5. nap: 2025. VIII. 7., csütörtök
Sepsibesenyő - Maksa - Uzon - Brassó
49 biciklis km
|
|
|
Reggelire puliszkát ettünk rizzsel, Juli szalámis kenyeret csomagolt nekem. Föltettem a szekeret a kocsi tetejére, és közben a mélyút partján találtam három öklömnyi óriáspöfeteget. Jók lesznek estére a miccs mellé.
|
|
|
|
Aztán elindultam Maksa, felé útba ejtve a besenyői horgásztó gátját. A templomnak különálló tornya van, kis székelykapuján Békesség Istentől felirat üdvözli az érkezőt - éppen az, amivel az itteni reformátusok szokták köszönni az "áldás-békességet."
|
|
|
A Maksához tartozó Eresztevény-tetőn a református templom melletti temetőben található Gábor Áron emlékköve. Locus-térképemről csak utólag tudtam meg, hogy maga a sír is ott van, ezért nem is kerestem, és csak az emlékművet és a kopjafaerdőt fényképeztem le, melyeken számos testület, egyesület, iskola és politikai közösség vésett felirata állt, köztük a magyar alkotmánybíróságé is az elmúlt néhány évből.
|
|
|
Szentivánlaborfalva unitárius temploma is figyelmet érdemelt, és az út mentén hagymát, krumplit, mézet, friss házi kenyeret és kürtőskalácsot áruló helybéliek sokasága is. Uzonban nem álltam meg, de felfigyeltem a Paprika Fogadóra, ahogy később a Gulyás Fogadóra is. Emlékezetem szerint csak románul volt kint a cégérük.
|
|
|
Valamivel később Juliék utolértek egy autóspihenőben. Adtam nekik vizet és a bankkártyámat. Megettem a szendvicsemet, így a továbbiakban már saját zsíron kellett tekernem. Uzontól délre néhány bőséges termésű mirabellafának köszönhetően megtölthettem a hasamat, és nem sokkal odébb körtefát is láttam.
|
|
|
Százhermány előtt egy kis csurgó ad vizet, így a kulacsom is megtelt. Egyre közelebb kerültem a városhoz, és tudtam, hogy sietnem kell, ezért csak pár képet lőttem. Sikerült telefonon elérnem Julit, aki arról számolt be, hogy csak Réka ment föl az öccséhez a belvárosi lakásba, ő a kocsival parkolóhelyet keres.
|
|
|
|
|
|
|
|
Rövidesen találkoztunk is a Brassópolyánára vezető út tövében, az Áprily Lajos Főgimnázium előtt. Már a Polyánára is felhajtott, de ott is fizetős lett volna a várakozás, ezért inkább visszajött a belvárosba, és ott parkoltunk. Ez úgy zajlott, hogy letöltöttem a parkolóalkalmazást a táblagépemre, és azzal befizettem hat lejt két óra parkolásra.
|
|
|
|
Kiültünk a gyerekekkel a játszótérre: csúszdáztak, fagyiztak. A játszótéren kipróbáltuk a siklót is; a gyerekek nagyon élvezték. Juli feljött hozzánk, és kijelentette, hogy nem tud hazafelé vezetni a soksávos körforgalmak miatt.
|
|
|
Ebből egyenesen következett két dolog: a biciklit szegre akasztva nekem kell hazavezetnem, továbbá Rékát itt kell hagynunk; busszal jön haza. Egyébként ezt ő is jelezte, mikor kiszállt a kocsiból; eléggé feszült helyzet volt, mert nem tudta a címet, ahová menni kellett volna, csak a falusi ember módján: a Lidlinél balra, a sárga tömbház után. Való igaz, Réka elég nehézkesen szervez, és ez a mai kirándulás már a második volt, amit az ő kedvéért tettünk meg, és nem is sikerült valami fényesen. Viszont ez a hazaszáguldás se volt valami barátságos eljárás ővele. Erről elég is lesz ennyit mondanom.
|
|
|
|
|
Sebbel-lobbal hazaindultunk a táborba, útba ejtve az Eresztevény-tetőn Gábor Áron emlékművét és a kopjafák erdejét. A sírt azonban hiába kerestem a temetőben, és a szomszédban dolgozó férfit megkérdezve meggyőződtem róla, hogy az "openmaps-közösség" bejegyzést készítő tagja tévedett, mert a sír nincs itt.
|
|
|
|
Késő délután értünk haza. Nekiláttam a maradék alma megtisztításának, megfőzésének, majd az óriáspöfetegek elkészítésének. Juli a gyerekekkel játszott, közben ezt-azt csipegettünk, mert már nagyon éhesek voltunk.
|
|
|
|
Réka nagy szerencsével Kökösig utazott kisbusszal, aztán egy kovásznai román rendőr, és a besenyői boltosnéni kocsijában autóstoppal tért haza. Megbeszéltük és elsimítottuk a történteket, és befejeztük a gombapörköltet. Puliszkával költöttük el, hármunknak éppen elég is volt. A pöfeteg pörköltként is lágy marad, és körülbelül a harmadára esik össze, így a hagymát is éreztük a szánkban. Sózva, borsozva finom is volt, tojást nem is kívánt.
|
|
|
Sötétedéskor a gyerekek már nyühögtek, ezért zuhanyzás nélkül ágyba tettük őket. Réka áthozta az utolsó adag mosott ruhát (ugyanis ezeket mindig ő mosta). A táblagépem 32%-os töltöttségen állt, de a powerbankban már semmi szufla sem maradt. Juli még nézegetett ezt-azt a hálón az én gépemen - ettől a töltöttség 16%-ra esett, és ez nem kecsegtetett semmi jóval másnapra. Hála Istennek, az otthoni villanyórák diktálását még az utolsó estén sikerült megejtenünk.