előző nap        a főlapra        következő nap

25. nap: VII. 25. (v) 530 - 2115
Kaczynos - Królewo - Malbork - Tczew - Pruszcz Gdański - Gdańsk.
94 km

Bánatos esőre állt, és indulás után, mikor kicsivel odébb megálltam főzni, szemerkélni is elkezdett. Sok tésztát főztem, két edényben vittem magammal. (A nap folyamán aztán mégis rá kellett vásárolnom tejet és zsömlét.)

Lassan elállt, mire Malborkba értem, és nyugat felől feltámadt a szél. A felhők egyre inkább összecsomósodtak, párnaalakjuk galuskává vált, azaz hidegfront kergette őket velem szembe. Tczewbe menet erős szembeszél fújt, Gdańskig gyengülő oldalszél. Délutánra kitisztult az ég, a szél elállt. Csak gomolyfelhők maradtak, kellemesen hűvös idő alakult ki. Malborkban megvártam, míg minden életre kel (ez kilenc órát jelentett), majd bementem a várba.

A jegy drága volt, de nem bántam. Két órán át vittek bennünket ide-oda. Sajnos a mi idegenvezetőnk egy halk szavú nő volt, a csapatban meg két kisgyerek gőgicsélt és ordibált állandóan, nem is beszélve a többi csoportban néha elénk szédülő városnézőktől. Sajnos néhány teremben fényképezni tilos volt (például a gótikus szobrok gyűjteményében), de így is bejártuk a vendégétkezőket, a vendégszobákat a latrinákkal együtt, a nagymester szobáját a hallgatóajtóval, az étkezőket, a konyhát, a tárgyalót, az "előkelő vendég szobáját" (vagyis a börtönt).

A lovagok szerzetesi fogadalmuk miatt nővel nem érintkezhettek. A várban nem is éltek nők (ha jól értettem), szigorú fegyelem uralkodott, melynek megsértéséért testi fenyítés, illetve elbocsátás járt. Szabadidő alig volt, állandóan lekötötte őket a vadászás, halászás, gazdálkodás, igazgatás, adminisztráció, küldetések - és persze a harc.

A pogány poroszokat teljesen leverték illetve megtérítették, és ezután a litvánokhoz kezdtek hozzá. Egyik jeles vezetőjüket például vadászata közben ejtették foglyul - ő is a jeles vendégek cellájába került. A vezető sok érdekességet mesélt még, de alig lehetett hallani. Idővel vécészünet következett, majd továbbmentünk a nem vendégek számára fenntartott épületekbe. Volt ott kincstár, fegyvertár - a fotókon nagyon sok minden látható azon kívül is, amit emlékezetből följegyeztem.

Körutunk a torony alatt ért véget; ide külön pénzért lehetett fölmenni. Mivel ekkor már kezdett száradni és derülni az idő, én fölmentem. Az erős szél kitisztította az ég alját, nagyon messzire el lehetett látni.

Egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, mert kezdődtek a várjátékok. Sajnos az ostrom lejátszásáról lemaradtam - az ugyanis tegnap volt. Most már csak a lovagi ügyességi játékokat láthattam.

A nagy tömeg közt végül eltávoztam Tczew felé. Az országút változatos minőséget mutatott: volt csodaszép, de keskeny; leállósávos; majd széles és betonlapos; végül pedig Tczew előtt bazaltkockás lett.

Itt letértem róla, a Lidlben bevásároltam, majd megnéztem a Tengerészeti Múzeumot. Eredetileg a Visztula Múzeumot akartam meglátogatni, de a a liftből a második emeleten kiszállva sötét raktárakon kívül semmit nem találtam. Lementem az elsőre, s ott a Piłsudski hajó életével, illetve az árvizekkel kapcsolatos anyagot tekintettem meg. A közelgő zárás miatt sietnem kellett - de legalább ingyen volt.

Ezután kimentem a partra, lefotóztam a híres vasúti hidakat.

Lassan elértem Gdańskot, és reméltem, hogy kempingben alhatok, de a Stogi nevű városrészben, ahová egy kempinget jelölt a térkép, semmit nem találtam, csak gyárakat és lepukkant tanyákat - sok elhagyott nádas és bokros mező között. A belvárosi kempinget nem kerestem meg, gondolván, hogy drága.

Kínomban kimentem a Westerplattéra, de ott nem volt átjárás, csak a határőrség számára. Végigmentem a kiállításon - ez egy szabadtéri parkban felállított emlékmű-sorozat volt.

Aztán kitekintettem a tengerre és dél felé indultam. Vaddisznókat riasztottam fel a gyárak, vasúti sínek melletti bozótosban.

Végül egy homokos, füves buckamezőn aludtam, egy nyíres facsoportban rejlő gödör mélyén, ahová vadak szoktak befeküdni. Körös-körül vadcsapások futottak, csak odébb, a gáztelep mögött állt egy autó. Vizem nem lévén ragacsosan feküdtem le. A kikötő és a város hangosan zörgött-zúgott, de éreztem, hogy messziről jön a hang.

Nagyítható térkép a Google honlapján