1. nap
Nagyvisnyó – Ördög-oldal

Névtelen kút, nem ivóvíz

A Nagy-völgy útja kezdetben széles kövesút, majd avar fedte kemény földút. A régi vasút töltésén halad egy jó darabig, aztán az Ablakos-kő-völgyben folytatódik. Mellette patak kanyarog. Kerékpárral tilos a bemenet, s egy idő múlva gyalog is; igaz, a bükki fiatalok rendszeresen járták az általam most meg sem látogatott felsőbb részeket.

A gyaloglás kezdete

Szürke tölcsérgomba

(Vasúti?) híd romja

Az első szikla

Ördögbordák

Az Ablakos-kő

Ördögborda akkor keletkezik, ha valamely függőleges állású keményebb kőzet mellől a természet romboló hatalma kipusztítja a puhább kőzetfajtákat. A nevüket nem jegyeztem meg; mindenesetre a megmaradt sziklák is valamiféle mészkőből állnak, és megdöbbentő magasságukkal teljesen uralják a völgyet. Egyik-másik valósággal folyosókra osztja a meredek hegyoldalt, melyen állandóan fészkelődnek a lefelé igyekvő szikladarabok. Az Ablakos-kő-völgy szigorúan védett terület, ragadozó madarak találkahelye; én sem lépek be többé oda engedély nélkül. (Régen vasút járt erre, majd egy zöld turistaút, de pár éve megszüntették.) Visszamenet időben fékeztem, hogy a szomszédos Leány-völgyből éppen lefelé tartó erdész (?) ne vegyen észre. Megnéztem az Elza-lak romjának hűlt helyét, majd felkanyarodtam a Mála-bércre egy tűrhető dózerúton.

A Bálvány-tető felé

Hogy hol aludtam, azt ezen a helyen nem érdemes nagydobra verni; főként mert tilosban jártam, másrészt saját mércém szerint is elégtelenre vizsgáztam: nem gondoskodtam a közelben esőszállásról. Mindenesetre a hegyoldalban lévő mélyedés elrejtett a kíváncsiaktól, és a magam részéről tíz órát alva, pirkadat előtt odébbálltam.