Végül éjfélkor aludtam el.

előző nap a főlapra következő nap

14. nap: VII. 14. (sz) 8⁰⁰ - 20³⁰
Varsó - Białołenka - Nieporęt - Zegrze - Serock - Pułtusk - Przewodowo - Ołdaki - Szyszki - Gąsocin - Gołotczyzna.
114 km

Reggel gyorsan főztem egyet és elbúcsúztam a főnöktől. (Vele végig angolul beszéltem.) Aztán a jobb parti kerékpárúton mentem barkácsáruházat keresve, mert két hosszú csavar hiányzott a pótcsomagtartó felszereléséhez. Az esernyőhöz hasonlóan a ennek is csak akkor teljes a bajriasztó hatása, ha hiánytalanul megvan minden tartozéka, és elvileg működőképes. Végül egy Brico nevű áruházat találtam. Kilóra adták a csavart: négyet kellett vennem, hogy a minimum meglegyen. A pénztárgép előszörre nem vette be, így a szakszemélyzetnek kellett javítgatnia a cédulán. Vettem egy gázpalackot is - az utolsót hoztam el.

Ennek végeztével Nieporęt felé indultam a tűrhető országúton. Egy út menti árustól barackot és cseresznyét vettem, méregdrágán. Látható, hogy ezeken az északi szélességeken az odahaza közönséges gyümölcsök már egzotikumnak számítanak, alkalmasint külföldről érkeznek.

Megfürödtem a víztározóban, melynek barnásan átlátszó vize 28 fokos volt. Beszélgettem egy idős úrral - ő látható a fényképeken. Elmondta, hogy a tározót a 60-as években alakították ki a Narew és a Bug villájában. A helyén falvak voltak; ezeket kitelepítették, majd a helyüket elárasztották.

A további útszakaszon érdekes kalandom adódott. Egy körforgalomban haladtam éppen (elsőbbségem volt az itteni Kresz szerint is), mikor egy behajtani akaró terepjáróból kidülledő fiatalok rámüvöltöttek, hogy "mit akar itt ez a biciklista?" Előbb akar odaírni a strandra, "gyerünk, siess, davaj!" Mintha azt is tudták volna, hogy magyar vagyok, ezért mondták oroszul. Éppen a túlélős pólóm volt rajtam, azon magyar ékezetes betűk látszottak. Aztán mikor mégis ők értek előbb a strandra, a "wspaniałe zwycięstwo!" (pompás győzelem) kiáltással nyugtázza egyikük, hogy képesek voltak egy terepjáróval száz méteren lehagyni egy megpakolt bringát. - Remélem, lesz még pompásabb diadaluk is az életben. Sajnos nem tudtam annyira lengyelül, hogy szócsatába bocsátkozhattam volna velük.

Nieporęt után a 61-es úton mentem tovább. Rettentően szűk volt, és iszonyú sok kamion meg a teherautó zsongott rajta. Ez most kezdett először zavarni a túrán, alighanem azért, mert le-föl kellett kacsáznom az út és a padka között. Az utat mintha két teherautóra szabták volna. Így jutottam el Pułtuskba, ahol várakozásomnak megfelelően már semmit nem tudtam megnézni. A vár tulajdonképpen egy szálloda, a városháza használatban van, mellette a tűztorony nem látogatható, de a templom melléktornya sem.

Kilátásvadászat helyett megjavítottam az egyre jobban ferdülő, lazuló, a bukkanókon csattogva szenvedő első csomagtartót. Egyszerűen beljebb feszítettem a nagy pálcát, és gumi alátétlemezre rakva a villára szorítottam. Úgy találtam, hogy ha nincs meg legalább ez a félmerev kapcsolat, akkor előbb-utóbb megszakadna szegény pótpálca, és ez lassan a kicsúszásához vezetne. Remélem, ezzel legalább a hazaérkezésig sikerül életben tartanom.

Útikönyvem szerint ez a város a lengyel Velence vagy micsoda, így gondolásokat kellett volna látnom a városban, de nem került elém egy sem. Pedig táblákon is reklámozták magukat.

Innen már a barátságosabb 616-os úton mentem tovább nyugat felé. Helyenként az út fel volt bontva, alapos javítás alatt állt. Kilátszott a régi kövezés, vagyis a régi országút nagy folyami kavicsokból álló felszíne. Helyenként emiatt az aszfalt is keskenyebb. Innen a 620-as útra tértem rá. Izzadtam, de nem csöpögősen, csak ragacsosan. Úgy látszott, tehenes vidéken jártam, mert tömegével rajzottak körülöttem a böglyök. Szyszkiben találtam vízcsapot, és bevásároltam a másnapi főzéshez.

Gąsocin egy nagy kiterjedésű, de kis népességű falu, és vasútállomása is van. Először zsákutcába tévedtem, és nagy kavicshegyek közé jutottam. Gołotczyznánál megtetszett a múzeum. Szép kastélypark övezi, és a közeli Sarnowa Górában sem csak a kalauzom jelölte vadnyugati létesítmény található, hanem egy csatahely is 1920-ból, legalábbis a helyi tábla szerint.

Még valahol előtte megfürödtem egy négyszögletes köztóban. Itt egy csapat gyerek futva vagy biciklizve rontogatott be a vízbe a fenyőfákkal benőtt homokos lejtőről. A rozzant biciklin bemutatott kunsztok megérdemeltek volna egy fényképet, de ezt tapintatból mellőztem.

A múzeumból odalépésemre előjött az őr, és elárulta, hogy másnap kilenckor nyit. Szakvezetés is lesz, tehát érdemes maradnom. Keresni kezdtem egy újabb tavat, és csakhamar akadt is egy Gołotczyznától nyugatra egy tenyérnyi erdőcskében. A böglyök elől a szúnyogok közé menekültem: sátrat vertem, és egy jót fürödtem a hűs habokban. Ezután bebújtam a sátorba, és hosszan fetrengtem a hőségben, várván a sötétedést, amikor még egyet fürödhetek. Ekkor már alig volt szúnyog.

Nagyítható térkép a Google honlapján