előző nap

a főlapra

következő nap

10. nap: VII.10. (péntek) 9⁰⁰ - 21¹⁵
Boldogkőváralja (vár) - Vizsoly - Gönc - Abaújvár - Kéked - Abaújnádasd (Trstená pri Hornáde) - Hernádzsadány (Ždana)
42,9 km

Most valamivel ügyesebben keltünk, mint tegnap, úgyhogy kilenckor már elhagytuk a hizlalda enyhén csípős környékét, és korábbi terveinkhez hűen visszatekertünk a boldogkői várral egy szélességbe. Legurultunk a Szerencs-patak völgyébe, majd kiültünk egy útkanyar külső ívén álló vendégváró tölgyek alá a már csak alig harmatos fűre, hogy pótoljuk a tegnap elmaradt esti étkezést. Előkerült az óriáskonzerv, megmelegedett, és el is tűnt a bendőkben, én pedig újra valami tojásosat sütöttem.

A fiúk elgyalogoltak a várhoz

Aztán fölkerekedtünk kelet felé, amerre a tegnap csak sejtett körvonalú boldogkői vár nyújtózott egy újabb nagy völgy túloldalán. Én három éve jártam ott, ezért most megengedhettük magunknak azt a fényűzést, hogy az oda-vissza egyaránt nehéznek ígérkező csomagos tolás helyett csak a fiatalok gyalogoljanak el odáig, esernyővel és egy nagy kulacs vízzel védve magukat a zenit felé mászó nap nyilaitól - én meg beüljek olvasgatni az útszéli fák alá a dombhát tetején. Eszegettem a nápolyit, köszöngettem a gyümölcsösbe tartó munkásoknak, nézelődtem mindenfelé, de leginkább a várdomb irányába, melynek derekán fél órán belül előbukkant két kicsi pont, és kitartóan kapaszkodva gyűrte le az utolsó kaptatót. A legények kettőkor tértek vissza, miután töviről hegyire bejárták a várat, és valami hadijátékot is megnéztek.

Az már a kassai vasmű

Ez a tartalmas, ámde sok időt felemésztő kitérő aztán rányomta a bélyegét a további utunkra is. Lassan és kényelmesen haladtunk észak felé. Vizsolyban bevásároltunk, egy kiskocsmában a tisztálkodást is eligazítottuk, miközben bicajunkat egy kordé elé fogott gebe méregette álmosan. Másutt egy tehenet kaptunk lencsevégre, amint szénaboglyából falatozott. Északkeleti irányban, de sejthetően már a határ túloldaláról idelátszott egy általunk nem ismert vajszínű toronyféle: egy osztásos hengerféléből és egy hozzá illesztett fémfalból állt. Régről nemigen ismertem a látványát: érdemes hát ide valamikor újra eljönni, fölfedezni. Annyival is inkább, mert a hejcei repülősemlékmű is elkészült azóta, hogy a környékén jártam.

Hidacska a határ közelében, Kéked után

Békésen arató traktor a túloldalon

Abaújvár és Pányok között egy kurta órácskára ledőltünk a fűbe, és haraptunk valamit - közben a helyhez és az időhöz kevéssé illő módon teológiai és filozófiai vitával töltöttük meg a levegőt. (Én egyáltalán nem erőltettem ezt sem most, sem később, de a rámenős megszólításoknak nem lehetett ellenállni.) Lassan megöregedett a nap, mire letértünk Kéked felé, s onnan a határra tartó rossz kövesútra. Ez a Hernád fölött vág át Abaújnádasdra, ami a határhoz való közelsége ellenére túlnyomóan szlovák falu. Miután a kékedi cigánysor lakói nagy ujjongással búcsúztattak minket a kis hazától, egy kis patak erős kőhídjához tértünk. Készítettünk egy emlékképet, majd szétnéztünk a környéken. A fiúk találtak egy lakókocsis embert valamelyik közeli nyúlványon: tudott magyarul, bár szlovák volt. A határ azonban egy kicsivel odébb húzódott, nyílt terepen. Felvettük a sisakot, elmondtam a szlovákiai viselkedés legfontosabb illemszabályait, azzal átvágtunk a falun. Most már szállást kerestünk, mert este nyolc felé járt az idő.

Ezt végül a következő falu, Hernádzsadány után találtuk meg az Ósva partján. Még nem sötétedett be egészen, ezért fürgén átvágtunk a búzamezőn, bevettük magunkat az erdőbe, és ott lassan jobbra tértünk. Nagyon közel voltak a hegyek, és nem akartunk magasra kapaszkodni, ezért beértük annyival, hogy távolabb húzódtunk a közelben sejtett kis gyaloghídtól - éppen egy vízmű-védterület közelébe. Általában nem szokásom ilyen helyeken aludni, de holnapra korai ébresztőt ígértem, hogy föl ne fedezzenek minket a sokfelől belátható erdőcsücsökben. Én megpróbáltam fürödni a vízmű kifolyója alatti tavacskában, de térdig sem ért, nagy kavicsok nehezítették benne a járást, és ami a legrosszabb: nemrégiben sörösüvegeket hajigáltak bele holmi emberarcú dúvadak. A szilánkok közt visszakecmeregtem a kifolyóhoz, és jobb híján megmosdottam ott. Kellemes, bár kissé szeles esténk volt. Éjjelre beborult, és az eső is eleredt: reggelig folyamatosan verte a ponyvát. Egy előnye mégis volt: ilyen időben a gombaszedők és a természetőrök is később kelnek, így nem kellett bírságolástól tartanunk.

Nagyítható térkép a Google honlapján (új ablakban)