előző nap a főlapra következő nap

16. nap: VII. 16. (p) 7⁴⁵ - 1³⁰
Sękowo - Dąbrówno - Grunwald - Kalbornia - Grunwald.
66,4 km

Fülledt, meleg nap volt, szinte álló levegővel, a Nap bágyadt fellegek közül nézett le rám; csak kora délután hullott pár csepp eső. Az erdőben jó fedezékem volt, viszonylag kevés bögöllyel. Gyorsan főztem, és jó korán elindultam. Kalbornia mellett az autóforgalom nem volt tűrhetetlenül nagy. Utamba akadt egy jó fürdőhely, utána egy érdekes betonhíd, amely egy keresztező mélyút fölött feküdt. Találgattam, vajon miért nem volt elég itt egy szintben megoldott kereszteződés.

Úgy sejtettem, hogy a mélyút helyén valamikor vonat járhatott. Néhány biciklista jött szemből, néhányat megelőztem, vagy ők engem. Dąbrównóban bevásároltam (konzervhalat és húst), majd begurultam Grunwaldba. Ez a falu sokkal kisebb, mint a csatatér és a nézősereg számára kijelölt terület. A rendezvény már most, a főpróba napján is piaci sokadalomra hasonlított. Az autócsordát a rendezők parkolókba terelték. Nekem sikerült befurakodnom a sor kiállása nélkül, mert a biciklistákat nem tartották számon.

Nagy volt a hőség, az emberek bágyadtan figyelték az egyes helyi hagyományőrző egyletek lassan kezdődő csatatéri vonulásait, amelyek a főpróba részpróbáiul szolgáltak. Kérdezősködésemre azt a választ kaptam, hogy a főpróba csak délután ötkor kezdődik. Idővel a vonulók is befejezték próbájukat, és szünet következett a programban. Vettem egy olsztyni hírlapot, és elmentem a cserkésztábor mögötti magaslatra pihenni. Hanyatt feküdtem a sárga mellényemen, fejem alatt a fényképezős táskával, úgy lestem a szelet. Rettentően meleg volt.

Egy csapat katona és zenekaruk parádéhoz készült és gyakorolt. Az előbbi cserkészek a maguk táborában tevékenykedtek, először oda akartam bemenni tévedésből. A bejáratnál néhány bő szavú tábla állt, és felvilágosította az embereket a huszita harcmodorról, háborúkról. Több magyar közreműködő társszerv is ki volt írva különféle táblákon, de volt itt tömérdek lacikonyha, fagyi- és cirkuszkocsi.

Különleges színfoltként volt jelen egy magas, idősebb, kopasz férfi, aki politikai beszélgetőfórumot tartott. Kaptam egy szórólapot a segítőitől. A neve Janusz Korwin-Mikke, álláspontja szerint szélsőségesen piacpárti és királyságpárti politikus, aki az Európai Unió parlamentjében ezután vagy egy évtizedig ült a parlamentben saját törpepártjának képviselőjeként. Tüzes, tömeggyűlölő, demokráciaellenes és politikailag egyáltalán nem korrekt felszólalásairól volt híres. Itt az emberekkel vitázott, beszélgetett; egy árnyéksátor fedezékéből mikrofont adott nekik, és válaszolt a kérdéseikre.

Körülbelül ötkor visszatértem a csatamezőre, letelepedtem egy kevésbé lejtős földdarabra, és végigmegnéztem a próbát. Egy szép, érthető narrátor mondta a nézőknek szánt krónikási szöveget (a lengyel Sinkovits Imre, mondtam rá én), és közben a főrendező sokkal prózaibb hangon adott utasításokat a résztvevőknek. Elég sokszor kellett őket szólongatnia, úgyhogy a közönség már nevetett rajta. Így esett meg az a különös fejlemény, hogy a döntő rohamra készülő lengyel zászlóaljak idő előtt kijöttek az erdőből, a keresztesek nem akartak meghátrálni, a litvánok pedig nem akartak megfutamodni - pedig ez volt előírva nekik a forgatókönyvben. A hangminőség se volt megfelelő, rengeteg technikai szünet tette vontatottá a próbát. A sokszori újrakezdés és üresjárat miatt fél hétkor oszladozni kezdett a tömeg. Aki azonban kivárta a végét, annak valódi művészi élményben is része lehetett, mert megnézhette Jungingennek, a német lovagrend nagymesterének halálát és a lengyel-litván fegyverek diadalát. Fényképet, filmet és hangfelvételt is készítettem. (Sajnos a film alig használható a sok keresztbemászkáló néző miatt.)

Ezután visszatekertem Kalborniáig fürdés végett, mert annyira ragadtam, és olyan koszos voltam, hogy már rettentően utáltam magamat. A dąbrównói temetőben odafelé még sikerült feltöltenem a kulacsokat, de visszafelé már elzárva találtam a csapot. Nem hittem, hogy valamiféle elektronika vezérli a temetői csapot, ezért megkísértett a gyanú, hogy tán miattam zárták el. Egyébként elég sok bicajos lődörgött az úton, az autóforgalom is tűrhető volt, leszámítva a próba ötórai kezdetét.

Este a Kereszteslovagok című filmet vetítették Henry Forddal, 1960-ból. Sajnos ezt technikai okból a kijelölt szép helyről áttették az amfiteátrum mögé, ahol nagy zsúfoltság uralkodott. A hátunk mögül egy harmadrangú koncertféle bummogott, sehogy sem lehetett lelőni őket. Az ülőhelyek is csapnivalók voltak - meredek lejtőn kellett kapaszkodnunk. A késlekedő kezdés miatt beszélgetéssel töltöttük az időt - én egy középkorú nővel társalogtam egyszerű témákról.

A filmnek egy órakor lett vége. Fél kettőkor találtam egy csendes alvóhelyet a tarlón, és sátor nélkül ledőltem. Még az éjjel odagördült a mezőre egy nagy furgonféle. Mintegy háromszáz méterről az arcomba reflektorozott, majd lassan kihunyt.

Nagyítható térkép a Google honlapján