előző nap

a főlapra

következő nap

12. nap: VII. 12. (h) 9³⁰ - 20⁰⁰
Strych - Maciejowice - Wilga - Sobienie-Jeziory - Józefów - Varsó
78,7 km

Ismét nagyon jó búvóhelyen aludtam, és csak háromnegyed nyolckor másztam ki az ágyból. A meleg éjszaka miatt nem aludtam jól. Az eddigi mérések alapján úgy találtam, hogy a pulzusértékek az éjjeli (minimum)hőmérséklettel állnak összefüggésben. Otthon elkészítettem a statisztikát, és a korrelációt 0,47-nak találtam (közepesen erős összefüggés), míg a napi kilométerekkel összevetve -0,28 adódott, amit úgy értelmeztem, hogy semmi összefüggés nincs köztük.

Ma semmi más dolgom nem volt, mint eljutni Varsóba. Előttem a 801-es út, azt kell követni. Maciejowice, Kościuszko hősi vereségének színhelye az oroszok ellen, most kirakodóvásártól volt hangos. A nagy melegben tétova a mozdulatokkal betértem egy üzletbe, vettem némi péksüteményt és banánt. Aztán nekiálltam keresni a múzeumot. Végigmentem a Kościuszko utcán, de mivel vége lett a falunak, vissza kellett kullognom a központba. Bizony ott volt a múzeum a polgármesteri hivatal épületében, de eltakarták az árusok kocsijai. Pechemre hétfőn és kedden egyáltalán nem volt nyitva.

Elkezdhettem hát orvosolni az első csomagtartó betegségét. Kiderült, hogy a leggyöngébb ponton most is engedett a nyomásnak: a vastagító gumialátét csúszkálni kezdett a rúdon. Leszedtem, ragtapaszt tettem alá, de még e napon megcsúszott ez is. Ugyanitt egy régi nyomóskutat is találtam.

Megálltam fürdeni azon a helyen, ahol a lengyel néphadseregnek a szovjetekkel szövetséges egységei 1944-ben létrehozták és megvédték a magnuszewi hídfőállást. Ezen a helyen, úgy tűnt, a Visztula is összeszűkül: a túloldalról egy terjedelmes zátony nyúlik be a rendes folyómeder feléig. Sajnos míg fürödtem, a bicaj felemás módon volt ledöntve a földre, mert egy fának is nekitámasztottam. A gyönge csatlakozás a rossz irányba feszült, amitől egyre hajlamosabb lett a lecsuklásra. A dolog kezdett bosszantóvá válni. Elhatároztam, hogy valami kemény ragasztóval megpróbálom rögzíteni - elég, ha hazáig kibírja. Ha nem sikerül, akkor gyászos jövő vár rám: az első csomagtartóm kimúlik, és kénytelen leszek egy szabványos, kommersz, keretszerű alkalmatossággal felváltani, amire csak a táskákat tudom felakasztani, de a kosarat nem tudja hordani. Ezt mindenesetre meg kell majd vennem Varsóban, de a használatát jobb lesz megelőzni.

Ahogy közeledtem Varsó felé, egyre jobban erőt vett rajtam az ólmos fáradtság. Élelmem is fogytán volt, de nem ez okozta, hanem a nagy meleg, a napi cél közelsége és a fürdési lehetőség hiánya. Ezért Kosumce közelében kerestem egy újabb fürdőhelyet. Itt sokáig toltam a gépet az ártérben, szúnyogfelhőben, mély homokban - és a legszebb sodrású helyen a mólót el is foglalta egy horgász a feleségével. Mindenesetre csobbantam egyet, hogy valamicskét helyrerázódjam.

Aztán egy terelőút következett: az árvíz elönthette ezt a szakaszt, vagy árvízvédelmi töltésként szolgált, de mindenképp tilos volt rámenni. A biciklisták persze itt is másként gondolták. Kiértem Józefówba, bevásároltam - de kemény ragasztót nem találtam.

Feltűnt előttem a Varsó tábla. Gondoltam, térképnézegetés nélkül is odatalálok a a WOK-kempinghez, hiszen egy éve is a parti útról értem el, csak éppen északról. Így is lett: körülbelül nyolckor bejelentkeztem. (Ennek mai költségét a holnapival együtt ehhez a naphoz írom.) Beszélgettem egy német lakóbuszos emberrel. Ő a családjával Memelbe (más néven Klaipedába), meg Königsbergbe tartott. A kempingben nagyon sok volt a szúnyog, ezért zuhanyzás után be kellett bújnom a sátramba. Sokáig fetrengtem a melegben, míg a levegő megenyhült, és végre elaludtam.

Nagyítható térkép a Google honlapján