Statisztika
1 € = 285 Ft
1 Zł = 68 Ft
| Nap (végállomás) | Dátum | Kilométer | Étel-ital | Szállás | Fizetős kultúrhelyszín | Belépő+fotó | Egyéb |
| 1. (Kerepes) | VII. 1. | 25 | akácosban | [2075] Jingyi | |||
| 2. (Tiszasüly) | VII. 2. | 113,7 | 2725 | holtágnál | [2500] odométer | ||
| 3. (Debrecen) | VII. 3. | 154,3 | 2300 | 2050 A kerekestelepi kempingben |
200 komp | ||
| 4. (Debrecen) | VII. 4. | 15 | 2050 | Füvészkert | 400 | ||
| 5. (Debrecen) | VII. 5. | 10 | 1980 | [2050] | Déri-Múz. Kollég. |
1000 1200 |
|
| 6. (Debrecen) | VII. 6. | 63,1 | 670 | [2050] | |||
| 7. (Debrecen) | VII. 7. | 10 | 365 | Áronéknál | |||
E szakasz 391,1 km. | |||||||
| 8. (Hajdúnánás) | VII. 8. | 45,6 | mezőszélen | ||||
| 9. (Vizsoly) | VII. 9. | 78,3 | 1380 | erdőcskében | 100 komp | ||
| 10. (Hernádzsadány - Ždaňa) | VII. 10. | 42,9 | 750 Ft | vízműtavacskánál | |||
| 11. (Kisladna - Malá Lodina) | VII. 11. | 58,1 | 6,06 € | szakadékperemen | |||
| 12. (Szepestamásfalva - Spiš.Tomášovce) | VII. 12. | 63,9 | 17,5 | kempingben | |||
| 13. (Szepestamásfalva - Spiš.Tomášovce) | VII. 13. | 25 gy | 3,2 | kempingben | |||
| 14. (Ábrahámfalva - Abrahamovce) | VII. 14. | 38,2 | 1,6 | fenyvesben | |||
| 15. (Kakaslomnic - Vel'ká Lomnica) | VII. 15. | 40,9 | 12,66 | kempingben, 8 | 8 lanovka | ||
| 16. (Toporc - Toporec) | VII. 16. | 54 | 4,99 | fenyőfák közt | |||
| 17. (Szczawa) | VII. 17. | 66,4 | 13,2 € 32 Zł |
bivakszérűn | tutaj | 11 € | |
| 18. (Krakkó) | VII. 18. | 82 | 22,6 | 33 A feltámadásrendi zarándokszálláson |
10 térkép | ||
| 19. (Krakkó) | VII. 19. | 15 | 29,83 | 33 | 5 net | ||
E szakasz 610,3 km. | |||||||
| 20. (Widoma) | VII. 20. | 50,5 | 16,5 | erdőben | Mária-tp. Székese. |
6+5f 11 |
95 könyv 58 sátorrúd 5 net [2,5] kéreg. |
| 21. (Brzegi) | VII. 21. | 88 | 24,62 | folyóparton | |||
| 22. (Brynica) | VII. 22. | 64,2 | 33,33 | patakparton | Chęciny Püsp.pal. Skanzen |
5 10 10 |
[42,66] kalauz [84,77] főzőkészlet |
| 23. (Łysica) | VII. 23. | 77,9 | hegytetőn | ||||
| 24. (Lubienia) | VII. 24. | 50,2 | 29,33 | erdőben | Łysia Góra | 12 | |
| 25. (Warka) | VII. 25. | 104,2 | 29,5 | folyóparton | Iłża | 2 | |
| 26. (Varsó) | VII. 26. | 115 | 22 | 40 Wok-kemping |
Czersk | 6 | 17,5 atlasz 6 net |
| 27. (Varsó) | VII. 27. | 53,4 | 54,59 | 40 Wok-kemping |
Wilanów torony |
30 4 |
95 könyv 10 mosás 5 net |
E szakasz 603,4 km. | |||||||
| 28. (Gniewniewice) | VII. 28. | 95,2 | homokdűnén | ||||
| 29. (Brwilno) | VII. 29. | 141,5 | 18,61 | folyóparton | |||
| 30. (Osięciny) | VII. 30. | 89,2 | 50,41 | tölgyesben | Płock | 6+12f | |
| 31. (Waliszewo) | VII. 31. | 116,8 | 21,82 | tóparton | [2] kéreg. | ||
| 32. (Morasko) | VIII. 1. | 71,1 | 9,5 | nyíresben | Piast-múz. Népr. múz. Makettmúz. |
12 8 4+5f |
|
| 33. (Dolsk) | VIII. 2. | 100,4 | 43,04 | fenyvesben | Poznań | 5,5+12f | |
| 34. (Boroszló) | VIII. 3. | 130 | öbölparton | ||||
| 35. (Gręboszów) | VIII. 4. | 87,7 | 44,47 | fenyvesben | székesegyh. | 5 | 4 net |
| 36. (Kalej) | VIII. 5. | 104 | 29,38 | fenyvesben | [6,9] pumpa | ||
| 37. (Hucisko) | VIII. 6. | 83,3 | 40,37 | fenyvesben | Olsztyn Częstochowa |
2 32 |
|
| 38. (Dłużec) | VIII. 7. | 61,7 | 16,13 | lomberdőben | Ogrodzieniec | 11 | |
| 39. (Myślenice) | VIII. 8. | 113,4 | 55,03 | zátonyon | Piesk. Skala | 10 | [5] kéreg. |
| 40. (Roztoka) | VIII. 9. | 106,7 | 36,99 | 30 A Roztoka-menedékházban |
Rabka, temp. | 6+5f | |
| 41. (Roztoka) | VIII. 10. | 23 gy | 30 | ||||
E szakasz 1324 km. | |||||||
| 42. (Szepesvéghely - Hranovnica) | VIII. 11. | 74,5 | 5,86 € | nyiladékban | 0,56 € net | ||
| 43. (Zólyomlipcse - Slov. Lupča) | VIII. 12. | 108,3 | bükkösben | ||||
| 44. (Őrbottyán) | VIII. 13. | 176,6 | 480 Ft | otthon | |||
E szakasz 359,4 km. | |||||||
| Összesen 158433 Ft |
44 nap | 3288,2 km | Étel-ital 74078 Ft |
Szállás 24488 Ft |
Elkerülhető kiadás: [18455 Ft] |
Belépő 21817 Ft |
Egyéb 38049 Ft |
Mikor egy éve Krakkóból egy nagy halom lengyel könyvvel tértem vissza, tudtam, hogy nem hiába cipelem őket két határon át. Újra meg akartam látogatni ezt a derék testvérnépet és -országot. Régóta és nagy kedvvel készültem hát erre a túrára. 2009 januárjától újra tanárként dolgoztam Monoron, a József Attila Gimnáziumban, így az is világos volt előttem, hogy akár egy hónapra is nyakamba vehetem a világot. Még soha ilyen nagy túrát nem tettem, ezért a szokásos készületek mellé csatasorba állítottam egy külföldön is használható bankkártyát, egy általam elektronikussá fényképezett lengyel szótárt, a naplófüzetkém címlapjára pedig írtam egy dögcédulát. Azonkívül beszereztem egy liter impregnálófolyadékot is, és az indulás előtti napon bőszülten ecseteltem vele mindkét sátrat.
Az ám, hogy miért kettőt? Nos, úgy adódott, hogy e túrára nem megyek egyedül. A hosszú készületi szakaszban először egy, majd kettő, aztán kb. öt-hat útitárs tűnt fel a láthatáron, akik nevében végül a két első tartotta velem a kapcsolatot. Nekem meg főtt a fejem, hogy mimódon tudok ennyi embert elbújtatni az erdőben. Meg hogy hat ember majdnem hatszor akkora valószínűséggel kap defektet, mint egy. Meg hogy honnan lesz szerszámom mindenkire, miféle program fog megfelelni mindannyiunknak, mit tegyek a betegekkel, hogy fogjuk elkerülni a baleseteket, ki tud idegen nyelveken, és így tovább. A levelezésben még azt az elvet is megkockáztattam: "nem hiszek abban, hogy ha az alkalmi csapat létszáma és a túranapok száma összeszorozva egy 15 körüli irányszám fölött van, akkor élményben és tanulságban sokat lehetne remélni a túrától." A közös túraszakaszon ez az érték végül 36-ra állt be, és csakugyan: ahogy utólag visszagondolok az eltelt napokra, inkább egy gondterhelt tyúkanyó benyomását kelthettem társaimban, mint egy felszabadult és életvidám túrázóét.
Május elején jutott olyan stádiumba a tervezés, hogy már hozzávetőleges útvonalat is tudtam mondani. Már az is engedmény volt, hogy belementem a nagy csapat vezetésébe, így hát egyebekben megkötöttem magam: Krakkón túl nem viszek senkit, hanem vagy hazamennek két keréken valamelyik tapasztaltabb résztvevő felelősségére, vagy felülnek a Cracovia gyorsvonatra. Végül az utóbbi mellett döntöttek, és elsősorban azért, mert több résztvevő így vagy úgy már az indulás előtt lemorzsolódott, és egyikük, Zsolt igencsak drámai körülmények között. Végül ketten jöttek velem Debrecentől Krakkóig: Szilárd és Áron, két húsz év alatti ikertestvér, akik az Index.hu vallás-filozófia fórumán már sokat beszélgettek-vitáztak velem. Lelkes és igyekvő fiatalembereket ismertem meg bennük, akikkel a szorosan vett turistás, országismereti vagy személyes témákon kívül intellektuális és lelkiségi tárgyakról is jókat lehetett beszélgetni.
Olykor ez mulatságos helyzetekben is megnyilvánult: országúton egymás mögött vagy mellett haladva, autózajban kiabálva, vagy éppen hegygerincen lihegve, egymás szavába vágva beszélgettünk arról, hogy Isten lehet-e maga a semmi, vagy hogy az embernek a szuperegóját milyen időközönként érdemes frissítenie. Az ilyen filozófiai és pszichológiai témák Áronnak voltak a kedvencei, ahogyan a fizikából előrángatott bizonygatások is amellett, hogy az örök kárhozat lehetetlen. Szilárdnak mint hithű római katolikusnak leginkább a kálvini predestináció ellen voltak érvei, de a pápaságról szóló dogmákat is nagy eréllyel védelmezte. Nekem meg nem volt más dolgom, mint kis erőkifejtéssel védekezni, mert nem akartam engedni abból az elvemből, hogy vitáim maradjanak mindenkor követhetőek, alaposak és nyilvánosak - tehát a fórumon, írásban folyjanak.
Társaimat itt a keresztnevükön emlegetem, és arcukat is rajta hagyom a képeken, ahogy megbeszéltük. Itt köszönöm meg nekik és családjuknak az egyik napi debreceni szállást, amit azóta máskor is igénybe vettem. És ugyan megígértem nekik, hogy a következő hosszú nyári túrára nem viszem el őket, ez nem ellenszenv vagy bosszú műve volt, hanem egyszerű időtakarékossági meggondolásé. Ugyanis a rájuk és - akkor még reménnyel kecsegtető - társaikra való várakozásban most is potyára eltelt két napom, és magán a túrán is érezhetően rövidebbek voltak a napi távok a közös szakaszon, mint utána. Emiatt most nem is tudtam elérni a tengert, ami jövőre feltétlenül teljesítendő volna, hiszen a grunwaldi csata hatszázadik évfordulójára rendezett, feltehetőleg a szokásosnál is pazarabb hadijátékra oda kell érnem, és a csatahelytől a tenger már csak egy ugrás.
Mindenekelőtt külön is szólnék pár szót a közös túraszakaszról. Ezt a szokásosnál részletesebben kidolgoztam előre, úgyhogy hozzávetőleges hazaindulási napot is tudtam mondani a srácok szüleinek. Debrecenből Kassán és a Hernád völgyén át, majd a Magas-Tátra érintésével a Dunajec áttöréséig tekertünk, átvetettük magunkat a Gorce egyik nyergén, s innen a kisebb forgalmú dobczycei országúton cserkésztük be Krakkót. Végül a város szépségei kedvéért még egy napot maradtunk, és nem bántuk meg. Eközben nagyon kedvező időjárásnak örvendhettünk: csak egyetlen éjszakán verte víz a sátrakat, és csak a megérkezés estéjén kellett kerékpárjainkkal együtt fedezékbe bújnunk az eső elől. Egészségünk tűrhetően szolgált: Áron is csak a jól bejáratott allergiájával csatázott, amit pár doboz gyógyszer pótlólagos megvásárlásával sikerült döntetlenre mentenie. Súlyosabb baleset nem érte egyikünket sem: egy egymásba szaladás és egy kátyúban való felborulás kivételével nem kellett a tagjainkat tapogatnunk. Sajnos Áron iratai Szepesbélán elvesztek, de Szepesófaluban kaptunk egy rendőrségi igazolást arról, hogy ezt bejelentettük, és hazáig ez a papír elég is volt okmánynak. Pénzzavarba sem kerültünk, és ha valamilyen látnivalót kihagytunk, inkább időnyerés végett tettük.
A közös szakaszon két ízben aludtunk fizetős helyen: Kakaslomnicon és Krakkóban. Ezen kívül törvényes szálláshelyünk volt Szepestamásiban, de ott csak a faházban lakóknak kellett fizetniük, a sátorozóknak nem; illetve Szczawa fölött háltunk egy ingyenes bivakolószérűn, ami véletlenül akadt utunkba. Kultúrmódra zuhanyozni, mosni Kakaslomnicon tudtunk, de persze minden estére tartalékoltunk mosdóvizet. Reggelente főztünk, és olykor este is. A legjobban a hagymás-tojásos étkek váltak be - hol gombával, hol tésztával, szalonnával vagy hússal. A legények ezen kívül töméntelen nutellás kiflit pusztítottak el. Lengyelországba belépve megkóstoltuk a pisztrángot egy önkiszolgáló étteremben, illetve Krakkóban ültünk be egy olcsó étkezdébe. És hogy ne feledjek ki semmit: ugyanott, a feltámadásrendi szerzetesszálláson ingyen elénk tettek egy nagy tál forró levest.
A kerékpárok műszaki állapota megfelelő volt. A két kölcsöngép ugyan némi fejlesztésre szorult (az egyikre hátsó csomagtartót, a másikra elsőt és kosarat kellett vennünk még Debrecenben), és eléggé nehezek is voltak, de általában nem akadt velük súlyosabb gond. Mikor a Csepel elsőagya - nagy ijedelmemre - beragadt és kattogóssá vált a Tátra lábánál, rá kellett jönnöm, hogy ezt egy óvatlan visszatétel során én magam okoztam. Saját kerékpárom egyetlen műszaki hibája a frissen fölszerelt első csomagtartó törése volt Igló környékén, s azt azonnal orvosolni tudtam egy gumipókkal.
Ami pedig a magános folytatást illeti, a mostani túra becsületcélja Varsó volt, vágyaim netovábbja pedig a tenger. Volt ugyan egy becsvágyó, minden zugba betekintő tervem indulás előtt, de már a lengyel határ átlépésekor világossá vált, hogy ezt nem tudom tartani. A Keleti-Beszkidektől Lublinon át Białowieżáig terjedt ama helyek sora, amelyeket igen hamar a következő túrára halasztottam. E terv további elemeit is nagyvonalúan kezeltem, és csupán elnagyolt vázlatokat készítettem menet közben - kb. egy hétre előre. Jelesen kiszemeltem vezércsillagul egy-egy nagyobb várost, és odáig az útikönyv ajánlataira hagyatkoztam. Így jutottam el Krakkóból Varsóba, majd Poznańba, innen Boroszlóba és Częstochowába - hogy aztán Krakkóban felvegyem otthagyott nyomaimat, végül egy magas-tátrai kitérővel koronázzam meg a lengyelországi szakaszt. Innen pedig szinte megállás nélkül hazavágtattam jól bejáratott útvonalamon, a Garam völgyén át - nem törődve a gyomorrontással, amely az utolsó napokban kímélő étrendre kényszerített.
A magános túraszakasz hosszúsága miatt mindenféle időjárásban részem volt, de túlnyomó többségben voltak a derült, száraz, mérsékelten meleg napok és a langyos éjszakák. A folyópartokon több-kevesebb szúnyog mindig akadt, de csak egy-két helyen kellett befújnom magam. Mondhatni szerencsémre - mert egy ügyetlen bepakolás nyomán a bicaj reggelihez fektetésekor a szórópalack gombja megnyomódott, és a hatóanyag nagyja elveszett.
Induláskor 116 kilót nyomtam, a megpakolt bicajt nem mértem le. Érkezéskor 105-re apadt a saját tömegem, a biciklié (víz nélkül, de öt nagy könyvvel) 53 kiló volt. Annak ellenére sikerült ezt a tizenegy kilót ledobnom, hogy az úton két pofára faltam mindent, ami utamba került: napi nyolc zsömle, tizenöt deka színtiszta vaj, húsz deka felvágott, kb. ugyanennyi sajt, néha szalonna, tojás és tészta. A menetnapokra vetített kilométerszám a százat ostromolta a magános szakaszon, míg az együttes úton hatvan alatt maradt.
A veszteséglistán mindenekelőtt a gázfőző, az edénykészlet, az útikönyv és az atlasz szerepel, amelyeket egy óvatlan csomagoláskor felügyelet nélkül hagytam pár percre a Nida partján, és menten lábuk is kelt. Még aznap sikerült mindet pótolnom, de a költségtáblázatban szögletes zárójellel külön is összegeztem e kiadásokat mint elkerülhetőket. Sajnos két sebességmérőt is vettem potyára, illetve a srácok csomagjából hazafelé a vonaton kilopták az orosz Oborot dugókulcskészletemet, amit elválásunk után velük küldtem volna haza.
Benyomásaim a lengyel emberekről még jobbak, mint a korábbiakban a szlovákokról szerzett tapasztalataim. Az egyszerű helybeli ember mindenhol nyíltszívű, jóhiszemű és segítőkész. A többség azonnal ráharap a messziről jött turistára, és jól megforgatja úticél, benyomások és alvási szokások tekintetében. Mivel a nyomóskutak itt sokkal ritkábbak, mint Magyarországon, szinte mindig temetőbe kellett mennünk vízért. Itt senki nem tette szóvá betolakodásunkat, sőt mindenkor készséggel megmutatták a vízcsapot, ezzel értékes perceket takarítva meg nekünk. A helyiek többsége valószínűleg megérti az angolt, esetleg az oroszt, de a magam részéről igyekeztem minél több lengyel szót megtanulni, és a ragozást meg a kiejtést viszonylag hűen utánozni. Úgy tapasztaltam, hogy ha ezek és a kötőszavak a helyükön vannak, akkor még a kevésbé művelt lengyelek (és szlovákok) is nagyon jól megértik a szláv keveréknyelvet. A tátrai turistaházas alváskor két ízben is sikerült egy órán át folyamatosan beszélgetni velem egykorú lengyelekkel úgy, hogy valószínűleg minden szavamat értették, mégpedig eléggé összetett témákban is. A szövegértésben odáig fejlődtem, hogy már nemcsak az írott, de a lassan és tagoltan mondott szóbeli közléseket is nagy részben felfogtam, bár ebben szerepe lehetett annak is, hogy az így beszélők többsége idegenvezető volt, aki taglejtéssel, hangsúllyal rájátszott a mondanivalójára, azonkívül magam is ismertem a témát. De pl. a lopás után vásárolt lengyel útikönyvet 90%-ban azonnal megértettem, és ez nagyon sokat segített a tervezésben.
A lengyel tájnak általam meglátogatott részei üdék, elevenek és vonzók voltak. Sokkal több a szabad, nyílt víz, a tiszta folyó, tavacska, mint idehaza. Az éghajlat jó pár fokkal hűvösebb, és valamivel nedvesebb is. Nem terem szabadon a meggy, alig van barack, a gabonát egy jó hónappal később aratják. Az étkezéshez nemigen kaptam erős paprikát, ezért paradicsomot és kígyóuborkát vásároltam tartós zöldségként. Általában is megragadott a mezőgazdaságnak a hazaihoz képest erősen háztáji és kisbirtokos jellege (még a gabonát illetően is!), valamint a magángazdaságokban folyó serény munka és erős gépesítés. Ide kívánkozik egy érdekes megfigyelés, ami a lengyel föld vadkempinges alhatóságát nagyban befolyásolja. Krakkó környékén, Kis-Lengyelországban és Mazowsze déli felén a falvak voltaképpen dűlőkre oszló, helyenként megsűrűsödő szórványtelepülések, melyeken kül- és belterület nemigen különül el, és amelyek ennélfogva a végükön egymáshoz érnek. Jól tagolt közigazgatás figyelhető meg a táblákon is: vajdaságok, járások (powiat) és községek (gmina) vannak kiírva, és egy községen belül aszfaltutak kötik össze az önálló névvel rendelkező, de közigazgatásilag összetartozó dűlőket. Temploma általában nincs minden dűlőnek. Egyetlen papírtérkép sem tudja az összes lakott dűlő nevét ábrázolni, és a szokásos körökkel való településábrázolásnak itt semmi értelme nem volt. Ezért úgy döntöttem, hogy az általam elérhető legrészletesebb térképet, a Google Maps honlapján találhatót fogom használni. Ez ügyben elkövettem némi szerzőijog-sértést: a gyorsaság és elérhetőség kedvéért statikusan kiemeltem a honlapra a napi távok térképeit (olyan felbontásban, hogy a képernyőre kiférjenek), és mellékeltem egy linket, ahol a nagyítható, elemezhető, tehát élő térképkivágások elérhetők.
A lengyel történelemről az itt olvasható beszámolókhoz jó tudni néhány fontosabb hangsúlyt és részletet. Mindenekelőtt a lengyel nép állandó fenyegetettségét nyugat felől, a németség részéről. Ennek tulajdonítható Jagelló litván fejedelem és lengyel király 1410-es grunwaldi győzelmének állandó emlegetése a legváltozatosabb helyeken. Ez az emlék különösen a II. világháború után kapott nagy jelentőséget, mikor a hitlerista megszállók egész lengyel falvakat irtottak ki, az ellenállókat meg dúvadakként üldözték. Tettenérhető e félelem a valaha németek lakta települések könnyen sejthető átnevezettségében is, pl. a Visztula partján Płock közelében, ahol a Zyck-, Wiączemin-, Troszyn-szerű falunevek kettesével fordulnak elő: egyik Polski, másik - hivatalosan nem Niemiecki, hanem Nowy, azaz új. E vidékről nagymérvű kitelepítés is történhetett a világháború után, amiről az elárvult német temetők is tanúskodnak. Másfelől lépten-nyomon a lengyel nép vértanúságának emlékhelyeibe botlik a turista: olyan jelentős önazonosság-képző esemény ez itt, mint a szlovákoknál a Nemzeti Felkelés, vagy nálunk '56. Persze a helyszínen való hangsúlyozottságuk már inkább ahhoz hasonlít, ahogy Magyarországon minden faluban van világháborús emlékmű. - A másik sarokpontja a lengyel mártíriumnak az oroszok részéről való fenyegetettség, azzal az eltéréssel, hogy velük szemben 1668-ig pozitív volt a Lengyel Királyság, majd Köztársaság mérlege.
A túra során előnyben részesítettem azokat a célpontokat, ahová nem kellett átöltözni: várakat, falumúzeumokat, városokban a kilátótornyokat. Varsóban egy külvárosi kempingben szálltam meg; innen elég hosszú volt az út a belvárosba, és ott inkább az utcán maradva ismerkedtem a városképpel, beérve a szintén külvárosban lévő wilanówi palotával mint tüzetesen végigjárt nagy látnivalóval. A legtöbb nagy városban megnéztem a székesegyházat, a főteret (lengyelül rynek, piactér), és az onnan induló utcákat. Különösen vonzották a tekintetemet a városokon áthömpölygő folyók, hidak, szigetek. Itt sorolom fel a zárva lelt vagy más okból kihagyott látnivalókat: Oblęgorekben a Sienkiewicz-emlékház, Gnieznóban az ezeréves lengyel államiság múzeuma, Boroszlóban a városháza, és néhány meg nem talált várrom Częstochowa és Krakkó között.
Első igazán hosszú túrám eredményeképpen néhány tapasztalattal is gazdagabb lettem. A legfontosabb, hogy a tapasztalatlan, koránkeléshez nem szokott társak nagy mértékben lelassítják a haladást - még úgy is, ha nem térünk be sok kultúrhelyre. Elég nehéz volt elmagyaráznom a legényeknek a korai indulás előnyeit: nézeteltéréseink jó része ebből fakadt. A vadkempinges életforma kicsiben megvalósítja a spártai és a szibarita életeszmény harcát, és nem mondhatom, hogy a közös szakaszon valami nagy sikerre vittük volna az előbbit. Mindenesetre ami a srácoktól telt, megtették, és nem is panaszkodtak sokat, pedig olykor pirongattam őket rendesen. Gondolom, valamikor majd nevetve emlékeznek vissza ezekre a napokra, amelyeket gyakran összeszorított foggal küzdöttek végig. Elismerésemet itt is kinyilvánítom nekik.
A túrabeszámolót 2009. X. 13-án kezdtem el írni, és 2011 végére a 27. napig jutottam. Ezután hosszabb szünet következett, és 2021 január-februárjában tettem hozzá a többi napot.