4. nap: 2025. VIII. 6., szerda
Sepsibesenyő - Angyalos - Gidófalva - Kálnok és vissza
Biciklivel 38 km
|
|
|
E napon Juli szerette volna meglátogatni régi barátnőjét, Szabó Adélt, aki jelenleg unitárius lelkész Kálnokon. Az út (Sepsibesenyő - Angyalos - Gidófalva - Sepsikőröspatak - Kálnok) eléggé kímélőnek ígérkezett, ezért Réka itthon maradt, mi pedig ordás kenyérből álló reggelink elköltése után biciklivel tettük meg az utat.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gidófalva előtt találkoztunk az első jó termésű fosószilvafával, jól meg is kopasztottuk. Aztán egy elhanyagolt gyümölcsös szélén álló almafákról szedtünk elég vad és savanyú almát - meg is telt velük a jobb első csomagtáskám. Este a feléből almalevest főztünk. A többire már ránézni se bírtam, annyira kemények és savanyúak voltak, hogy pucolni is teher volt őket. Szerencsére kukac nemigen volt bennük.
|
|
|
|
|
|
|
|
Kálnokon a guglitérkép segített megtalálni az unitárius templomot, mert a Locus nem jelölte be, holott országos rangú műemlék.
|
|
|
|
A lelkésznő férjével és kislányukkal váratlan vendégként is nagyon szívesen látott bennünket. Kávéval, tejjel, keksszel kínáltak, és a gyerekek bemászhattak a trambulinba ugrálni. Ezután a haranglábat, a Bedő Albert emlékfát (valószínűleg a templom ismertetőjében említett vén cserefát), a temetőt és végül a templomot is megtekintettük.
|
|
|
|
Sokat beszélgettünk a régi idők óta történt eseményekről, unitárius belviszonyokról, családi és polgári életünkről.
|
|
|
|
Három órakor Adélnak videókonferencián kellett részt vennie, így Isten nevében jót kívánva elbúcsúztunk egymástól és útnak eredtünk hazafelé.
|
|
|
|
Gidófalva után Juli belehajtott egy frissen felszurkozott, felvágott útfolt-gödörbe, amely megvezette az első kerekét, s ettől oldalra dőlt, miközben az éles aszfaltperem a belsőjén felütéses defektet okozott. Ezt egy úttorkolatban cserével orvosoltam, és eközben egy autós megállt és gépi fújással segítséget ajánlott.
Újraindulás után Juli előretört, és Angyaloson sikerült is kenyeret és miccset vennie, amivel némiképp hozzájárulhatunk Réka nagylelkű vendéglátásának költségeihez. Én a közelgő zivatarfelhők miatt aggódtam némiképp, amelyek meglephették volna otthon az árnyéktartó tetőre helyezett napcellás akkut - de az Isten irgalmas volt, és a zivatar elkerülte a falunkat.
Végül öt óra tájban a szekérben alvó gyerekeket végül gyalog feltolva érkeztem haza Rékához. Nem sokkal később Juli is megérkezett és előszedte a rázós, zúzottköves útszakaszok egyikén a szekérről leesett zászlórudat, küllőprizmát és a rúdon utazó piros lámpát. Sajnos a tolórúdra erősített és állandó leesés veszélyében forgó erős lámpa nem lett meg, ami határozottan egy másik típussal való pótlására intett engem.
Amíg a gyerekek aludtak, gumit ragasztottam, Réka a falurész-táblát festette, majd sajtos puliszkát vacsoráztunk. Almát tisztítottam és főztem, a gyerekek majszoltak valamit. Naplót írtam, Juli lepihent. Sajnos a táblagép aksija nagyon gyorsan lemerült; powerbankról kellett utána töltenem, mint az elmúlt napokban már többször is. A powerbankon semmiféle műszaki adatot nem találtam, de mivel ezen az éjjelen végig töltésre használtuk, és reggelre kimerült, úgy vélem, nem sokkal több töltést tárol, mint a táblagép: öt amperórát. Brassóban biciklizve egy agydinamóról tudom majd tölteni, mert a reggeli ég felhősnek ígérkezik. Ezen kívül Brassóban vennem kell ragasztót is, mert a szandálom talpa elől levált.