy most aztán szakítok az eddigi hagyományokkal, és reggelente fogok főzni. Erre mindenképpen rákényszerített az illem: útitársaimat nem hagyhattam meleg étel nélkül elindulni, azonkívül sejtettem, hogy később kelnek, mint ahogy én szoktam, így lesz időm a főzésre. (Nyáridőben azért nem érdemes este főzni, mert megesznek a szúnyogok, azonkívül az esti étkezés hizlal.)
Sokatmondó helyen nyílt ki...
Megírtam hát a búcsúszót a Kerékpáros topikba, beillesztettem a képet az elektronikus szótárról, összepakoltam a felszerelést, aztán lebattyogtam a garázsba és leakasztottam a srácoknak szánt hagyományos rudas sátor ponyváját a szennyvízcsőről, ahová egy napja, a vízhatlanító löttyel való beecseteléskor akasztottam.
Most még fedél alatt
Sajnos az első kellemetlen meglepetés már Budapest határában utolért: a kormányról hiányzott a sebességmérő. A csuda vigye el, valószínűleg Monoron maradt, morogtam magam elé - tehát holnap be kell ugranom oda érte egy jókora kitérővel. A második csapás az volt, hogy másnap csütörtök, azaz nincs ügyelet az iskolában. Akkor a legjobb lesz már ma megvenni a pótlást: íme, itt is a csömöri Auchan. Átmásztam a felüljáróján, és zárás előtt öt perccel megvettem az egyetlen elviselhető árú sebességmérőt, egy jingyit. A kisbetűnek itt fölöttébb jelentős szerepe van: megalapozza a hozzá hasonló egyedek osztályát - körülbelül úgy, mint a fukar szó, ami a Fugger bankárcsalád nevének köznevesülésével keletkezett, és kezdetben vámszedőt jelentett. Mert a Jingyi mint márka a sebességmérők legalja, a kínai bóvlik köbre emelt díszpéldánya. Ha rendelkeztem volna a jövőbe látás adományával (habár csak egyetlen órácskával kerülhettem volna a jelen elé), bizony úgy porzottam volna el Csömörnek még a környékéről is jingyi nélkül, mint akit sóspuskával meggyorsítottak. Bővebb magyarázat gyanánt idézem a tizenegykor, egy zajos akácosban azon frissen és dühösen megírt naplóm részletét.
"...a Set gombot megnyomtam, és az eltűnt a fedél alatt, nem jött vissza. A magyar nyelvű leírás ugyan nem tartalmazott ordítóan sok nyelvi hibát, de nem volt benne kerékméret-táblázat (amire pedig hivatkozott), és a Set gomb rugója el volt törve. Olcsó húsnak híg a leve. A napi kilométerek nullázásán kívül a kerékméretet sem tudtam beállítani. Az időt is rosszul mutatta. Kis öröm a nagy bosszúság mellé, hogy a hőmérsékletet is jelzi. Valószínűleg ragtapasszal leragasztom a Set gombját, hogy bele ne essen az eső. [...] A túra végén fel kell boncolnom, hogy megállapítsam a gyárilag beletett kerékméretet [...] és a mondott értékeket a Jingyi-szorzóval helyes értékre hozhassam."
Nagyítható térkép a Google honlapján (új ablakban)