Lengyelország
2010. VII. 1. - VIII. 21.
Ugrás a napi beszámolók listájára

Ezt az országot érdemes másodszor, mélyebben is becsavarogni - gondoltam a tavalyi lengyel túra végén, melyen az elhúzódó első szakasz miatt már nem tudtam elérni a tengert. Viszont bejártam az ország belsejét, csak a łódźi vajdaságot hagytam ki. Ezért kézenfekvőnek látszott, hogy most nagyobbat merítsek, és becsületcélként eljussak a tengerhez. Az odaúton elengedhetetlen látnivalóként és ütemezőként állt előttem a grunwaldi csata hatszázadik évfordulójára rendezett többnapos hadijáték, ahová legkésőbb július 17-én délig meg kellett érkeznem. A visszautat eredetileg a keleti határszélen akartam megtenni, átrándulva Belorussziába, a bölénylakta białowieżai rengetegnek oda került részeire, illetve a breszti erőd kedvéért. Sajnos ebbe az országba az új politikai elrendeződésben vízumot (!) kellett volna váltanom, amire sem pénzem, sem időm nem maradt, a méltatlan és megalázó feltételekről már nem is beszélve. Így megnyílt előttem a másik hazaút: végig a pomerán tengerparton, majd a német határ közelében délnek, egészen a látnivalókban gazdag Sziléziáig. Onnan a hátralévő időtől függően keletre viendett az utam, akár Krakkóig, végül valamelyik bejáratott gyors hazaúton vissza a kis hazába.

Az előkészületek tetemes kiadásokkal jártak, melyeket egy kivétellel nem tüntetek fel az alábbi kimutatásban. Százötvenezer forintba került az új bicikli, ugyanennyibe a kamera meg a fényképező új tárolókártyája (8GB, be is telt rendesen), harmincötezerbe az új kerék, hajtómű és egyéb alkatrészek. Rendelkezésemre állt fizetésemnek a számlák rendezésén túlmenő része, huszonötezer forintnyi melegétel-utalvány, valamint 300 euró. A fizetést odakint is fölvehettem kártyáról, középárfolyamon (ami nem sokkal bizonyult jobbnak, mint az eladási árfolyam); a biztonság kedvéért rendeztem egy átutalást bankon belül domborkártyára, mert, mondták, az biztosan használható odakint is. Végül a tervezettnél sokkal jobban szorított odakinn a pillanatnyi pénzszűke, és nem vártam ki az átutalást, hanem a közönséges kártyáról jutottam hozzá először 950, aztán 900 zlotihoz. A kettő között, Varsóban rákényszerültem, hogy 200 eurót 800 zlotira váltsak, és a túra vége felé még 50-et 196-ra. Viszont a melegétel-utalványt nem használhattam odakinn, és ez az eseményeknek olyan beláthatatlan láncolatát indította el, amit aztán keserűen meg kellett bánnom.

Táborozástechnika

Az a szerencsétlen ötletem támadt ugyanis, hogy a kinti kiadásaimat tartós élelmiszerek itthoni megvásárlásával faragjam le. A túraköltségekhez immár részben hozzácsapott kosár húst, sajtot, makarónialapot és sok egyebet tartalmazott; legterjedelmesebb részét hat kiló (cső-, levél-, csavar- és egyéb formájú) tészta alkotta, ami annyira megtöltötte a nagy csomagtáskát, hogy azt a szíjakkal sem lehetett rendesen becsukni. És itt követtem el a döntő hibát. Ahelyett, hogy a tésztát egy horkantással itthon hagytam volna, a gyors cselekvés önelégült mosolyával kihúztam a táskából a tucatnyi túrán bevált nagyobb, kétrétegű Vaude-sátrat, amelynek új rúdjai immár nem törtek volna a nyakamra, és frissen erősített impregnálása egész éjszakás felhőszakadásokat is játszva visszavert volna. A helyére, a félkilós tésztászacskók tetejébe becsúsztattam egy kétkilós norvég félsátrat, amely egyrétegű létére néhány esőt már szerencsésen kiállt a Monorhoz közeli erdőkben. (Ide hosszú értekezleti napok után húzódtam be éjszakára, hogy ne kelljen szabadidőmet a haza- és visszatekerésre pazarolni.) Induláskor ez a csere az utolsó pillanatban jött isteni sugallatnak látszott, de a második hajnalon már alkalmam nyílt más teológiai szemszögből nézni reá, azaz póriasan szólva: elátkoztam a percet, mikor egyáltalán eszembe jutott. A részleteket a beszámoló megfelelő helyére hagyva elég lesz itt annyit mondanom, hogy noha négyezer forintot költöttem impregnálószerre, enyhébben azután is beázott, és állandó bosszúsággal töltött el, mikor arra ébredtem, hogy a ponyvához hozzáérő hálózsákos lábam valami nyirkos hidegbe nyúl. A tészták pedig részvétlenül vigyorogtak rám a táska aljáról, mígnem egyikük valahogyan kiszakadt, és a behordott víztől mászkos pempővé kögült, ami mindent beborított odabenn.

Ruháim közül a fehér pólók erősen koszolódnak vala, míg a drapp és a barna Szilvásvárad Maraton-póló friss vízben átöblítve egy-két alkalommal kellemesen felfrissíthetőnek bizonyult. Sajnos az utóbbit rejtélyes módon elvesztettem a hazaúton, az ochlai skanzen körüli rázós utakon. A latexből való futónadrágok kitűnően muzsikáltak: átható szagot nem kaptak, és néhány naponta elöblítve a tartós frisseség érzetét biztosították. Igényesebb kultúrhelyszínre vagy bolthoz érkezve általában pólót is váltottam, míg vadregényesebb helyszínen beértem azzal, hogy felvettem egy kulturált rövidnadrágot.

Esti zuhanyozáshoz rendesen elegendőnek bizonyult három liter víz. Csak akkor kellett többet rááldoznom, ha lágy víznél egyebet nem tudtam venni - ilyen pl. a magashegyi kis patakok vagy a karsztforrások vize, ami kevesebb időt töltött a föld alatt, hogysem a szükséges sókat magába vehette volna. Ilyenkor a víznek inkább a mechanikai sodró, mintsem az oldó hatása érvényesült a szappan lemosásakor. Viszont határozottan el kellett vetnem az infúziószacskót mint először kipróbált zuhanytartályt: bár sikerült a kifolyást alkalmasan szabályoznom, a vízsugár nem olyan közelről jutott a bőrömre, mint a palackos mosdásnál, ezért irányítani sem lehetett, így hát hamarabb kifogyott, mint ahogy lejött volna rólam a szappan.

Törölközésre szinte kizárólag az aznapi útipólót használtam, ami nagyfokú elhasználtság esetén lengetéses szárítkozást jelentett. Ennek lényege, hogy miután tenyérrel lesodorgattam magamról a csöpögő vizet, a pólóval letapicskoltam a nagyját, a többit pedig a nedves póló öt percnyi élénk lobogtatásával tökéletesen felszárítottam. Körülbelül olyan mozdulatokkal legyeztem magam, mintha valaki mást akartam volna megszárítani - ilyenkor meglepő módon rám is bőségesen jut a felkavart levegőből. E kímélő bánásmód alól kivételt csak a végstádiumba jutott póló esetében tettem, és ott is csak esős időben, amikor számítani lehetett arra, hogy reggel szolgálattevő pólóként kell bevetnem. Ez utóbbi elnevezés arra a szolgálatra utal, melynek során a ponyva belsejéről letöröltem a begyöngyöző esőcseppeket. Ezután természetesen nem vettem már föl - legalábbis aznap nem. Ehelyett egy-két napig a csomag tetejére pókozva szárítottam, és ha ily módon újra hordható útipólóvá vált, akkor kicseréltem vele az időközben szintén "szolgálattevővé" vált másikat. A két színes póló ebben a játékban nem vett részt: azokat csak hordtam, öblítettem és szárítottam. Mire már nem maradt szalonképes ruhám (a legelőkelőbb, alig használt pólón és rövidnadrágon kívül), általában már eltelt annyi idő, hogy az akkumulátorok is töltés után kiáltsanak. Az így két okból is elkerülhetetlenné vált kempingben egy kis töltet mosóporral újra egyenesbe hoztam ruhatáramat, és attól fogva két hétig ismét kerültem a kultúrszállásokat. Sajnos Bolesławiecben nem volt mosógép, és kézzel kellett gyömöszölnöm a szennyest, ami vajmi kevés eredménnyel járt. Mégsem ezért kényszerültem fizetős fedél alá az Óriáshegységben, hanem a közelgő eső, a fedezék hiánya és a szigorú nemzeti parki szabályok miatt. Ezt a megállót azonban, mivel nem volt betervezve, nem fogtam fel szakaszhatárnak, és amúgy is egy alig megkezdett szakasz első felébe esett.

Műszaki részletek

A bicikli alaposan meg volt terhelve már az elején, mégsem tartottam végzetes műszaki hibától, mert ugyanez a gép már vagy hétezer kilométert teljesített alattam, és tudtam, mire képes. Mivel a hátsó abroncsa (szegecselés nélküli, 32 lyukú Bontrager) a küllőlyukaknál rondán repedezni kezdett, valamivel az indulás előtt fűzettem egy erősebbet, ami meglehetős távon bizonyította szilárdságát Újpest és Monor között. Én magam is leadtam már tizenhat kilót a januári 122-ből, és okkal reméltem, hogy mire visszajövök, jóval száz alatt leszek. A tészta fogyatkozásával párhuzamosan növekvő poggyászhelyre aztán számos lengyel könyvet szándékoztam elhelyezni, persze a könnyebb haladás érdekében minél később megvásárolva. Ez végül felemásra sikeredett, mert ugyan a legtöbb pénzt a hazaút vége felé, Zabrzéban szórtam el ilyen célra (boltban), már kétharmadtávnál, egy gorzówi antikváriumban bekerült a csomagba a legtestesebb kötet. Ezúttal nem regényeket vettem, hanem történelmi műveket, atlaszokat és szakmámba vágó szókincsgyarapító összefoglalókat. Viszont a sóvárgott értelmező szótárt - természetesen elektronikus formában - sehol nem találtam a hazaúton; Varsóban pedig még nem mertem ilyen nagymérvű költésbe bocsátkozni, mert nem tudhattam, nem jutok-e pénzzavarba miatta. A megvett könyvek listáját a statisztikai táblázat után közlöm.

Ami magát a biciklit illeti, általánosságban jól teljesített. Két súlyosabb lerobbanással kellett csak megbirkóznom, s ezek egyike is az én hibámból származott. Az első csomagtartón alkalmazott szükségmegoldásról mostanra derült ki, hogy a nagyobb terhelést már nem viseli el, és egyik tartócsavarja a másik után tört bele a villába, úgyhogy a tizedik naptól a főpálcák már a levegőben lógtak. Végül az eredetileg csak oldalirányú merevítés okából felszerelt segédpálcák vették át az egész terhet, mivel a főpálcákat rögzítő madzag nem adott szilárd kapcsolatot. Az előtájon vívott kétségbeesett küzdelem végül jóval Grunwald után dőlt el, amikor a csúszkáló tömítést ragasztóval végleg kimerevítettem. Az ehhez tartozó képeket egy későbbi dokumentáló lapon összegyűjtve is közlöm.

A másik idegesítően elharapódzó hibát viszont egy gyári hibás (vagy tán fajtájánál fogva eredendően gyönge) alkatrész okozta: a variálható magasságú kormányszár, ami már induláskor is finoman lötyögött jobbra-balra. Sajnos nem engedte magát jobban meghúzni, és még a Nella kerékpárbolt szerelője is azt mondta, hogy ne erőltessem - cserébe egyre nagyobb lengései támadtak, immár előre-hátra is. (Erről egy rövid, de a lötyögés érzékeltetésében kéjesen tobzódó filmfelvételt készítettem.) Végül a túra háromnegyedénél elkopott a rögzítésért felelős recézet, és mivel hasztalan igyekeztem ezt is megragasztani, hamarosan teljesen lecsuklott. Ennek nem örültem, mert e hiba az Óriáshegység lejtőin, zuhogó esőben nehezedett rám. Mivel nem tudtam hozzá pótlást venni, e hibát a kormánynak a kosárhoz pókozásával oldottam meg, kihasználva, hogy a megfordított stucnit a nagy terhet képviselő kosár éppen ütközésig feszíti előrefelé, és a köztük lévő gumipók erősen ellentart a tenyerem nyomásának. Csak hazaérkezés után vettem egy merev kormányszárat, megfogadva, hogy többé nem kísérletezem semmilyen állítható szögű vacakkal.

Defektem összesen kettő volt, és egyik sem a külső átszúródása miatt, hanem a belső megcsavarodásából vagy a szeleptő kikopásából fakadóan. Pumpálnom szinte soha nem kellett, ami a lassú defektek hiányát bizonyítja - bizony még soha életemben nem volt szerencsém a defektvédős külső gumi áldásaihoz. Ez a hátsó (Continental Touring Plus) végül ötezer kilométert végigszolgálva idehaza kopott el úgy, hogy átszúrta egy iratkapocs, de addigra már kilátszott a sárga réteg.

A bal pedál a táv egyharmadánál rémítően csikorogni kezdett, és mivel a kúpanyát nem tudtam pótolni, Varsóban vettem egy pár pótpedált. Ezek aztán kihasználatlanul húzták a zsákot hazáig, ahogyan az - inkább a vész elriasztására vásárolt - aprócska első csomagtartó is, amelyre a kosárnak a fele sem fért volna rá. Emellett az utolsó nap reggelén kilehelte lelkét az addig is nyúzott drótú sebességmérő, aminek fő erénye a teljes vízállóság volt.

Különleges sors jutott a lánctájéknak. Karbantartási okokból úgy döntöttem, hogy patentszemet használok, de - talán mert nem volt méretes - ez lassan paralelogramma alakúvá deformálódott, és minden körüljáráskor egy nagyot kattant, ahogy újra feszített állapotba került. Szerencsére ez a hiba csak idegesítő volt, de nem veszélyes; mikor a táv derekán megpróbáltam örökláncszemre cserélni, annak elnyűttsége miatt azonnali szakadás lett az eredmény. Visszatértem hát a torz patentszemhez, és úgy teljesítettem a maradék szakaszt is. Viszont a megérkezés előtt öt kilométerrel (!) a nem oda szabott felső váltógörgő képes volt kiugrani a helyéből, és kénytelen lettem egy hosszabb pótcsavarral visszarakni.

Az akkumulátorok kitűnően vizsgáztak. A fényképezőhöz rendszeresített két darab egyenként 6-8 napig bírta intenzív használat mellett, a mobiltelefonét pedig csak Gdańskban töltöttem fel - igaz, csak esténként kapcsoltam be egy órára, hogy SMS-t küldjek vele, illetve hogy megmérjem a pulzusomat. Az első villogó az utolsóelőtti mosdáskor a patakba csúszott, és egy darabig villogó üzemmódban maradt, de aztán lassan meggyógyult. Viszont a fényképező egyik leghasznosabb funkciója, a félig lenyomott elsütőgomb kezdettől fogva rakoncátlankodott, ami azért volt szomorú fejlemény, mert így ellenőriztem vala a kézi beállítások megvilágításbeli helyességét. Ezen csak úgy tudtam segíteni, hogy áttértem záridő-előválasztásra. Sajnos a kamerának mind a telepe, mind a lemeze a teljesítőképességének határára ért: nagyon kellett figyelnem a hátralévő perceket és a tárkapacitást. Végül kénytelen lettem teljesen kitörölni a tavaszi Critical Mass felvonuláson készített videókat. A zsebszámítógép, amit hangfelvételek készítésére használtam (legjellemzőbb módon az idegenvezetők szavait vettem föl rá suttyomban), egyetlen töltéssel végig bírta a munkát közepes használat mellett. Ennek tárhelyéről is törölnöm kellett ezt-azt, de ezáltal nem veszett el semmi pótolhatatlan.

Közérzet

Szerencsére semmilyen betegség vagy baleset nem ért, és nem is fáradtam el nagyon a nap végére, inkább csak elálmosodtam. A pulzusmérés, amit esténként rendszerint megejtettem, reggel pedig olykor megismételtem, azt a célt szolgálta, hogy a kipihentségemet számszerűleg jellemezze. Eddig is tudtam, hogy a nyugalmi pulzusom eléggé alacsony (percenként 44-48), és a legszaporább elérhető érték sem valami magas (150-160); e túrán esténként a mondottnál is alacsonyabbakat mértem, míg menet közben 90-120 volt a tipikus érverésem. Sajnos az ébredés után nem mindig tudtam a kívánt nyugalmi állapotot létrehozni, így a kapott értékek az éjszakai pihenést nemigen jellemzik. Viszont egy érdekes jelenséget módom nyílt megfigyelni: a nyugalmi pulzus hőmérsékletfüggését. (Különösen hideg éjjeleken mértem már 33-at is.)

A melegtől ezúttal nem kellett tartanom, mert a napsütéses időszakok túlnyomó része hidegfront utáni nagy nyomású, derült napokra esett: ilyenkor nagyon élveztem a bőrömet csiklandozó friss szelet, még ha szemből fújt is. Néhány párás, verítékes nap jelezte a melegfrontokat és a kettős fronthatást. De sajnos esőből is kaptam bőven, és ekkor rendre szembeszelet is. Ezzel nemigen törődtem: pedáloztam tovább, esőkabát alá bújva, ami csak a meleg visszatartására volt jó, mert szárazon maradni esélyem se volt a gombjavesztett, végét járó alkalmatosság alatt.

A teher nem volt túlságosan nagy, az emelkedőkön csak elvétve szálltam le (leginkább az Óriáshegységben). Szandálom átlagosan háromnaponta elszakadt, főként a hozzá sebtében vett pamutcérnának köszönhetően: ilyenkor reggel, a főzés közben igyekeztem megvarrni.

Étkezés

Néhány szóval kitérnék arra, min is éltem ötvenkét napig. A főeledel következetesen valamilyen reggel főzött tésztaféle volt: csőtészta vagy hasonló, amit a lengyelek "makaron"-nak neveznek. Ezt zsír nélkül pirított, de jól megfűszerezett hagymával, főtten vásárolt, de száraz sonkafélével és egy doboz paradicsomos hallal gazdagítottam, és egy darab sajtot harapdáltam mellé. Ez utóbbit, ami elég jól pótolta a zsírt, nem tehettem bele a tésztába, mert akkor nem tudtam volna gyorsan és elegánsan mosogatni: vegyszer nélkül, két ujjal. Tojást csak kétszer ütöttem bele a lábosba: nem adott annyi energiát, hogy hosszú távon megérte volna. - Az így elkészített tápból ott helyben is megettem valamennyit, de a nagyját út közben meg-megállva faltam be, olykor le sem ülve. Ezzel nagyon sok időt nyertem, amit persze részben föl is emésztett a reggeli főzés. Mégsem mondhatom, hogy egymagában ez lassított le: inkább hogy olyan nagyszerűen védett helyeken vertem sátrat, hogy magát a főzést is csak hét óra tájban kezdtem meg. Csak pár alkalommal hagytam el sietve a táborhelyet, hogy aztán egy közeli, "semleges" területen megálljak főzni. Ilyenkor a kezdőidőt egységesen az újrainduláshoz rögzítettem. Szokásom szerint ezeket negyedórákra kerekítettem az érkezési időkkel együtt, mert pontosabb adatokat nem tudtam volna észben tartani estig.

Természetesen ennyi ideig tésztán élni egyhangú volna mind ízlésbeli, mind táplálkozástani szempontból. A tészta a kenyeret jól pótolta, de estére vagy másnap reggelre - paradicsomos öntet ide vagy oda - már nemigen volt kívánatos: ilyenkor csak a húst csipegettem ki belőle, őt magát pedig elástam. Viszont a főeledel mellé "rávásárlás" útján szinte mindennap be kellett szereznem valami változatosabb táplálékot. Ez általában üres vagy lekváros linzerkarika volt, amit itt kimérve olcsón árulnak, és "ciastkának" neveznek. Olykor megkockáztattam a nápolyit, sós mogyorót, kalácsféle süteményt, de ezek drágasága rendre visszahajszolt a linzerhez. Másfelől pár naponta nagyon megkívántam a szintén igen olcsó (a magyar ár feléért, kilónként kb. ezer forintért kapható) füstölt makrélát, alkalmasan valamilyen salátakeverékkel körítve. Valószínűleg a kielégítetlen zsírigényem jelentkezett ilyenkor, ahogy a linzer esetében a cukoréhség volt, ami a magáét követelte. Máskor pedig - a pénzzel takarékoskodva - egy liter tejet vásároltam öt zsömlével, és tekerés közben pusztítottam el. Mint látható, nem éheztem szándékosan, csupán ahhoz ragaszkodtam viszonylag következetesen, hogy este hat vagy hét óra után már ne vegyek magamhoz tartalmas ételt, legfeljebb némi linzert, hogy le ne essem a nyeregből.

Más főtt ételt nem is ettem, étterembe nem tértem be - főleg mivel az ilyesmit a társas kirándulásokhoz tartom méltónak. Más a helyzet a gyümölccsel, aminek Szlovákiában jószerivel a bolondja lettem, úgyhogy néha itt is elcsábultam utána. Sajnos a barack és a meggy igen drága volt, az alma és szilva pedig savanyú. Odáig meg nem vitt a balsors, hogy üres gyomromat répával csapjam be tekerés közben, mint idehaza nemegyszer. Szerencsére a fogyókúra nagyobbik részén már túlestem a túrát megelőző (annál időben és távban is hosszabb) munkába járás során, így ha itt megéheztem, bátran harapdáltam a makrélát vagy a linzert. Így is sikerült lefaragnom még tíz kilót, úgyhogy hazaérkezéskor 96 kilót nyomtam - alig többet, mint tizenkét éve (s azóta soha). Ezt természetesen nem tudom máshogy megtartani, csak ha továbbra is biciklivel járok munkába, mert éhezni vagy növényi kosztra átszokni nem vagyok képes.

Kultúra

A legfontosabb tapasztalatom egybeesik a tavalyi túráéval: Lengyelország eléggé gazdag látnivalókban, és egy magyar számára különösen vonzó célpont. A hasonló vagy éppen közös történelmi múlt, az emberek értelmes és empatikus közép-európai hozzáállása, érintkezési kultúrája rokon lélekként fűz össze bennünket. A látnivalók azonban nemegyszer ritkásan helyezkednek el, úgyhogy némelyikről fölöttébb prózai módon, nyitvatartási okokból maradtam le - mert ahhoz nem volt elég időm, hogy délután ötkor rutinszerűen szállásra térjek egy bezárt látnivaló másnapi megnézése kedvéért. A jelesebbek közül ilyen volt a jarosławi városháza és földalatti turistaút, a wolini bölényrezervátum vagy a żagańi palota. Másutt a sietség vagy a rossz idő kényszerített bizonyos célpontok kihagyására: ilyen sorsra jutott a łańcuti palota, Szczecin minden látnivalója vagy éppen a Tarnowskie Góry-i ezüstbánya. Néhol egészen komikus cikkcakkozásra kényszerültem a sok elérhetőnek látszó célpont miatt, némelyikük így is kimaradt. Mikor Sziléziában, a célegyenesben kezdett szorítani az idő, és választanom kellett, paradox módon északnak fordultam, tudván, hogy a déli célpontokat könnyebben elérem jövőre.

Mindent egybevéve mégis nagyon szép és gazdag túrát sikerült tennem. Láttam Varsóban egy újabb királyi palotát, a majdaneki haláltábort, a grunwaldi csata hatszázadik évfordulójára rendezett különleges hadijátékot (azaz csak a főpróbáját). A Mazuri-tavak vidékén (és másutt) több hitleri bunkeregyüttest, hajóátemelőt egy csatornán, Kopernikusz székesegyházát, látványos orosz és porosz erődöket. Vénséges tölgyfákat, Malborg pompás keresztes lovagvárát. Gdańskban a tengerészeti emlékeket, Helben a fókákat, Łeba hatalmas vándorló homokdűnéjét. Megindító német templomromokat a lubusi vajdaságban és ódon kastélyokat Sziléziában. A merítés olyan nagyra sikerült, hogy jövőre már megengedhetek magamnak némi lazítást: ugyanis Csehországba készülök, szervezési okok miatt két részletben. Addig azonban alaposan fel kell dolgoznom az itt gyűjtött anyagot, az ötödfélezer kilométeren készített ugyanennyi fényképet, majd' két órányi nyers videófelvételt, az ötven lapra sűrűn lekörmölt esti feljegyzéseket.

Élmények

Végig egyedül utaztam, de sosem unatkoztam, és bizony, ért néhány meglepetés is. Most először aludtam csomagos túrán idegen magánembernél: egy méhésznél, aki a közelgő eső elől invitált be a telkére. Máskor viszont csak kézzel-lábbal sikerült elhárítanom a hasonló ajánlatot egy autóval kiránduló családtól, akik tényleg jót akartak, csak éppen olyan részegek voltak, mint a csap. Lublinban odáig emelkedett a becsületem, hogy interjút készített velem a helyi internetes tévé riportere - lengyelül. Életemben most láttam először a Balti-tengert és "Stockholm" feliratú útjelző táblát. Aludtam gáton és az országúttól húsz méterre a bozótban. Odamerészkedtem egy működő gránitbánya feneketlen szakadéka mellé, fürödtem tilalmas hajózsilipben és megáradt folyóban. Jártam Lengyelország legmélyebb pontján és Csehország legmagasabb hegyén. Egyszóval, van miről beszámolnom, és van miért hálásnak lennem Istennek és a vendéglátó országnak. Remélem, sikerül másokban is fölkelteni a vágyat, hogy kerékpáron, sátorral barangolják be az elérhető tájakat, a lehetségig közel hajolva hozzájuk.

Statisztika
1 = 280 Ft
1 = 71 Ft
Havi fizetésem: 110 000 Ft
Egy kiló kenyér: 250 Ft

Ha nem jelöltem, az árak zlotiban értendők.


* = Kész a szöveges beszámoló.
Nap, menetidő
Day, travelling time
Végállomás
End of day
Kilométer
Kms
Étel-ital
Food / drink
Kultúrhelyszín, belépő
Cultural sight, entrance fee
Egyéb
Other
Esti nyug. pulzus
Heart rate before sleep
Legalacs. hőmérs.
Minimum temperature
* 1.
VII.1. (0:40)
Hidasnémeti 2 6396 Ft (elővásárlás)
3100 Ft vonat 60 10
* 2.
VII.2. (6:36)
Töltszék / Tulčik 87,8 1435 Ft 4 Kassa, Szl. Tech. Múz
44 13,6
* 3.
VII.3. (-)
Gładyszów 68,6 9,26 3,5 Hervartó, fatemplom
5 Bártfa, székese.
42 12,4
* 4.
VII.4. (5:50)
Wojkówka 73,8
6+8 Biecz, múz.
42
* 5.
VII.5. (-)
Zmiennica 54,9 32,01 3,5 Odrzykoń 55 impregn. 43 22,5
6.
VII.6. (-)
Przemyśl 105,1 36,21 10 Krasiczyn, vár
3 Przemyśl, fellegvár
18,44 gáz 43
7.
VII.7. (6:25)
Leżajsk 83,3 14,28 6 Przeworsk, Lubomirski-kastély
42 12,8
8.
VII.8. (7:37)
Zawichost 114,4 32,96 4 Sandomierz, városh.
7 vár
3,5 kapu-kilátó
8 földalatti túra
42 11,2
9.
VII.9. (8:00)
Zemborzyce 108,5 31,24
44 13,8
10.
VII.10. (6:06)
Bochotnica 75,5
0 Majdanek
0 Lublin, múz.
4,50 fagyi 43 16,5
11.
VII.11. (6:50)
Strych 91,5 25,87 1 Kazimierz Dolny, Kereszthegy
12 Janowiec, vár
5 komp 48 20
12.
VII.12. (5:37)
Varsó 78,7 45,53
40 Wok-kemping 42 20,3
13.
VII.13. (3:52)
Varsó 47,7 13,79 22 vár
20 Kult. Tud. Pal.
2 távcső
40 Wok-kemping
10 áram
2 internet
12 mosás
7,41 ragasztó
(159,9) bic.alkatrész
40 18,7

E szakasz: 13 nap, 991,8 km, 78125,64 Ft.          

14.
VII.14. (8:20)
Gołotczyzna 114 57,82
9,72 gáz, csavar 45 17,2
15.
VII.15. (7:16)
Sękowo 102,9 28,40 7 Gołotczyzna, múz.
5 Ciechanów, vár
45 20,7
16.
VII.16. (6:00)
Grunwald 66,4 21,12
2,40 újság 47 18,6
17.
VII.17. (9:39)
Jęcznik 124,4 38,77 8 Nidzica, vár
45
18.
VII.18. (5:14)
Bobrówko 70 39,98 6,10 Szczytno, vár
4,50 Wojnowo, templom
15 Kadzidłowo, vadállatpark
47
19.
VII.19. (5:17)
Sapieniec 69,8 14,34 5 Mikołajki, egyh. múz.
6 Boyen-erőd
10 Giżycko, víztorony
41 16,2
20.
VII.20. (5:35)
Karolewo 75,7 6,84 11 Leśniewo, zsilip
10 Parcz, makettpark
9 Mamerki, bunker
12 Gierloż, bunker
42 18,9
21.
VII.21. (5:37)
Lidzbark Warm. 89,3 29,84 3 Reszel, vár
6 Kętrzyn, vár
5 sapka 42 19,9
22.
VII.22. (7:34)
Kopina 101,5 15,52 0 Lidzbark, vár
3 Pieniężno, missziós kiáll.
50 21,7
23.
VII.23. (5:41)
Suchacz 67,4 13,7 10 Elbląg, múz.
51 20,4
24.
VII.24. (6:28)
Ząbrowo 84,2 16,17 5 Frombork, múz.
8 planetárium
6 torony
6 székesegyh.
2 WC 46 17
25.
VII.25. (6:56)
Gdańsk 94 28,08 35 Malbork, vár
8 torony
0 Tczew, teng. múz.
45 13,3
26.
VII.26. (1:53)
Gdańsk 24,2 22,64 18 Gdańsk, teng. múz. 10 mosás
29,90 kemping
4 internet
42 15,9

E szakasz: 13 nap, 1082,8 km, 43227,64 Ft.          

27.
VII.27. (5:31)
Gdynia 63,4 19,24 10 Artus-udvar
10 városháza
4 torony
27,66 gáz
1,50 WC
8,30 tű
3 internet
38 16,4
28.
VII.28. (3:31)
Kuźnica 35,7
16 Gdynia, akvárium
6 Hel, halászati múz.
2 fókatelep
15 komp
4 WC
45 16,9
29.
VII.29. (7:07)
Gniewino 86,8 30,42 6 Rozewie, vil.torony
2 Miechowo, grotta
8 Gniewino, kilátó
41 15,4
30.
VII.30. (7:10)
Żelkowo 104 45,75
6,60 Szlovin NP
14 Rąbka, rakéta
41 11,4
31.
VII.31. (6:45)
Iwięczno 98,8 19,01 5 Słupsk, néprajzi kiáll.
6 Swołowo, parasztporta
15 Darłowo, vár
46 15,1
32.
VIII.1. (8:21)
Pobierowo 127,9 24,00 2,50 Trzębiatów, bástya
5 székesegyház
8 kínzókamra
4 Niechorze, vil.torony
46 19,5
33.
VIII.2. (8:44)
Rurzyca 114,3 30,42 10 Kamień Pom., Kőmúz.
6 Wolin, vikingfeszt.
41 17,6
34.
VIII.3. (9:25)
Rurka 122,7 27,88
37 13,6
35.
VIII.4. (7:51)
Mościczki 93,1 26,15
40 13,4
36.
VIII.5. (6:56)
Bledzew 92,6 17,74 5 Santok, régészeti múz. 10 füzet
(75) könyv
45 14,9
37.
VIII.6. (6:43)
Lubinicko 92,6 18,24 14 Kalawa, bunker
45 19,9
38.
VIII.7. (7:00)
Droszków 100,3 36,75 3 Wolsztyn, R.Koch-múz.
39 16,4
39.
VIII.8. (6:26)
Rudziny 85,5 14,92 6 Ziel. Góra, Lubusi Múz.
18, Ochla, falumúzeum
42 16,9
40.
VIII.9. (7:44)
Bolesławiec 105,6 28,68
24 kemping 36 16,9

E szakasz: 13 nap, 1326 km, 5507,96 Ft.          

41.
VIII.10 (4:53.)
Oleszna Podgórska 58,6 36,56
5 hajvágás
1,50 internet
38 14,9
42.
VIII.11. (6:24)
Piechowice 75,7 32,64 21 Czocha 5 parkoló 40 15,8
43.
VIII.12. (3:33)
Karpacz 27,4 20,64 5 Chojnik, vár
11 Karpacz, Wang-temp.
6 sportmúz.
5 Óriáshg. NP
30 menedékház
2 WC
(48) könyv
46 20,9
44.
VIII.13. (4:59)
Płonina 63,6
4,50 képeslap
2 WC
39 16,7
45.
VIII.14. (4:37)
Jedlina-Zdrój 52,8 44,34 6 Bolków, vár
24 Książ, kastély
21,18 gáz 40 16,6
46.
VIII.15. (7:15)
Stachów 89,6
10 Osówka, bunkerváros
Srebrna Góra, erőd
39 18,1
47.
VIII.16. (7:58)
Dobrzeń Wielki 106,5 28,95
38 13,2
48.
VIII.17. (7:15)
Gliwice 98,4 19,73
5 Opole, múzeum
3 Piast-torony
5 kéregető
5 füzet
(146,50) könyv
38 16
49.
VIII.18. (6:27)
Bieruń 83,9 27,07 22 Zabrze, bányamúzeum
36 13,4
50.
VIII.19. (7:26)
Kocierz Moszczanicki 88,9 51,02 6 Oświęcim, vár
0 Wadowice, II.J.P. szülőháza
0,5 WC
5 füzet
(28) könyv
38 6,5
51.
VIII.20. (12:45)
Turóckárolyfalva / Karlová 151,9 20,00
44 12,1
52.
VIII.21. (12:45)
Őrbottyán 193
48

E szakasz: 12 nap, 1090,3 km, 67244,23 Ft.          

52 nap 4490,9 km Összesen:
195751,67 Ft
Étel-ital
94616,46 Ft
Belépő:
34676 Ft
Egyéb:
66459,11 Ft
Elkerülhető:
[32475,4 Ft]
Szükséges:
163276,27 Ft

Kinn vásárolt könyvek
időrendben

Vásárlás helye Szerző Cím Kiadás Oldal Ára, Zł Megjegyzés Összesen
1. Gorzów Zbigniew Pilat szerk. Atlas historyczny - gimnazjum. Demart, Warszawa, 2002. 127 21? Töriatlasz, amire már régóta szükségem volt a szakkönyvek és regények mellé. Hazafelé jó hasznát vettem: ebbe kerültek a naplófüzet hátuljából időről időre kiszedett pénztári blokkok, belépőjegyek stb. Összesen 75
Jerzy Topolski szerk. Dzieje Polski Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, 1981. 935 ? Egykötetes, nagy alakú történelmi összefoglaló, a maga idejében hiánypótló jellegű, de érthető módon kommunista elfogultsággal terhes. Mindazonáltal a korábbi századokra nézve fontos forrás. Számos adattal, képpel és sok szöveggel: igazi alapmű.
Danuta Zakrzewska, Marek Zakrzewski Repetytorium z matematyki Wydawnictwo Szkolne PWN, Warszawa, 2000. 551 <39? Érettséginél magasabb szintű matematikai összefoglaló.
Stefania Elbanowska, Anna Kaczorowska Vademecum maturzysty - Fizyka Wydawnictwo "Oświata", Warszawa, 1992. 240 ? Fizikaérettségi-összefoglaló.
Zbigniew Szafkowski Złote wiosła Tomasza Kucharskiego Polskie Towarzystwo Naukowe Kultury fizycznej, Gorzów Wielkopolski, 2001. 139 - Egy olimpiai bajnok evezősről írott kiadvány. Ezt nem megvettem, hanem az eddig megvásárolt kötetek mellé ajándékba adták, és nekem nem volt szívem eldobni, mert földijük volt a bajnok, és a szívüket is vele adták.
2. Karpacz Rafal Fronia, Piotr Pietrzak szerk. Karkonosze Plan, Jelenia Góra, 2009.7 156 16 Az Óriáshegység turistakalauza, térképmelléklettel
J. H. Merle d'Aubigné Historya reformacyi szesnastego wieku I-III. Cieszyn, 1886-8., reprint: Znaki Czasu, Warszawa, 1991. 352, 320, 240 összesen 32 Az érdemes reformációtörténeti alapműnek a lutheri ágra összpontosító régi fordítása, sajnos kurtán-furcsán félbemarad (tán még nem jött ki a többi kötet?)
3. Zabrze Władysław Konopczyński Liberum veto Universitas, Kraków, 2002. 400 ? A lengyel állam nevezetességének is tekinthető vétójog alapos és kritikus történeti elemzése. Az 1918-as első kiadás javított változata. Összesen 146,50
Marco Polo (cég) Polska Wydawnictwo Pascal, Bielsko-Biała, é.n. 431 29 Kétszázezres méretarányú autóatlasz. Közli a nevezetességeket is, és minden településrészt feltüntet.
Jerzy Topolski Polska XX wieku Wydawnictwo Poznańskie, Poznań, 2004.6 251 21 A huszadik század (1914-2000) lengyel történelme, tanulmányformában feldolgozva. Kis alakú, de kezdetnek így is jó, a fenti összefoglaló ideológiai korrigálására különösen.
Czesław Łuczak Dzieje Polski 1939-1945. Kalendarium wydarzeń Wydawnictwo Poznańskie, Poznań, 2007. 606 18,50 Részletes, nagy alakú kronológia Lengyelország második világháború alatti eseményeiről.
Marian Szulc szerk. Wielka historia Polski VII. 1914-1945. Pinnex, Kraków, 2003. 320 ? Lengyelország története az újjászületés utáni időkben. Egy hétkötetes sorozat utolsó tagja, szép kiállítással, mutatós köntösben, kemény kötésben.
Piotr Krzywda Bieszczady Expressmap, Warszawa, 20092. 160 27 Általam régóta keresett turistakalauz, vízhatlan lapokra hasogatott, műanyagba foglalt turistatérképpel.
4. Wadowice Justyna Kiliańczyk-Zięba szerk. Jan Paweł II - Autobiografia. Wydawnictwo Literackie, Kraków, 2008. 222 28 A néhai pápa önéletrajzi nyilatkozataiból összeszedegetett kötet.

A túrabeszámolót 2010. VIII. 26-án kezdtem el írni.