Bükk
2004. november

A baj, mint mondják, nem jár egyedül. A nyári túrán elázott, majd helyrerázódott G2-es fényképezőm szeptember elejére tényleg kikészült, s ezen az sem segített, hogy én magam tettem tönkre – egy jókora hangszóró-mágnessel. Egy fizikatanárnak illik ötletességben az iskolája eszköztelensége előtt járni, s én is buzgón próbálgattam, miként fogok egy-egy kis méretekben zajló kísérletet kivetíteni a gyermekseregnek. Igen ám, de az effajta mágnes egy méter távolságból is képes agyonütni a folyadékkristályos kijelzőt, minek nyomán gépemet menten a dokkokba kellett vontatni.

Ott lelkiismeretesen felvették az állapotát (LCD nem ad képet, elázott, stb.), majd adtak egy határidőt, három héttel ezen túra kezdete előtt. Mikor már csak egy hét volt hátra, rácsörögtem a lomhaságokra: ugyan mi lesz már? – Valóban, Ön beadott egy gépet, de sajnos nem gazdaságos a javítása. – Hogyhogy? – Teljesen elázott az elektronikája, így olcsóbb lesz új gépet venni. – De hiszen nem is az volt a baja, mikor bevittem! – Ide az van írva: "Nyári túrán elázott." – Igen, csakhogy azután még négyszáz képet csináltam vele, és beadáskor ezt is elmondtam. Sőt, a mágneses kezelés után is működtek a funkciói, tévére kapcsolva ellenőriztem. Mi több, a kártyájára rögzített fotót számítógépen megnéztem, és az is hibátlan volt. Nem az elázás itt a bűnös. – De a kolléga szétszedte, és azt mondta... – Mindegy, tegyenek bele egy új LCD-t, nekem úgy már jó lesz. – De ezt csak saját felelősségre tudjuk megcsinálni...

Nem szaporítom tovább a szót: három nappal a túra előtt bementem a Somogyi Béla utcába, és vigyorogva távoztam. Beszereztem egy pótaksit is. Tudtam, hogy most olyan helyekre utazom, ahol nem jön áram a falból, de látnivaló lesz bőven... Végül majd' negyedfélszáz képet lőttem el, sajnos a ködös-borús viszonyok miatt némelyik elég szürkécske lett. – Ide mintegy a harmadát iktatom csak, de már megfogalmazódott bennem a terv, hogy a Bükk különféle részeiből egy állótablót is összedobjak. (Érdemes is lenne, hiszen a bükki fiatalok lapja ugyanúgy törlődött, mint az enyém.)

Ezúttal a hegység nyugati részét szemeltem ki: Nagyvisnyóról tilos területen felhatoltam az Ablakos-kőig (részben gyalog), majd visszatértem. Aztán a Mála-bérc emelkedőjén felkúsztam a Bálvány-tetőre, és a közelben éjszakáztam. (1. nap)

Reggelre kelvén az Olasz-kapu és a Gerennavár érintésével lecsúsztam a Szalajka-völgybe, majd haladéktalanul fölfelé indultam a Horotna-völgyön a katonasírokhoz. (Kitérő: Kelemen széke, földvár.) Az idő még nem sürgetett, így leszánkáztam Bélapátfalvára (bevásárlás), és a bánya helyén újonnan kialakított tanösvényen körülrajongtam a Bél-kőt. Ekkor rámesteledett, és második próbálkozásra sikerült is fedelet találnom Cserepes-kőn. (2. nap)

Másnap óvatosan lebotorkáltam a piros jelzésen a Pes-kő-völgybe, s innen Felsőtárkányba. Itt ismét tanösvény vitt el a dolomitbánya fölött (kitérő: Arnót-kői-bg), át Várkútra. A napot Noszvaj, Szomolya és az ott lévő kaptárkövek szemrevételezésével zártam. Éjjeli szállásnak a Mész-hegyet szemeltem ki Eger közelében (3. nap), és másnap néhány újabb kaptárkő érintésével innen gurultam le a városba. (4. nap)