előző nap a főlapra következő nap

15. nap: VII. 15. (cs) 8³⁰ - 22⁰⁰
Gołotczyzna - Sarna Góra - Bąkowo - Gąsocin - Gołotczyzna - Ciechanów - Mława - Działdozo - Sękowo mellett.
66,4 km

Szép meleg nap kezdődött, sok összegyűlő felhővel, eső nélkül. Az esti szúnyog- és bögölyáradat reggelre megtizedelődött. Most sikerült hamar kikecmeregnem az ágyból, és olyan korán végeznem a főzéssel, hogy a gołotczyznai múzeum még nem is nyitott ki. Ezért elindultam Sarnowa Góra ("Őzhegy") felé, amely tulajdonképpen a 1920-es varsói csata egyik, augusztus 16-18. közti összecsapásának helyszíne. Az emlékmű mellett egy részletes tábla ismertette az épp hogy csak megalakult lengyel hadsereg győzelmét az erőfölényben lévő szovjetorosz sereg fölött.

A vidéken kis falurészek, dűlők húzódtak. Sarna Górában, a falu közepén egy kis tavacska csillog. Onnan dél felé az út óriás-macskakövessé válik. Az ilyen országutak alighanem a XX. század elején készültek, és talán szándékosan nem hozták helyre őket - egyébként a western-hangulathoz jobban is illik a régies burkolat. Bár a közepe igencsak zötyögtet, a szélén tűrhetően esik a bicajozás, mert ott a homok befolyik a kövek közé. Az autók viszont gyorsan és hangosan járnak rajta.

Az út mellett betekintés adódott a Kraina Westernu, vagy Vadnyugatföld nevű szórakoztató lovasközpontba, amely felirata szerint csak nyáron üzemel. Nevéhez híven vadnyugati díszletek között lehet fizetségért lovagolni. Érkezésemkor még zárva volt. A lovak már a helyükön álldogáltak, ittak, napoztak. Odabent pár ember lovagolt körbe-körbe. A parkolón egy tréfás tábla látható: "Parking only for millionaires," azaz itt csak milliomosok parkolhatnak. Elég kihalt volt még a tanya, és a "Belépés saját felelősségre" tábla (a kutyák miatt) nem is csábított belépésre, ezért pár fényképet készítve odébbálltam.

Nem Sarna Górába mentem vissza, hanem emlékezetből tovább délnek, tévesen Bąkowo felé. Łopacinban már tudtam, hogy túl nagy tiszteletkört tettem, és bőven túlléptem a múzeum nyitását. Még egyet fürödtem a tegnapi tóban, nem a tisztálkodás végett, hanem mert jólesett.

A múzeumon egy készséges hölgy vezetett végig, és örömmel láttam, hogy elég bonyolult gondolatokat sikerült megértetnie velem. Megtudtam, hogy a lengyel pozitivizmus nem azonos a Német- és Franciaországban eredt, elvont tudományos-filozófiai eszmerendszerrel, hanem a mi realizmusunkhoz hasonlóan inkább irodalmi és történelmi-kulturális irányzat volt. Az ide sorolható festmények az egyén fontosságát emelték ki. Előtérbe lépett a realista tájábrázolás, de a lengyel hazafiság is szerepet kapott benne. Az 1863-as felkelés oroszok általi letörése lendületet adott a lengyel pozitivizmusnak. A hódítók vasmarkában vergődő országban ki-ki úgy próbálta menteni a menthetőt, ahogy éppen tudta.

A kiállítás kulcsszereplője az udvarház egykori birtokosa, Alexandra Bąkowska volt, aki válása és birtokának kézhezvétele után néptanítói és nevelői munkába kezdett ezen a vidéken. A gazdákat a modern földművelésre, a nőket olvasásra, a férfiakat nemesebb gondolkodásra nevelte. Fordítói munkássága jelentős volt, antropológiával is foglalkozott.

Egy idő óta vendégként a go&#łotczyznai birtokon élt Aleksander Świętochowski lapszerkesztő, tudós és közíró is, aki - egy fiatalkori vonzalom plátói utóéleteként - nagyon tisztelte Bąkowskát. Közösen szerkesztettek egy hírlapot, és együttműködtek az iskolában is. Ennek tevékenysége idővel egyre szerteágazóbbá vált, és az alapítók halála (1926, 1938) sem vetette vissza a működését. A német megszálláskor a helyi kormányzó itt rendezte be rezidenciáját, és német iskolaként is működött - ezért menekült meg a pusztulástól. Egyik részlege, a bratnei iskola ma is aktív, Świętochowskiról elnevezett mezőgazdasági technikum: hatalmas épületét kifelé menet láttam is.

A múzeumból kilépve a temetőben két nénivel beszélgettem, vizet pedig egy rendes, oldaltnyomós kútból vettem. Ezen kívül még Mławában találtam egy mohácsi (feliratú) kutat. A régi rendszerben láthatólag ránk osztották ezt az ipari szegmenst, mert a Kárpát-medencén kívül is nagy mennyiségben találni ilyen nyomóskutakat.

Dél már elmúlt, ezért a közeli Ciechanówban csak a XIV. századi várat néztem meg. Ez kiállta a keresztesek ostromát, fénykora pedig a XVI. század elejére esett, amikor királynéi birtok volt. A következő századokban eléggé elhanyagolták, s az ország harmadik felosztásakor a poroszok lerombolták a belső várat és a kaput, így az erősség védhetetlenné vált. Romjait a XX. század elején konzerválták, és 1985-ben nyílt meg benne az első kiállítás.

Nagy hőségben végigsétáltam a falak mellett, és megtekintettem a Mazowszei Nemesség Múzeumának a bástyákban működő kiállításait, de csak sebtében, amennyire az éppen folyó átrendezés engedte. Az egyik a Növénymotívumok a díszítésben címet viselte, a másik a ciechanówi zsidóság sorsáról emlékezett meg. A várban a vészkorszakban gyűjtőtábor működött, és a várudvar közepén fel is akasztották a Honi Hadsereg több tagját.

A várban csak fél órát töltöttem, de így is azt kellett konstatálnom, hogy délután négykor még csak negyven kilométer állt mögöttem. Gyors bevásárlást rendeztem (péksütit, rágcsálnivalót, sajtot vettem), majd Mława felé iramodtam. Itt ismét vizet vettem. Láttam egy német temetőt, egy vízesést, majd este fél tíz körül, húsz kilométerrel Grunwald előtt nagy autóforgalom közepette betértem a magas fenyvesbe. Sikerült hát kellő közelségbe húzódnom ahhoz a célhoz, ami túrám afféle csúcspontját jelentette, vagyis az 1410-es csata eljátszásának főpróbájához. A főesemény holnaputánra esett, de azt eleve nem céloztam meg. A gołotczyznai múzeumban is megerősítették, hogy idén (a hatszázas jubileum miatt) százezer vendéget várnak.

Nagyítható térkép a Google honlapján