előző nap

       a főlapra       

következő nap

6. nap: 2025. VIII. 8., péntek
Sepsibesenyő - Maksa - Sepsiszentgyörgy - Sepsibodok - Mikóújfalu - Tusnádfürdő
Biciklivel 72 km, ebből szekérrel 40, ebből gyerekekkel 20.

Úgy rendeztük a mai napot, hogy Réka kocsival bejön Juliékkal Szentgyörgyre, ezért én biciklizhetek odáig, és őt az öreg Bandi, akivel ott találkozunk, kocsival fogja visszavinni Besenyőre. Reggelire vinetás (padlizsánkrémes) kenyeret ettünk, aztán összerántottuk csomagjainkat, és járműveinkre pattantunk.

Én ismét Maksán keresztül gurultam le a 11-es főútra, majd a 13E úton közelítettem meg a várost. Ez utóbbi mellett, krumpliföldek gyepes peremén rengeteg sziki csiperke nőtt, melyeket könnyen föl lehetett ismerni berepedező kalapjukról és vastag, tönkben piruló húsukról. Így rendesen megszedtem velük a kis csomagtáskát. Juli telefonált, hogy a városban országúti kerékpárosoknak Székely Körversenyt rendeznek, ők pedig a Szabadság téri parkban időznek a gyerekekkel. A városba a vasútállomás felé térve röviden bejuthattam volna, de mivel térképemet nem akartam sokat nézegetni a lemerülés veszélye miatt, kerültem egy derekasat az ipartelepek, bezárt gyárak és egy működő kenyérgyár körül.

A versenyzők a Bélának csúfolt román katonaszobor tövében zúgtak el mellettem. Innen az Olt hídján át a széles utakon jutottam be a parkba.

Mindannyian ott voltak, de az öreg Bandi nagy meglepetésemre nem kocsival jött, így át kellett terveznünk a napot. Kapóra jött a bicikli és a szekér, ami e túrán sokáig csak a légellenállást növelő hobbikelléknek tűnt. Felajánlottam, hogy elhúzom a gyerekeket Tusnádfürdőig, és így Juliék nyühös pindektől nem nehezítve meglátogathatták a nemrégiben meghalt Pistu sírját Krizbán. Véletlenül találkoztak egy harmadunokatestvérrel a boltban. Rékától itt búcsúztam, megírván egy köszönő képeslapot Attilának, akinek a jurtájában ötöt aludtunk. Leszedtem és üzembe helyeztem a szekeret, és a gyerekek esetleges visszacserélését is tervbe véve elváltunk.

Mindenekelőtt be kellett vásárolnom az út további részére. Az elsőnek kiszemelt belvárosi Profi üzlet (egy nagy üzletközpontot magában foglaló kockaházban) megcsalt bennünket, mert csak mozgólépcsőn lehetett volna bejutni, viszont ennek lefelé vivő ága elromlott, rendes lépcsőjük meg nem volt. Ezért kimentünk a Bélával szemközti Lidlibe és jót bevásároltunk (kenyeret, ikrakrémet, szalámit, sajtot, paprikát). A katona emlékműve alatt nem találtam helyet ebédre, a vasútállomáson sem, ezért a 12-es úton (egy darabon a mellette futó kerékpárúton) kigurultam a városból.

Elhagytuk a Sepsi OSK impozáns stadionját, és mögötte egy bokor árnyékában végre ráakadtunk az ebédünk helyére. Megbontottam az elemózsiát, és végre elkölthettem fiaimmal az első nomád ebédünket a biciklitúrán. Remélem, még sok ilyenre lesz alkalmunk.

Ezután a fél méteres aszfaltos útpadkán egyensúlyozva, kétoldali forgalom esetén teljesen a záróvonal mögé lehúzódva szépen sikerült elérnünk Sepsibodok vasútállomását, és itt vizet is vettünk.

Oltszemben a Mikó-kastélynak csak a külső falát láttam több száz méteren keresztül, érdemben nem tudtam mit lefotózni (a tábla szerint felújítják). Málnáson néhány szép ház került elém, majd a 20. közös kilométer tájékán Juli utolért a kocsival. Megbeszéltük, hogy betérünk ebédre a közeli Mikóújfalusi Fogadóba. Öreg Bandi állta a költséget, a szomszéd asztalnál ülő román család pedig (egy mosoly láttán) két-két cukorkát adott a gyerekeknek. Az ízletes étkekből ők is bőven fogyasztottak, ami nem volt megszokott esemény ezen a túrán.

Innentől már csak az üres szekeret húztam tovább, ami nagyon kellemesen érintett, mivel Mikóújfaluban erős, hosszú emelkedő visz ki az Olt völgyéből a mellette lévő széles teraszra. Itt sikerült lefényképeznem pár szép házat és a templomot a nyugovóra hajló nap fényében. A túlparti kőfejtők gigászi kürtőit ugyanezért csak megcsodáltam, mert szemből sütött a Nap.

Átléptem a megyehatárt, mellőztem a közelében lévő Csíki Határ Fogadót. Az út még egy nagy kaptatóval ajándékozott meg, aztán erős lejtőn gurulhattam be Tusnádfürdőre.

Megkerestem Bandi lakását: a gyerekek már fél órája ott rajcsúroztak a háztömb előtt a kis biciklikkel. Betoltam a szerelvényt a lépcsőházba és kettébontottam, egyesével lekötöttem őket.

Odafent megzuhanyoztunk, megvacsoráztunk, majd beszélgetés után szobánkba vonultunk. Még meghatároztam a szedett gombát, aztán a kellemes, langyos időben elaludtunk.


előző nap

       a főlapra       

következő nap