előző nap

a főlapra

következő nap

7. nap: 2007. IX. 28., péntek, 9⁰⁰ – 20⁴⁵
Chleb-menedékház – Trusalová – Gombás (Hubová) – Rózsahegy (Ružomberok) – Besenyőfalu (Bešeňová) – Tarnóc (Liptovský Trnovec) – Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš) – Liptóújvár (Liptovský Hrádok).
Táv: 98,9 km.

A nap esővel kezdődött, de legalább már sötét nem volt. Búcsúzkodtunk, emlékbejegyzéseket írtunk a ház vendégkönyvébe. "Ha lehetséges volna, a ház asszonya a fölöttünk lógó fellegeket is elűzné." Megadtam a honlap címét a könyvben is. Aztán kiléptem az ólmos ég alá. A szemetelő hideg esőben elég nehezen, körülbelül fél tizenkettőre sikerült leereszkednem. Az ázás el is tartott az Liptószentmiklós előtti víztározóig - Rózsahegyről éppen ezért nincs is fényképem. Itt fél kettőig bóklásztam netkávézót keresve, közben láthattam az iskolákból kisereglő gyerekeket, amint átsétálnak a belvároson. Már több, mint egy éve nem voltam tanár, tehát a látványuk némi visszavágyással töltött el.

Okulva a nyári rettenetes és fölösleges mászásokból, a víztározót ezúttal északról kerültem meg, egy olyan csöndes parti utacskán, amit a múltkor nem láttam. Közben nagyszerű derülés örvendeztetett meg. Ezután kaptam egy hátsó defektet, bizonyára az úton szétdobált üvegcserepektől. Ez egy védett terület volt, a szemetet gondos kezek zsákokba szedték össze.

Átöltöztem szép ruhába, így két pólóm maradt vizes - ezek a csomagba kerültek, és büszkén behajtottam Liptószentmiklósra. Itt egy netkávézóba tértem be, egy előre megírt ékezet nélküli bejegyzést gépeltem be a Kerékpáros topikba - kis változtatásokkal. Aztán útba esett a Prior áruház, s itt ételt vettem. Ezután hidegfront utáni, pompásan haragos felhők borították el az eget, de a szél keletről fújt, és hamar visszazavarta őket.

Mindazonáltal pár foszlány maradt az ég közepén akkorra is, amikor Liptóújvár után néhány kilométerrel, egy Jánoškov Dom nevű helynek sikertelen (kutya által megzavart) becserkészése után egy lapuhas, meredek metsződésen több orrabukás árán, fogvicsorgatva feltoltam a gépet a Vág völgyéből egy hosszú gerinc közepére. Valójában ez a gerinc egy fennsíknak volt a letörése: fent szántóföld nyújtózott, és csak a szélét hagyták meg fenyvesnek, míg a déli letörést tölgyerdő borította. Körülbelül fél tizenegykor tértem nyugovóra abban a tudatban, hogy holnap bizony kelleni fog az erő. Közben vonatok zörögtek, tűzijátékok pufogtak, és szemerkélt az eső.