előző nap        a főlapra        következő nap

21. nap: VII. 21. (sz) 915 - 2100
Kętrzyn - Święta Lipka - Reszel - Bisztynek - Stoczek Klasztorny - Kierwiny - Lidzbark WarmiŇski.
89,3 km

Közepesen felhős nap volt ez, meleg idővel. A nap sótlan főzéssel indult, a kifogyott gázpalackot kicseréltem. Maradt még egy zacskó hazai tésztám. Még az este kirántottam magamból egy nagy szarvaskullancs potrohát, ma pedig már viszketett a bennem maradt feje, annak jeléül, hogy magától ki fog lökődni.

Megint későn keltem, részben a jó rejtekhely okán, és mert tegnap hullafáradtan szédültem ágyba. Reggel írtam meg a naplót, ezzel értékes nappali órák lettek oda. Bizony, érdemesebb volna korán lefeküdni.

Kętrzynben megnéztem a várat: egy kicsi, takaros építményt egyetlen rendes toronnyal, ahová föl lehet menni, de körkilátásra nincs mód, mert csak néhány ablakon lehet kinézni.

Ezután a Szent György-székesegyházba siettem, körbenéztem. Éppen istentisztelet volt, közben persze sok turista mozgott odabenn. A toronyba föl lehetett volna menni, de nem találtam azt a bódét, ahol a jegyet árulták. De nem bántam, mert már láttam a várost a vár tornyából.

Bevásároltam: húst, sajtot, halat, linzert, ásványvizet és húsz deka sót. (A sót a hölgy ingyen adta, és a szívesség apropóján beszélgettünk is.) Az ásványvíz azért kellett, mert az egyik palackom megrepedt, és ki kellett dobni. Abból vettem észre, hogy a letámasztott bicajom alá valahonnan csöpög a víz.

Kętrzynből kifelé menet rámköszönt két csomagos biciklis, amikor éppen a megnehezedett első csomagtartót próbáltam pókkal följebb rángatni, hogy ne nyomja neki a keréknek a sárhányót. Mikor végeztem, megpróbáltam utolérni őket, de nem ment. Egyre távolabb kerültek, s egy idő múlva már nem is láttam őket. Micsoda szégyen! - különösen mivel egy házaspárról volt szó. Végül Święta Lipában találkoztunk, mert ott ők is megálltak. A kegytemplom előtti nagy sokadalomban rögtön kiszúrtuk egymást. Ők már tegnap meglátták a bicajomat Gierłożban, csak engem nem. Először azonban egy orosz férfi jött oda beszélgetni - keveréknyelven, majd oroszul. Ők Penzából, Moszkva mellől jöttek, és nyolcan voltak. Elmondta, hogy térképet sem hoztak, minden városban úgy kérdezték meg, merre tovább. Aztán az orosz elbúcsúzott, és én a két legénnyel kezdtem beszélgetni, mielőtt ők bementek volna a templomba. Częstochowai lengyelek voltak, testvérek, frissen végzett egyetemisták, két hét szabadságon. Indulási helyük Hajnówka, és nagyjából csak ezen a tájon tekertek. Ezután elég sokat beszélgettünk egyházpolitikáról, hitről, történelemről - angolul, néha egy-egy lengyel szóval kisegítve magunkat.

Aztán külön-külön bementünk a templomba. Barokk dísztömeg ez is, de úgy tűnik, az újabb időkben újrafestve, mert a gyógyulást háláló latin szövegek egyikében egy olvasásból származó betűtévesztés volt.

Kissé lassabban tekerve, izzadás nélkül értem el a pár kilométerre lévő Reszelt. A vár nagy, a kiállítás szerencsére nem megterhelő, mint Kętrzynben. Itt is csak egy toronyból lehetett nézelődni. Két társamat itt láttam utoljára; kissé lemaradva követtek a toronyba.

Megnéztem a Lidzbarki kaput is, melynek belsejére valaki odafirkálta egy hetvenes évekbeli könnyűzenei szerzemény utolsó versszakát. Ebben a katonának besorozott fizikus a sorozóbizottság előtt a melle helyett a seggét dülleszti ki, mondván: "Ez az olaj nem az enyém." Ez a jelenkorban alighanem az amerikai demokráciaexport elleni tiltakozás egyfajta mottója lehetett Lengyelországban. A szöveg néhány A betűjét a firkáló anarchista modorban bekarikázta. (A szöveg eredetét és jelentőségét természetesen csak az utólagos internetes keresés derítette ki.)

Reszelben döbbentem rá, hogy Lidzbark túl messze van, így holnapra marad. Ezért kényelmesen elpedáloztam Bisztynekbe, és megnéztem az Ördögkövet. Ennek valamikor volt legendája is, ahogy valaki ott mesélte nekem, de mikor modernizálták a környezetét, a legenda is odalett.

Kimitynél a temetővel átellenben vizet vettem egy közönséges csappal ellátott hajlított vízvezetékcsőből.

Kitérőt tettem a kolostorhoz, melyből ének hallatszott.

Lidzbarkba nyolc órakor értem be. Néhány tört angolságú fiatallal beszélgettem a vár alatt - kérdésemre ők sem tudták megfejteni az anarchista feliratot.

A várostól délre háltam, szép erdőben.

Nagyítható térkép a Google honlapján