előző nap a főlapra következő nap

24. nap: VII. 24. (szo) 8⁴⁵ - 21³⁰
Kadyny - Tolkmicko - Śvięty Kamień - Chojnowo - Pogrodzie - Frombork - Pogrodzie - Milejevo - Elbląg - Wiktorowo - Jęglownik - 22-es út - Ząbrowo.
83,2 km

Csodaszép kőrises-bükkösben aludtam. Most a szokásosnál nagyobb adag tésztát főztem, délután mégis ki kellett egészítenem tejjel és linzerrel, így éppen elég lett estig. Egész éjjel esett az eső; reggelre úgy-ahogy elállt, és még a nap is kisütött. Aztán szeszélyesen eleredt, például Tolkmickóban, meg Fromborkban a toronynézés előtt dél felől tömött, alaktalan szürkeségek jöttek, de nem melegfronti rétegfelhők, így volt remény hamari odábbállásukra. Este pedig csendes felhővonulás volt.

Első utam Kadynyba vezetett, ahol a Bażyński-tölgy áll. Ez belül teljesen kikorhadt, vénséges példány, de még sok ága maradt; amilyen öreg királyra hasonlít. 25 méter magas, a legnagyobb kerülete tíz méter, és hétszáz évesre becsülik. Mellette lovakat is tartanak. Strand is működik errefelé, de azt az időjárás miatt mellőztem. Befényképeztem egy ferences rendházba.

Aztán elindultam keletre a biciklijelzésen - ez eléggé gödrös döngölt földút volt. Egy újabb néptelen strandhoz értem, de ott már végre megfürödtem, a legbüdösebb ruháimat átöblítettem. Aztán továbbmentem az úton, ami helyenként tolósan homokos volt. A Święty Kamień (Szentkő) nevű jégkori vándorkövet eléggé hézagosan táblázták ki. Sokáig nem is tudtam eldönteni, hogy nem az egyik dombtetőn lévő gránitképződmény-e az. Aztán a kezdetleges jelzéstt követve, izzadva leértem a partra. A síneken túl, a nádasban ösvényt vágtak a partig, ahol szabadstrand működik. Ott volt a kő, benn az öböl vizében: körülbelül combig érő vízben csapdosták a hullámok. Ötméteres, enyhén elnyúlt, gömbölyded, nagy kavics volt. Ez volt az első találkozásom a Balti-tengeren a vándorkövekkel.

Innen egy erősen süppedős út ment megy tovább a parton, ezért meghátráltam, és inkább a legközelebbi falut, Chojnowót választottam. Egy babakocsit toló nő jött szembe a szekérúton. A falu csak pár házból áll.

Innen kiértem Pogrodziébe, balra fordultam, majd Tolkmickóban bevásároltam. Kifli-zsömle nem akadt, ezért lekváros linzerkarikákat vettem, és mellé tejet, húst, sajtot. Egy kis eső szaladt arra, de Fromborkig elállt. Ott átöltöztem a dombon, mert ez a kisváros jeles megállója volt túrámnak: Kopernikusz működésének fő helyszíne, egy ideig püspöki székhely.

Itt minden fontos látnivaló a Katedrális-dombon összpontosult. Frombork (1945-ig: Frauenburg) e történeti városmagját úgy kellett kiásni a második világháborús romhalmazból, és egy ideig a határőrség állomásozott benne. Aztán a katonaság elvonult, és szépen helyreállították - ebben forrásaim szerint főszerepet játszottak a lengyel cserkészek.

Először a múzeumot néztük meg. Sok neveletlen gyerek viháncolt odabenn, rátámaszkodott a műtárgyakra, és a felnőttek is kihajoltak az ablakon. Ráadásul következetesen vakuval fényképeztek, holott ezt általában tiltják a múzeumokban. De a személyzet nem volt rest mindenkit helyre tenni - alighanem sok oda nem való embert láttak már. Azt gyanítottam, hogy sokan azért voltak ilyen kezelhetetlenek, mert a villámveszély miatt nem adtak ki jegyet a kilátótoronyba.

A kiállítás Kopernikusz életét és működési területeit mutatta be. A tárlókban klasszikus tudományos művek példányai díszelegtek: Ptolemaiosz Almagesztje (görögül), Pierre d'Ailly 1490-es értekezése arról, hogy a teológia és a csillagászat egybevág, valamint teológiai iratok, műszerek - mindegyik bőséges magyarázatokkal.

Másodiknak a planetáriumot néztem meg: itt lengyel narrátorszöveggel általános ismertetőt hallottunk az égboltról, csillagképekről, bolygókról, tejútról, galaxisokról. Külön Kopernikuszra semmi utalás nem volt, pedig itt vártam volna. Sok gyerek ült velünk a gömbölyű égbolt alatt, amely közelebbről kráteres holdfelszínnek volt kiképezve, vagyis a kilátótorony efölötti szintjéről nézve már ez látszott. Egy hölgy vetített, a középen lévő sokcsövű gép adta a képet. Fényképezni tilos volt.

Ekkorra elvonult a zivatar, és kiderült annyira az ég, hogy kiadjanak jegyet a kilátótoronyba is. Előtte vécéztem, kulacsot töltöttem, illetve többször rájártam az abrakra" - legalábbis a finomabbjára. A pénztárosok dicsértek rendesen, amiért megértettem a planetárium lengyel ismertetőszövegét. A toronyban modern festmények voltak kiállítva, és természetesen a Foucault-inga. Fentről szép képeket lehetett készíteni, immár napsütésben.

Ekkor következett a székesegyház. Sok főpap nyugszik itt kőlapok alatt; tulajdonképpen a sírjaikon jártunk. Ha jól vettem ki, Kopernikuszé volt a főhelyen, arra nem léphettek rá a látogatók. Stílusban a barokk uralkodién biztosra akartam menni, és elk. A legősibb szarkofágok az 1500-as évekből valók, ha jól vettem ki. Ott volt Hosius bíboros szobra is. Kopernikusznak több kép és egy szobor állít emléket a templomban.

Ezután lementem a kikötőbe, amiről azt hittem, hogy estig működik a komp, mert olyan lelkesen járkált ide s oda. De a víztoronyban és az üzletben dolgozó turistainformációs alkalmazott egybehangzóan állította, hogy délután négykor már nem jár. Csak a bezárt jegypénztár oszlatott el minden kételyt. Bizony pofára estem, és dühösen elindultam Malbork felé, és csak kevéssé vigasztalt, hogy megtakarítottam a komp árát.

Elbląg előtt egy helyen árokból kellett volna kitolni egy elkapart autót. Nekiveselkedtünk, de nem sikerült. Végül egy másik autós húzta ki, horoggal. Két nő és egy kisgyerek volt az utas. Elblągban Malbork pocsékul van kitáblázva, jó nagyot kerültem emiatt. Jęglownikban a templom és temető mellett találtam egy nyomóskutat. Hol aludjak? Mindenütt szittyós, vizenyős földdarabok éktelenkedtek. Egy helyen energiafű-mező nyúlt a végtelenbe.

Letértem Ząbrowo felé, a gát mellé simuló útnál elhaladtam egy vízmű mellett, aztán belefutottam egy lőtérbe. Elsőre zsákutcának tűnt, de tüzetesebb vizsgálat megállapította, hogy egy méter magas földtöltések határolják, melyeket benőtt a bozót. Azonnal bevettem magam ezek fedezékébe, vagyis felmásztam a töltés tetejére. A bozótban találtam egy tüskementes kiszélesedést, és az alkony maradék fényében sátrat vertem rajta.

Mivel vízbázison aludtam, szappant nem volt szabad használnom. Másnapra korai kelést rendeltem el, mert a hely igen érzékeny és büntetésszagú volt. Este tíztől negyed órán át a vízmű brummogott egy sort, aztán csönd lett, semmi nem zavarta álmomat.

Nagyítható térkép a Google honlapján