előző nap a főlapra következő nap

11. nap: VII. 11. (v) 9¹⁵ - 22⁰⁰
Bochotnica - Kazimierz Dolny - Janowiec - Puławy - Dęblin - Goląb - Wróble - Kobylnice - Strych.
91,5 km

Egy újabb tiszta, meleg nap következett. A hidegfront utáni nagy nyomású levegő ereje még tartott, a levegő száraz volt, záporok nélkül. Egyre melegebb lett, a szél is alig fújt. Kitűnő fedezékem miatt későn keltem, és megettem a tegnapról megmaradt tésztát - már egyetlen porcikám sem kívánta. Újat is főztem, majd elöblítettem két sötét pólómat a patakban. A közeli Biedronka áruházban vásároltam öt sajtos mártású zsemlét, tejet, halkonzervet, nápolyit. Néhány vásárló, akinek tele volt a kocsija, előreengedett a sorban.

Kazimierz Dolny nevét egy XII. századi Kázmér hercegről kapta, aki a már meglévő bencés telepet egy apácakolostornak adományozta. A Dolny, azaz Alsó előnév azért ragadt rá, hogy megkülönböztessék a hasonló nevű zsidó településtől, ami most Krakkó belvárosának egyik negyede. Városjogot Nagy Kázmértól kapott, Jagelló Ulászló pedig rendezett utcaszerkezetet adott neki. A XVI. században a Firlejek birtoka lett, akik reneszánsz építkezésekkel ékesítették. Virágzását a Visztulán Németországba szállított gabonának köszönhette. 1655-ben a svédek kirabolták és felperzselték, majd a kereskedelem is hanyatlani kezdett. Lengyelország felosztása után elvágták a tengeri kijáratát, és lassan kisvárossá süllyedt, melynek mindazonáltal megmaradt a reneszánsz városmagja, így a XIX. századtól újra népszerű hely lett. Engem Szentendrére emlékeztetett számos galériájával és pezsgő közterületeivel. Egyik partnervárosa éppen Hortobágy.

A piactéren nagy forgatagot találtam: turistahad, szoborként pózoló maskarák, cigányzenészek, jósoló cigányasszonyok kerültek elém, és egy fából faragott banyaszobor is. A bárokban valóságos tömegek iszogattak. Az aranyékszer-múzeumba nem mentem be, mert nem volt szabad fényképezni. Befelé jövet szintén kihagytam a természetrajzi múzeumot, benne töméntelen galériát.

A nagy melegben izzadva felbaktattam a Háromkereszt-hegyre, aminek tetejét a kirándulók a kilátást élvezve keményre és kopárra taposták.

Megpróbáltam fölmenni a várromhoz is, bár gyanús volt, mert nem jelölte tábla. És csakugyan, az első kanyarban egy "Felújítás alatt!" tábla riasztott el tőle. Vasárnap lévén a munka is állt, és csak a felállványozott öregtoronyról lehetett egy távoli képet lőni. Ez korábban világítótoronyként és vámőrhelyként szolgált. Számos turista próbálta felülről, a telkek között becserkészni, de nem találtak átjárást. A hegytetőn lévő házak közt áll egy vízműtelep, de ennek az utcán szomorkodó nyomóskútja nem működött. Szerencsére a piactéri nagy kútból kilógó csap megszánt, és adott vizet.

Ezután egy göröngyös utcán tolva-gurulva a komp felé igyekeztem. Öt zlotiba került, és szinte azonnal elindult. A túlparton gumisvonat szállította a gyalogos turistákat Kazimierz Dolnyból. Szép látványt nyújtott alulról a Visztula magas partja.

Rettenetes hőség kerekedett, amit az is tetézett, hogy régóta lötyögő első csomagtartóm egyre jobban a kerékhez súrlódott. Itt a vég - gondoltam, és már nem tudtam, hogyan pókozzam újra a kosarat, hogy a súrlódást megszüntessem. Szerencsére következő célom, a fél órányira lévő janowieci vár tövében megláttam az okát: a pótrúd tövénél lévő megbízható csavar kiesett a helyéről, a másik oldali pedig meglazult. Ebben a pillanatban az első csomagtartót az egyre jobban lötyögő bal oldali pótrúdon kívül csak a hátulján lévő örök-pókozás, illetve a bal oldali tessék-lássék madzagolás tartotta. A csavarokat meghúztam illetve pótoltam, hogy legalább hazáig kibírja, és ne kelljen egy olyan első "csomagtartóra," áttérnem, ami nem tűr meg magán kosarat. Mindenesetre megpróbálok ilyet is venni Varsóban végszükség esetére, meg két pótpedált és egy belsőt.

Fölmentem a várba, amely kissé drágán eresztett be, de a kiállítás bőven kárpótolt érte. A feltáró régészek tervei és szakszerű eredményvázlatai a falakon függtek. A várból minden irányban szép kilátás nyílt.

Janowiec várát Mikoł Firlej, Lengyelország nagyhetmanja alapította a XVI. század elején, és a következő háromszáz évben mágnáscsaládok használták rezidenciának, így folyamatosan erősítették, szépítették. Falai között királyok is megfordultak, és gyakran időzött itt Jan Kochanowski, a lengyelek neves reneszánsz költője.

A svéd özönvízből sérülten került ki, de ekkor még újjáépítették tulajdonosai, a Lubomirskiak. A család utolsó örököse azonban eladta, és ezzel kezdetét vette a lassú romlása. A napóleoni háborúkban erősen megrongálódott, utána pedig a köveit is elkezdték széthordani. A XIX. században gyakran cserélt gazdát, akik nemigen tudtak rá költeni, így egyre jobban leromlott. Utolsó gazdája is romként birtokolta. 1975-ben az állam megvásárolta tőle, és múzeumnak rendezte be.

Ezután egy kisebb emelkedőn megkerültem a falut, melynek alját megrongálta a közelmúltbeli árvíz. A védekezés eszközéül szolgáló homokzsákok még a járdán hevertek, és a veszedelem idején szemlátomást az utat állták el keresztben. Egy magaslatról rátekintettem a várra. Megállapítottam, hogy bizony ebből az irányból könnyen támadható volt: az odavont ágyúk egyenesen a falak tetejét vehették célba.

E déli és nyugati kitérő után észak felé fordultam, és Puławynál a pompás, nagy híd alatt megfürödtem. Goląbban elém került a különleges biciklik múzeuma - a gondnokot telefonon hívhattam volna, de vasárnap délután hatkor már nem volt hozzá merszem.

A dęblini, egykori cári erőd ma is katonai terület, így csak a hídról fotózhattam le a sáncait és egy téglából rakott kapuerődjét. Ahogy utánaolvastam, azt találtam, hogy az I. világháború idejére már elavult, és utána lassan bontani kezdték - olykor robbantással is, tehát ma már nemigen érdemes látogatni.

Hat óra felé araszolt az idő, így szállás után kellett néznem. Továbbhaladtam északnak a Visztula mentén abban a tudatban, hogy még huszonöt kilométert haladhatok a következő, másnapra hagyandó látnivalóig, Maciejowicéig.

Wróbléban nem találtam búvóhelyet a gát alatt, Kobylnicában pedig sokan mászkáltak az utcán, és tanyák közt kellett volna átvágnom a vízig. Végül lemondtam a pancsolásról, Strych alatt kerestem magamnak egy fenyvest, és megaludtam benne.

Nagyítható térkép a Google honlapján