5. nap: 2024. VIII. 9. (p) 8:30 - 18:00
Rânca - Urdele-hágó - Obârşia Lotrului
29,5 km, 800 m szint
|
|
Szemerkélő esőben bújtunk elő, és hamar sátrat bontottunk. Rövid reggeli után kitoltuk képeinket a tehénkijárón. Egy éppen lakatlan ház (az előtte lévő hulladékoshordó tartalmából ítélve síszerviz) eresze alatt megnéztem a térképet, mert később, az erősödő esőben erre már nem láttam lehetőséget.
|
|
|
|
|
Az úttorkolatban lévő régi forrás már nem adott vizet, de a medencéjében akadt némi tiszta lé. A biztonság kedvéért megtöltöttem az üres kulacsomat. Aztán följebb, egy kereszteződésben találtam egy csappal ellátott, talán vezetékes kutat. Legalábbis nyomás alól jött belőle a víz, és enyhén berregett. Ott kicseréltem az előbbi kulacs tartalmát.
|
|
|
Ezután betértünk egy Tru Market nevű kisboltba; én borszéki ásványvizet vettem a kenyér és a sajt mellé, SK pedig megtöltette kulacsát a pénztároshölggyel.
|
|
|
|
|
|
Ezután nekiveselkedtünk a sípálya melletti szerpentinnek. Az alkalmas helyeken meg-megálltunk fényképezni, de egyébként szép komótosan gyűrtük le az 1700-1900 méter közötti emelkedőt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az utolsó hajtűkanyarban forrás is van, de már nem kellett odamennem. 11 órakor elértem a 2000 méteres magasságot, és megálltam.
|
|
|
|
|
|
Arra jött egy cseh társaság három autóval, beszélgettem velük egy kicsit. Itt újra eleredt az eső, és elég hideg is lett. Egyre közelebb jött egy dunyhaszerű felhőfal, ezért amíg kilátást élvezhettem, fölkapaszkodtam az itt található kis gerincre, hogy megnézzem a túloldali völgyet. Utamba esett egy nagy pocsolya (vagy kis tengerszem, kinek hogy tetszik). Eközben egy kóbornak tűnő kutya odasomfordált a harminc méterre lévő biciklimhez. Harsány üvöltéssel elkergettem. Aztán a szalagkorlát külső felén sárga köpenyes juhász közeledett, kezében bot. Két további eb kísérte, de a nyáj nem jött vele: alkalmasint ő ment a nyájért. Később feljebb még láttam őket: egymásra találtak, az eső szemlátomást nem zavarta őket.
|
|
|
|
|
|
Itt is elég sokat várakoztam, térképem szerint mintegy kétezer méter magasan. Befutott egy lengyel biciklista országútival, könnyű csomagokkal. Megtudtam, hogy hazájából Debrecenig utazott vonattal, onnan pedig biciklizett. Aztán megérkezett SK, és egy arra járó román hölggyel készítettünk egy képet hármunkról.
|
|
|
Ezután a lengyel előretört, én lassan követtem, SK meg hátramaradt. Az eső hol elállt, hol újra megeredt. Megálltam egy alkalmasnak tűnő sziklahomloknál, amely némi fedezéket kínált a szél ellen, és utána lejtő következett. Egy tábla elárulta, hogy 2145 méteren jártam, vagyis ez a pont volt utunk legmagasabb pontja, a 2145 méter magas Urdele-hágó - kerékpárral számomra új magassági csúcs. Neve ellenére egyáltalán nem nevezhető nyeregnek: voltaképpen egy hegyoldali magaspont, amit az útépítők éppen itt hoztak létre. Itt vártam meg SK-t, és egy kicsit pihentünk is. De a zord szél és a hideg eső miatt tíz perc múlva távoztunk is innen. Nem sajnáltam, hogy a Lator folyó forrását jelentő Gâlcescu-tóhoz nem tettem gyalogos kitérőt, mert a közeli, 2300-as csúcsok már belelógtak a felhőkbe.
|
|
|
|
|
|
|
|
Kurta, erős, szerpentinen lebocsátkoztunk 1900 méterre, egy látványos vízmosásokkal tagolt gyepes-sziklás völgyfőbe. Szerencsére az eső itt éppen szünetet tartott, így ezt a meseszép hegyöblöt elfogadható állapotában láthattuk. Dolgozott is a kamera derekasan.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A völgyfőtől erős, egy helyen érezhetően tíz százaléknál meredekebb kaptatón jutottunk fel a 2097 méteres Cărbunele-hágóba, amely az előzőhöz hasonlóan egy csúcsközeli magassági maximum. A völgyoldalból látványos tengerszem és hófolt is látszott.
|
|
|
|
|
Itt ajándékvásár, lángosos és miccs-sütő is üzemel. Rendeltem tíz miccset, és mire SK felért, szépen ki is sültek. Nyolc lej volt egy darab - ennek összehasonlítási jelentősége van, Körösfeketetón talán hatba került.
|
|
|
|
Komótosan falatoztunk belőle, majd SK kávét rendelt, és azon is megosztoztunk. Hosszan beszélgettünk politikáról és történelemről a finom meleg épületben. Addig nyújtottuk pihenőnket, hogy újra eleredt az eső.
|
Ekkor összekaptuk magunkat, kiléptünk a hűvös szitálásba, és egy lángost még befaltunk - cukorbetegségi okból egy darabnak a fele-felét. Egy csíkszépvízi székely legénytől vettük, aki egy terjedelmes bódéból kürtőskalácsot is árult, és dicséretes módon felülre írta ki az ennivalók magyar nevét. Elmondta, hogy errefelé is szép számmal járnak magyarok.
|
|
Negyed ötkor, egyre erősödő esőben ereszkedtünk neki a szálláshelyig tartó lejtőnek. A minket körülvevő felhőtömeg rétegszerűen ért véget valamivel kétezer méter alatt, az eső viszont kitartóan zuhogott tovább. Fényképezőm valószínűleg ekkor kapott belül párát, mert az ezután készült képek homályosak lettek.
|
|
|
Sűrű szerpentinkanyarokkal ereszkedtünk le 1700 méterről 1400-ra, a Lator folyócska mellé, először csenevész, a végén már magas fenyvesben. Fékbetéteim sajnos szíre-szóra beragadtak meghúzott állapotban: ilyenkor mindig meg kellett állnom, hogy engedjem őket szabad állásba visszapattanni. Ettől aztán jól le is maradtam.
|
|
|
|
|
Aztán megláttuk az erdőben a gomba- és áfonyaszedésből élő emberhad (jobbára cigányok) tilosban álló sátorvárosát. Ha esetleg eszünkbe jutott volna vadkempingezni, itt menten letettünk róla. Hamarosan elértük Obârşia Lotruluit, a legutóbbi ittjártam óta valamivel terebélyesebbé vált hegyi csomópontot.
|
|
|
|
A fogadóban bejelentkeztünk (húsz lejért fejenként), sátrat vertünk, belecsomagoltunk. Az eső elállt, majd a felhők is felszakadoztak. Másnapra friss, szép idő ígérkezett.
|
|
|
A sátras vendégeknek is járt a fürdőszoba; tehát lezuhanyoztam, hogy visszanyerjem emberformámat. Aztán leültünk a vendéglő teraszára az egyik asztalhoz. Hazait vacsoráztam, szotyolát pirítottam, naplót írtam. A szerencsés megérkezés örömére egy-egy pohár bort rendeltünk. A vendéglő egyik hölgyalkalmazottja készíttetett velem magáról egy képet, hogy küldjem el neki. A lány újonc volt, és elég rosszul tudott angolul, de nagyon kedvesen kacérkodott velünk a következő napon is.
|
|
A nap különlegességéül megfigyelhettük egy nagy kan és egy kis szuka párzását. Mikor SK sátra mellett is folytatták, nagy ordibálással elzavarta őket, én meg jót nevettem. A telepen számos kutya kóborolt, és senki sem törődött velük. Megegyeztünk SK-val, hogy ő holnap itt pihen, és ügyel a sátramra, míg én nekiindulok a Csindrel felé vezető útszakasznak, hogy mindketten megkapjuk, amire vágytunk.