előző nap

a főlapra

következő nap

5. nap: 2019. VII. 8. (h) 8⁴⁵ - 20⁰⁰
Persány - Fogaras - Alsóárpás - Kercisóra - Transzfogarasi út negyede (kb. 860 m tszf.)
80,2 km

Szemetelő, hűvös eső hullott, mikor kitoltuk gépeinket az erdőből. Ennek az erdőrésznek egyenletes szemétborítottságából arra következtettem, hogy nem a favágók hányták ide a szennyet gátlástalanul, hanem inkább valamilyen illegáls szemétlerakót cincálhattak szét az állatok. A nyeregből pompás gurulás adódott. Egy helyen rókagombát árultak az út mentén. Nyugati szél fújt a szemünkbe, Sánta Kutyát leginkább a magyar kamionsofőrök centizték ki. Így gurultunk be Persányba. A falu keleti szélén találtam is egy egérfejű bodzai nyomóskutat, melyből rögtön meg is töltöttem minden kulacsomat rozsdás vízzel. Jó román módi szerint a kút kétállapotú rendszerként működött: vagy semmit nem adott, vagy "mindent bele," a középállapotok helyett pedig e két szélső helyzet közt ugrált. Ráadásul ferdén lőtte ki magából a vizet. SK készített erről egy jó képet. Azt is megállapíthattuk, hogy valaki ma reggel itt mosta meg a rókagombáját.

Persányfürdőn betértünk egy út menti étterembe. Én egy jó vastag sertésbordát rendeltem, SK beérte rántottával. A parkolóban sátrat szárítottam a sövény bokrain, ő akkut töltött és naplót írt. Sajnos a sátram üdezöld ponyvája több helyen belelógott a parkoló aszfaltját elundokító motorolajba.

Fél tizenegykor jóllakottan indultunk tovább. Zúgó forgalomban, parlagföldek és termőtáblák közt haladtunk az országúton. Sárkányban (Şercaia) egy lutheránus templomot láttam, de a lendület kedvéért csak filmet készítettem róla. Fogaras határában megcsodáltunk egy kamionplatóra szíjazott, leszedett kerekű Claas óriáskombájnt. Egy óra tájban bevásároltunk a fogarasi Kauflandban; én vettem sonkát, szalonnát, linzerfélét is. Aztán asztalhoz telepedtünk az idefelé jövet már igénybe vett játszótér egy padján, én pedig tettem egy filmes kitérőt a vár köré.

Betlenbe értünkkor, két óra körül iszonyú fekete felhők kezdtek gyülekezni észak felől; ott már zápor is esett. A hőmérséklet is leszállt 19 fokról 14-re. Az első nagy zápor rövidesen megérkezett, és jól eláztatott bennünket. Én is felöltöttem jelképes, türkizkék nejlon esőkabátomat, melyet még két éve vettem két kiló kenyér áráért a Tátrában. Sánta Kutya előreszaladt, és egy Dridif nevű falu túlsó végén, egy eresz alatt várt meg. Mire odaértem, az eső már elállt. Aztán még erősebben rákezdte, majd ismét abbamaradt. Három órára érkeztünk meg Alsóvistyére. Lerogytunk egy buszmegállóban pihenni és valamit falni. A felhők ekkorra már eltisztultak, és a hegység fölé takarodtak; a hőmérséklet visszakúszott 22 fokra.

Sánta Kutyának a sok égszakadásban elázott a sebességmérője; ugyan megpróbáltuk szétszedve kiszárítani, de nem jártunk sikerrel. Erős volt a forgalom, az idő gyönyörű. Balról a csipkés hegygerinc látszott, jobbról pár bárányfelhő, köztük a szinte tükörsima égbolt. Pazar látvány volt, és szilaj kedvünk kerekedett tőle. Ekkor már dolgozni kezdett a hasunkban a szalonna és a száraz sonka, melybe a románok műanyag kötözőspárgát raktak, de evés előtt sikerült kiműtenem belőle.

Alsóárpáson megálltam egy oszlopos cseréptetővel védett, igen régi kőkeresztnél. A közelben egy néni ült a kapuban, érdeklődve figyelt engem.

A falu után háromnegyed ötkor elértük a Transzfogarasi út leágazását jelentő körforgalmat. Befordultunk balra, és kisvártatva megérkeztünk Kercisórára, ahol számos fizetővendég-ház található. A gazdáik kinn ülnek a kapu előtt, és a kulcsot dobálják a levegőbe. A csapadékvíz szemlátomást az út peremén hömpölyög le, mert a főutcán nincs árok. Az egyik útkanyarban egy nagy csapat terheletlen biciklista hűsölt. Vidáman integettek; úgy tűnik, ők már túl voltak a Transzfogarason, és szemlátomást a kísérőkocsit várták. Lehet, hogy öreg korunkban mi is ehhez a műfajhoz fogunk szegődni - mondta Sánta Kutya háromnegyed hatkor. Beolajoztam a láncát, hogy könnyebben haladjon.

Ahogy kaptatni kezdtünk, fel-felmagaslott előttünk a pompás hegylánc, de még nem láttuk, melyik völgyben fogunk kikötni. A Bilea-tóhoz biztosan nem jutunk el ma, de talán a vízeséshez igen. A Laiţa-pataknál a kercisórai önkormányzat egy táblán jelezte (annak, akit illet), hogy nem engedik a természetet szemétlerakóvá változtatni, és 3000 lejre bírságolják a szemetelőket. Tanúja voltam annak a pompás jelenetnek, amelyben egy birkanyáj átcsordogál a híd alatt. Míg őket filmeztem, Sánta Kutya előrement, mert nagyon fáradt volt, és ki akarta használni az időt. Egyre valószínűbbnek tűnt a mihamarabbi alvás.

Körülbelül hatra elértük a lapály határát. Itt szemből két csomagos biciklista köszöntött: házaspár lehettek, vadonatúj Ortlieb táskáik ragyogtak az alkonyfényben. A völgy alján rengeteg új ház épül - ezt ingatlanüzérek gerjesztik is. Egy helyen például ház nagyságú plakáttal népszerűsítették kínálatukat. Érezvén a hálószoba közeledtét, a patakból mosdóvizet vettem.

Még a térképen kiszemeltem egy alvóhelyet, körülbelül 850 méter magasan egy dózerút kiágazásánál. Háromnegyed nyolckor érkeztem oda, Sánta Kutya kisvártatva csatlakozott, messze hangzó ásításokkal adva jelét lefekvési szándékának. A térkép jelezte domb nagyon meredeknek bizonyult, alája viszont kényelmes földút vezetett. Ezen előrehatoltunk egy kis nyeregig. Elhűlve láttam, hogy egy autó áll rajta! Vissza akartam fordulni, hogy más helyet keressek, mert erdésztől (és bírságtól) tartottam, de SK azt mondta: menjünk el mellette. Akkor láttam csak, hogy nincs senki a közelében, bár a hátsó ajtaja magasra fel volt nyitva. Szürreális látvány volt - reméltük, hogy nem valami bűncselekmény áldozatát hozták ki így az erdőre. Aztán még jobban megnéztem - és a nyitott ajtó mögött egy kis kempingasztal is feltűnt. Úgy látszik, a tulaj a helyszínen sátorozik, az autót pedig nem csukta még be. Füleltünk, de nem hallottunk senkit. Immár bátrabban kezdtünk sátorhely után keresgélni, és ötven méterre, egy kis dombon rá is leltünk. A védett oldalon több kisded mélyedés is kínálkozott ágynak. A kocsitól nem lehetett odalátni, csak az út folytatásától, de ettől most nem tartottunk. Úgy véltük, estére odébbáll a tulaj, legyen vadász, erdész vagy akármi. A medvékre gondolva embermagasra függesztettük ennivalónkat, kissé odébb a sátortól. Napnyugta után eleredt a zápor.