előző nap        a főlapra        következő nap

2. nap: 2008. IX. 21., vasárnap. 1215 – 1930
Ásványráró – Darnózseli – Sérfenyősziget – Dunakiliti – Rajka – Dunacsúny (Čúňovo) – Pozsony (Bratislava).
Táv: 68 km.

Éjjeli egykor egy autó zúgására riadtam fel, de szerencsére nem értem, jött és észre sem vett. Piros féklámpák égtek az éjszakában, kinyílt az ajtó, majd becsapódott. Valószínűleg ennek a kocsinak a nyomait láttam reggel a sárban, mert nem az úton állt meg. És visszaaludtam.

Reggel hatkor még esett az eső, ezért tovább pihentem, hátha eláll. Egészen 11-ig esett is. Ekkor végre fölkeltem, körbefényképeztem. A közelben egy kis emlékkő beszélt egy német vadászról, aki 2006-ban halt meg. Egy másik emlékmű felsorolja a Duna-szabályozás áldozatait, és külön megemlíti Kofranek Vendel vízépítési felügyelőt, aki 1933-ban itt hunyt el hirtelen halállal. - Negyed egykor indultam tovább, reggeli nélkül.

Elhaladtam Ásványráró és Hédervár mellett. Itt dacol az idővel az Árpád-fa - egy teljesen kikorhadt belsejű mocsári tölgy, amihez azonban a legenda ellenére Árpád vezér nem köthette oda a lovát, mert "csak" hétszáz éves lehet. A közelmúltban vesztette el három hatalmas ágát, és a megmaradt egyetlen ágát is alá kellett támasztani.

A Héderváry-kastély szállodává lett alakítva - jelenleg zárva van. A közelében, körbástyaszerű emelvény közepén egy nyárfa áll: a sokat látott Kont-fa utódja e helyen. Ez a szürke nyárfa a hetvenes években halt el, és a bronztáblán latinul olvasható legenda szerint a tatárjárás idején Moson vármegye nemes rendjei gyűltek össze az árnyékában. Ugyanitt a papok a barbárok szeme láttára kővé változtatták a kenyereket. E legenda egy másik változata a falu honlapján olvasható; eszerint a kenyeret sütő asszony tette ezt ráolvasással, hogy ne legyen a kutyafejű ellenségé. A fa 1911-ben emelt támasztó-talapzatának oldalában kiképezett,kemencét formázó üreg erre utalhat. Ugyanezen tábla megemlékezik Héderváry Kont István szintén e fa alatt kitervelt összeesküvéséről Zsigmond király ellen, melynek eredményeképpen a lovag családját egy lábig kiirtották. Egy másik legenda szerint ez a fa a Héderváry (és az abból fakadt Viczay) családnak a sorsát is hozzáköti a fáéhoz: mert ahányszor egy Viczay meghal, a fa elveszti egy jelentős ágát. Ehhez azt tehetjük hozzá, hogy a nyárfák nem élnek sokáig, és a szóban forgó példány is valószínűleg többször elhalhatott, és a nyárfák szokása szerint valamelyik oldalsó gyökérhajtásáról újulhatott fel.

Darnózseli után egy horgásztónál megebédeltem, és a közeli diófák alól szedtem hozzá egy kis csemegét. Közben újra eleredt a hideg eső, kezdtem már unni. A közelben egy emlékmű a világháborúban elhurcolt és meggyilkolt zsidó honfitársainkra emlékeztetett. Mellette zsidó temető található, sok régi sírkővel.

Kicsivel később egy kukoricás tövében kiöntött, öreg, termesztett csiperkéket találtam. Elvittem belőlük egy kilót.

Fogalmam sem volt, hol alszom majd el, és láthatok-e ma valamit Pozsonyból. Bementem Halásziba és Dunaszigetre. Sérfenyőszigeten, a '98-as túlélő legendás helyszínén pedig a változatosság kedvéért újra meg kellett húznom a küllőimet. Ezen a vidéken jó néhány nyugati túrabiciklis mozgott, vidáman köszöngettünk egymásnak. Következett Dunakiliti és Rajka - itt átléptem Szlovákiába. Dunacsúny előtt betértem jobbra a duzzasztóműbe. Gondolom, minden zuga be volt kamerázva, de egyébként egy teremtett lélekkel nem találkoztam - se munkással, sem őrrel. Mivel nem volt kinn tiltó tábla, jó sokat fényképeztem is. Szép nagy vaskapui vannak, szó mi szó. A hajózózsilipek is impozáns méretűek, de a legjobban a kajakpálya tetszett nekem.

Mellőztem egy Danubiana nevű modern művészeti múzeumot, amely egyébként 8 óráig volt nyitva. Az alvást valahová Pozsony elé terveztem. Az üzemvízcsatorna mindkét partja járható kerékpáron, és kerékpárútnak is van kinevezve, bár az északi egy (régebbi?) tiltó táblával ijesztgetett. Mégis ezt választottam, mert a délin vízműházak látszottak, és amolyan távvezeték alatti vidékre számíthattam - egyszóval alhatatlannak tűnt. Egy futó és pár bicajos járt arra, majd egy görkorcsolyázó lány is.

Egy leágazó erdei utacskán indultam el szállást keresni. Valamiféle belső gátra tért rá, ezért lefordultam róla. Hamarosan elértem az erdő túloldalán futó aszfaltutat. Aha, mondtam magamban, ezen járnak a futók. Az út egy holtág vége mellett haladt e - itt tehát horgászok is jöhetnek reggel. Ezért a holtággal átellenes irányban haladtam kétszáz métert, bebújtam egy kidőlt fa mögé, és gombapörköltet főztem. Éjszaka még hallottam egy házi tűzijáték pufogását, reggel pedig a gáton megtaláltam a nyomaikat.