előző nap        a főlapra        következő nap

20. nap: VII. 20. (k) 915 - 2145
Sapieniec - Pozezdrze - Węgorzewo - Guja - Karłowo - Leśniewo - Mamerki - Radzieje - Gierłoż - Kętrzyn - Karolewo.
75,7 km

Szép száraz, enyhén felhős, nem túl meleg idő volt. Megfürödtem reggel is, senki nem jött felém az éjjel. A parton futó ösvényt nemigen használják, bedőlt fák fekszenek rajta.

Először Himmler bunkerénél álltam meg, Pozezdrze mellett. Néhány ember már lézengett arra családostul. Egy kicsit nyiszogott valamelyik csapágyam, öntöttem bele némi olajat, attól elhallgatott.

Ezután következett Węgorzewo, ahol egy utcai árustól sapkát vettem. Az országút nyugatra vezetett egy élményközpontként szolgáló "száraz zsilip" felé, de a térképem mutatta Guja-Piaski zsilip ettől északra kínálta magát. Az egész Mazuri-tórendszerben ez az egyetlen elkészült zsilip (még Hitler idejében fejezték be), ezért megérte kitérőt tennem hozzá. Az út helyenként pocsék volt, de legalább aszfaltos.

Szép nagy, működő zsilip ez, és belépni elvileg tilos. Mégis jó pár turista nézelődött róla. Úgy gondoltam, talán megúszom a bírságot, és a zsilip alsó végén beereszkedtem a vízbe, és befotóztam a kieresztőkapun. Aztán fölbátorodtam, beúsztam a mélyvízbe, és onnan is fotóztam párat. A zsilip mesésen nézett ki, egyre mélyebbre csábított a tilosba.

Aztán föltekintettem, és megláttam, hogy a zsilipakna peremén valaki engem néz és kiabál. Szerencsére nem őr volt, hanem egy másik turista, aki valahogy szintén bejutott a tiltott területre. Valószínűleg azt kérdezte, hogy hol lehet ide bejutni. Nekem pedig kedvem támadt pár felülnézeti fényképhez, ezért kimásztam a zsilipaknából, jobbról megkerültem a kerítést - de arrafelé nem adódott bejárat oda, ahonnan turistatársam nézelődött. Balról egy magánház állt, ezért szükségből annak a kertjébe léptem be, miután megkérdeztem efelől a többi turistát. Ők azt felelték, hogy az őrházban állomásozó legényke eresztette be őket.

Kiderült, hogy ez csak amolyan félhivatalos bejárás, mert hivatalosan tábla tiltja, ahogyan a fotózást is. Egy kis résen lehet bemenni két oszlop között - szép dolog volt, akárki rendezte így. Ugyanitt osontam ki a tilalmas területről; addigra ezek a turisták elmentek, jöttek viszont mások. Egy fiatal házaspárral hosszabban beszélgettünk, többek között a nyelvek összehasonlításáról és megtanulásuk nehézségéről.

Gujától délre döngölt földúton kellett tekernem, és helyenként száz métereket tolnom a mély homokban. Több települést érintve a tó partján végül kiértem Leśniewóba. Eddig lassabb voltam a tervnél, ezért úgy véltem, Reszel várát alighanem ki kell hagynom.

Az egyik leśniewói zsilipet "száraznak" nevezik, és falainak tetejét gyep borítja. A másikon kötélpályás élménypark van berendezve. Mivel csak négyszáz méternyire ígérte a tábla, a biciklit letéve elgyalogoltam hozzá. A belépő egy zloti, a kötélpálya tíz. Képzett sziklamászók vagy ipari alpinisták üzemeltetik. (Honlapjuk címe a betonhomlokzaton volt olvasható, de a beszámoló megírásáig eltelt tizenkét év során ez sajnos megszűnt.)

Körbesétáltam, fotókat készítettem - és csak ennek során fedeztem fel a kötélpályát. Hű, ezt ki kell próbálni! Befizettem a díjat, becsatoltak a beülőbe. A vizesárok fölötti függőhídon átlépdelve újabb fényképeket készítettem. A túloldali segítő a teljes biztonság kedvéért először magát kötötte egy drótkötélhez, aztán engem, és a tartóoszlophoz érve átcsatolt mindkettőnket az új szakaszra. Ez utóbbi már csak öt méter volt, és nem is kötélen, hanem szilárd talajon kellett haladnunk, de ők inkább biztosra mentek. Segítőm elmondása szerint itt még senki sem szenvedett balesetet, csak egyetlen ügyfél akadt, aki a kötélhídon megcsúszott, és a biztosítókötél fogta meg. Csak kiabált, de nem hullott le a vizesárokba. Ennek tudatában vártam egy sort, hátha tanúja leszek valami hasonló jelenetnek, de hiába lestem tíz percig, senki más nem merészkedett rá a kötélpályára. (Utólag, a beszámoló megírásakor találtam egy bőséges, térképes fotóválogatást is e zsilipekről.)

Odakint a parkolóban láttam néhány nagycsomagos biciklistát. Már-már túlzásnak éreztem, amennyit cipeltek.

Fél háromkor indultam tovább Mamerki felé, ahol jelentős német bunkerek találhatók. Betontermeken és alagutakon lehet végighaladni pár zlotiért. Ezekben rengeteg a szúnyog, és tocsog bennük a víz. Természetesen saját elemlámpára is szükség van, különben az ember orra bukhat valami küszöbben. A mennyezetbe építve szellőzőcsövek láthatók, és a lakóhelyiségek alul csatornázva is voltak. Ezt az objektumot nem érte találat, és fel sem robbantották - ezért viszonylag látványosabb az eddigeknél.

Radzieje felé négy kilométernyi kockakő állt elém - éppen a legrosszabbkor, mert már a nyitvatartással küzdöttem. Itt bevásároltam, mert a reggel készített tésztás eledel öt órára elfogyott.

Parczban benéztem egy makettmúzeumba, ahol nevezetes lengyelországi kastélyok kicsinyített másait lehetett megcsodálni.

Lidzbark Warmiński

Nidzica

Reszel

Drogosze

A terület aknamentesítése során meghalt lengyel utászok emlékműve

Ezután következett Gierłoż, további német betonbunkerek együttese, amely az útikönyvem szerint sötétedésig van nyitva - és ebben nem is csalódtam. Odacsapódtam egy kalauzolt csoporthoz. Sok érdekes tényt és anekdotát hallottunk (melyeket utólag már nem tudtam felidézni) pl. a Göring-orgonáról, Hitler-csúfoló viccet egy imitátortól, meg valami gumitömítésről. Ezeket a bunkereket berobbantották, így a vezetett túra főleg a felszínen haladt. Igen sok irdatlan betonkockát mellőztünk kevés betekintéssel.

Ez a Farkasodúnak (Wolfsschanze) nevezett bunkertömkeleg Hitlernek és vezérkarának szállásaként szolgált a háború késői szakaszában. Itt próbálta meg összeesküvő német tisztek egy csoportja robbanóanyaggal eltenni láb alól a Führert 1944. július 20-án. A kísérlet nem sikerült, és az ezzel összefüggő puccs is összeomlott. Stauffenberget és számos társát ezután kivégezték - volt, akit 1945 márciusában. A legnevesebb közülük Erwin Rommel, a tehetséges tábornagy volt, aki a neki felajánlott módon öngyilkosságot követhetett el.

Minden időt kihasználva végül Kętrzyn előtt megfordultam, és így tértem szállásra az 592-es út mentén.

*     *     *

E naphoz több kiegészítést is fűztem naplómban:

  • A sátor belülről párásodik.
  • Egy lábujjkörmömet le kellett szedni, mert duplán nőtt, leszakadt és vérzett.
  • A napi 50 zlotis fogyasztás tényként kezelendő, ezalá nemigen tudtam menni. A bevásárlás 10-30 zloti, a többi a belépőkre megy el.
  • Ma kipróbáltam, meddig jutok, ha csak tésztát eszem a rávalókkal. Egy füstölt hallal együtt is csak délután ötig volt elég, tehát muszáj valamit mellé vásárolni. Sajnos fél zacskó tésztánál többet nem tudok egyszerre megfőzni, ezért nem pótolhatom így a rávásárlást.
  • Mostanáig a kivett 950 és az átváltással szerzett 800 zlotiból 700 maradt - érdemes takarékoskodnom. Augusztus elseje körül számíthatok körülbelül hatvanezer forintra. Valószínűleg nem a domborkártyáról szedem le, mert ott nemkívánatos maradék képződik, hanem a rendes kártyáról. Legfeljebb lesz még egy "sikertelen átutalási megbízás" feliratú levelem a banktól. Ráadásul a második átutalás is csak körülbelül augusztus 5-én lenne esedékes, amikorra már valószínűleg teljesen kifutnék a pénzből.
  • A déli tájak településszerkezete itt már nem ismerhető fel. A falvak már nem érnek egybe. Tulajdonképpen dombsági tájon járok, de köztük tavak, erdők, mezők ritmikus mintázata csillog.
  • A Varsóban megtöltött aksik elég jól bírják, most még az első fotóakku dolgozik. Valószínűleg mégis betérek valahová a kempingbe a tengerparton, mert mosnom kell. Az öt póló közül a negyediket kezdem el használni 21-én.
  • 18-án az esős csúszkálásban, vagy talán 19-én, a fürdőhelykeresésben elszakadt a jobb szandálom jobb hátsó szíja. Meg kell varrnom azt is. Tűm-cérnám nincs, a vastag cérnát nem találtam meg otthon.
  • Sóm elfogyott, paprikám, borsom még van.
  • A szúnyogriasztó működik, de fogytán van.
  • Rájöttem, hogy a belülről párás sátor kifordítva elég jól szárítható a biciklin. Erről a 21. nap reggelén van egy fotó.
  • Még nem tudtam megállapítani, miből jön az élelmiszeres zsákomat betöltő erős ételmaradékszag. Talán a hagymából.
  • Zsír nélkül főzök. Először a tésztát, aztán hagymát, húst, paprikát, borsot együtt - egy kevés vízzel.
  • Ahogy néztem, hasam szépen apad, a hurkák eltűntek, csak az alsó részen van némi kis úszógumi. Az oldalsó fog utoljára eltűnni. Máshol nemigen tudok magamon sok hájat fogni, a combom belső oldalán egy centi vastagságban van, de csak ha megcsípem. Remélem, ezt fenn tudom tartani; sejtésem szerint valahol 95 és 100 kiló között lehetek.
  • 21-én reggel fogyasztottam el az utolsóelőtti zacskós tésztát.
  • A gáz a palackokból mintha gyorsabban fogyna - most fogyott ki az, amit még Varsó előtt vittem, és most már csak az Obiban vásárolt palack van meg.

    Nagyítható térkép a Google honlapján