2. nap: 2025. VIII. 4., hétfő

Friss hidegre ébredtünk, ami hamar tiszta, meleg időbe fordult. A gyerekek fölfedezték a környéket: a jurtákat, a kicsi kutyát és macskát. Rékának van egy napelemes töltőrendszere, arra rákapcsolhattuk kimerült kütyüinket. Reggel egy juhnyáj vonult el a kaszáló alsó végén - ilyenkor a gyerekeket a kutyák elől be kellett menekíteni a sátorba. Egy kiló ordát (friss juhtúrót) rendeltünk.

Reggelire még a hazait (lecsót és bundáskenyeret) ettük, Réka adott hozzá hagymát és a gyerekeknek halvát. Megterveztük a következő napokat: Réka csütörtökig közeli helyszíneket és jó ismerőseivel való találkozást ajánlott, utána Jakab Bandival fogunk találkozni Sepsiszentgyörgyön, és rögtön Tusnádfürdőre megyünk őhozzá, végül Jutkához Marosvásárhelyre.

Déltájban gyerekbiciklikkel le akartunk gyalogolni a tópartra, ami nyögvenyelősnek ígérkezett. Szerencsére út közben Réka fogott nekünk egy egylovas kordét, s az levitt bennünket oda. Jót fürödtünk, beszélgettünk két helybelivel: egy hosszú ősz hajú horgásszal, volt tesitanárral, meg egy idetelepült holland fickóval, aki elvezetett minket a csónak tulajdonosához. Csinos, jómódot sugárzó szemlátomást vendégházként használt épületek közé tértünk be. A csónak egypárevezős volt, mindannyian belefértünk. Körbeeveztem a tavat, ügyelve a horgászokra.

Ezután bevásároltunk a kisboltban: kenyeret, gyümölcsöt és rágcsálnivalót. Sajnos a kártyaleolvasójuk nem működött, ezért hitelbe kaptam mindent. Visszamentünk fürdeni a szűk partszakaszra, amely egyébként egy lóitató a máskülönben tilalmas horgásztó egy zugánál. Ide éppen egy fuvaros érkezett, hogy hordókban vizet merjen a birkáknak. A lovakat behajtotta a tóba, ott megfordult a szekérrel, majd visszatolatott. Az egész művelet hangos "nó-nó" kiáltozással, a lovak prüszkölésével, a víz patákkal való kapálásával, a lovak seggének püfölésével járt. A fuvaros előre tudta, mi fog következni, és a nála lévő két zacskó kekszet kitette a partra, nehogy vizes legyen. Réka segített neki telimerni a hordókat vízzel. Erről sikerült néhány fényképet készítenem, majd visszamentem a boltba készpénzzel fizetni, meg még egy kis krémes kekszért, mert a gyerekek befalták az általam hozott nyolc darabot. Mint kiderült, erre nem is lett volna szükség, mert a fuvaros a nádbugákra helyezett saját kekszéről megfeledkezett, és a gyerkőcök ebből kárpótolták magukat.

Elindultunk fölfelé - csigalassan, mert az út emelkedett, göröngyös lett és a bicikliket is cipelnünk kellett. Szerencsére segítségünkre jött Sitze, a holland barát, és kocsijával felvitt bennünket a vízműtelepig - Julit leszámítva, aki edzés céljából gyalog jött.

A Császár-forrásból ivóvizet mertünk. Ez egy két méter mély kibetonozott akna, vaslemez fedéllel és odarendszeresített bot-kötél-vödör együttes szerelékkel. A gyerekek is szerettek volna vizet merni, de féltünk, hogy beleesnek az aknába. Visszatértünk a kocsihoz, belerámoltuk a bicikliket. Én hazatértem a táborba, a többiek - immár Julival - együtt betértek a hely gazdáihoz, Mária néniékhez, és beszélgettek, például a forrás történetéről.

Hazaérve naplót írtam, fát szedtem, lezuhanyoztattam a nyűgös pindeket, majd nekiláttam a tűzrakásnak. Ebben a gyerekek is részt vállaltak, mert az ágak tördelése és rakosgatása mellett a miccset is védeni kellett kutyától, macskától. Megérkezett Sitze is: megvizsgálta Réka hűtőgépét, amely kis gázlánggal működött. Kiderítette, hogy a szigetelőgyűrű túl kemény, ezért szivárog a gáz. Ezért mindent ki kellett ennünk a hűtőből. Ő maga két tégely holland ínyencmustárt hozott. Miután a tűz leégett, rátettem a rácsot a parázsra, és ízléses barnára sütöttem a kicsi darálthús-kolbászkákat. Asztalhoz ültünk: előkerestem a kenyeret, pirítottam belőle, majd az asztali áldás elmondása után nekiláttunk.

Jóízűen bekebeleztük őket, négyet hagyva Mária néninek és Vilmos bácsinak, valamint Albertónak, Réka jurtaszomszédjának, aki reggel biciklivel munkába ment Sepsiszentgyörgyre, és csak későn jött haza. Ezt már nem vártuk meg, csak a nyájak hazavonulását szemléltük verandánkról Mária nénivel, aki nagy nehézséggel tudta csak visszatartani a vele jött két nagy kutyát. Vacsoránk végeztével ágyba dugtuk a gyerekeket. Én lezuhanyoztam és Miklós mellé feküdtem. Most egy kicsit kevésbé volt hideg az éjjel, bár az ég dörgött a távolban, fölöttünk feltűntek a csillagok.