előző nap a főlapra következő nap 26. nap: VII. 26. (h) 700 - 1945
Városnézés Gdańskban.
24,2 km
|
|
|
|
|
|
|
Borongós, helyenként esős nap volt. Reggel hamar felkeltem, főztem, majd a meg-megeredő esőben megpróbáltam eldönteni, hogy kell-e nekem most kemping. Végül a mosás szüksége miatt elhatároztam, hogy kell. Bevásárlás (hús, sajt, mosópor) után hamar meg is találtam. Fölvertem a sátrat, majd begurultam a belvárosba - immár könnyű felszereléssel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy kombinált jeggyel megnéztem a Központi Tengerészeti Múzeumot, a Sołdek nevű múzeumhajót és az úgynevezett Darut. Fényképezni mindenütt lehetett, ezért sok mindent nem írok le, csak amit nem tudtam lefotózni, és mégis fontosnak tartok. A múzeum nagyon részletes: sok lelet az e partokon 1785-ben hajótörést szenvedett angol hajóról, a General Carltonról származik. Ezeket búvárok hozták fel a kilencvenes években.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gdańsk túlnyomórészt német város volt még az első világháború után is, mikor a békekonferencia a lengyelek korlátlan használati joga mellett szabad várossá nyilvánította. Érthetetlen hát, hogy miért itt kötötték meg "Lengyelország menyegzőjét a tengerrel." Elég sok diadalittas hazafiság lehet amögött, amit az ide 1920-ban bevonuló lengyel csapatok parancsnoka kiáltványban a város lakóihoz intézett, hogy tudniillik "felszabadítják őket a német iga alól."
|
|
|
|
Érdekes történelmi részletekről szereztem tudomást, például a hajótörés utáni szabad rablás nemesi jogáról. Ezt idővel eltörölték, úgyhogy a megmaradt értékek a tulajdonosnál maradtak, majd ezt is fokozatosan felváltotta a víz alól felhozó ember egyharmados részesedése. Ez természetesen csak azokra a javakra vonatkozott, amikre a tulajdonos nem tartott igényt.
|
|
|
|
A Sołdek hajó a tervezőjéről és az építőjéről kapta a nevét. Szenet és vasat szállított Dániába és Belgiumba. Gőzös volt, e típus pedig elérte fejlődésének végső fokát. Ikerhajóját, a Makowski-brigád (?) nevűt skótok (?) megvették, és kővel megrakva elsüllyesztették, hogy hullámtörő gát alapjául szolgáljon. E hajón viszont minden berendezés szépen megtekinthető. Körbejártam, nagy kedvvel fényképeztem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Aztán átmentem a Daruhoz, melynek belsejében egy kiállítás volt a világítótornyokról, a kalauzkodásról, a teherrakodásról, mentésről, kereskedésről és így tovább.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A többi múzeum zárva volt, hétfő lévén. Míg a főmúzeumban voltam, esett egy derekasat, de mire kiértem, elállt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ezután megnéztem a történelmi belvárost, szokásom szerint a városházára, és annak tornyából a piactérre összpontosítva. Ez a városmag annyira német, hogy egységes képét megannyi év lengyel uralom sem tudta elhomályosítani.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hazafelé betértem egy netkávézóba (mely a kempingből bevezető út egyik csomópontjánál van, és egy kis tábla jelzi; az emeletre kellett fölmenni), ott levelekre válaszoltam, és rövid beszámolót írtam a Kerékpáros topikba.
A kempingbe visszaérve azonnal elindítottam a mosást. Ittam egy sört Krzysztof Michalec egészségére, holott valójában a częstochowai Tomek érdemelte volna meg ezt, aki a rávalóval megajándékozott pár napja.
Az áramcsatakozást kihasználva egyik aksimet a másik után töltöttem föl. Este kilenckor valaki kihúzta a zsinóromat, és a lakókocsijához vezető hosszabbítót dugta a helyére. Dühösen elmentem zuhanyozni, majd éjfélkor visszatettem a magam zsinórját. Mivel szükségem volt filmnek való tárhelyre, a kameráról törölnöm kellett jó pár felvételt, mert (nagy megdöbbenésemre) nem találtam a kamerán belső memóriát. A kempingben még éjféltájban is állandó zenebömböltetés, gyerekricsaj, dumálás hallatszott. Mellettem egy orosz biciklis pár szép csöndben volt. Tömör képét kaptam hát a kempingek és az erdőben alvás közti sokrétű különbségnek.
Összegzés az eddigi szakaszokról:
Nagyítható térkép a Google honlapján
