3. nap: 2025. VIII. 5., kedd.
Hajnalban valami litániafélét hallottam a távolból, és úgy tűnt, nem a szokásos román kántálást. A falu, úgy tűnik, színmagyar, csak a vendégül jött supos fiúcsapat volt román. Zabkását reggeliztünk kakaóval, majd a gyerekekkel lementünk a forráshoz a kordéval, hogy felhúzzunk negyven liter ivóvizet. A gyerekek is segítettek, fogták a tölcsért és tartották a kamerát. Ez alatt Juli hajat mosott. Kukoricát főztünk, ajándékokat készítettünk össze a mai látogatásra.
Déltájban kocsival felhajtottunk az esztenára. Először ordát vettünk tőlük (nagy adag kóstolóval), aztán megnéztük a birkák fejését. Négy férfi ült az árnyékos padon, mely elé hátulról kis csapóajtón eresztették be sorra az állatokat. A farkuknál fogva fogták meg őket, és hátulról a tőgyükhöz nyúlva gyors, erős húzó mozdulatokkal szedték belőlük a habos, meleg tejet. Száznál több állatból néhány vödör tej telt ki úgy, hogy naponta kétszer fejték őket.
Azt mondták, létszámukat csak idény végén ellenőrzik. November 25-én, Szent Katalin napján adják őket vissza gazdáiknak, és húsvétkor képeznek belőlük újra nyájat. Azokat, amelyek nem adnak már tejet, külön seregbe sorolják.
A gyerekek elragadtatva nézték a fejést, és engem is nagyon lebilincselt, mert még sosem láttam ilyesmit közelről. Ezután magunkhoz vettük az ordát, és visszatértünk szállásunkra.
Miklós nyűgös lett, ezért betettük a jurtába aludni, Juli vele tartott. Bandinak egy könyvből meséltem a jurta előtt fekve, Réka pedig lement vásárolni. Mire Miklós felébredt, kiterveltük, hogy én itthon maradok, a többiek bemennek Sepsiszentgyörgyre egy művészprogramra. Előtte előkészítettük a tökfőzeléket, Réka palacsintát sütött, amit kapros ordával töltve jól meg is kóstoltunk vacsorára. Ebből és az ebédről maradt majonézes krumpliból aztán vittek is magukkal a műsorra. Én lefeküdtem, olvasgattam. Juliék késő este értek haza. A művészeti est megítélése változatos volt, és ennyi elég is lesz róla. A gyerekeket ágyba dugtuk. Bandi az éjszaka közepén felsírt, mert pisis volt és ledobta a takaróját. Adtam rá hosszú ruhát, és befeküdtem a hálózsákja alá, hogy melegítsem. Aztán az éjszaka véget ért, és végre tűrhetően kipihentük magunkat.