előző nap        a főlapra        következő nap

7. nap: VII. 7. (sz) 1115 - 2130
Przemyśl - Jarosław - Przeworsk - Gniewczyna (Tryniecka) - Grodzisko - Ležajsk.
83,3 km

Hajnali fél kettőkor eleredt az eső, és folyamatosan szakadt még hétkor is, mikor az előző nap krónikáját megírtam. Szerencsére a szállásom elég védett volt, és ilyen esőben a kutyát sem sétáltatják. Az impregnálás használt valamit a sátornak - immár nem patakzik befelé a víz, de az egyrétegű ponyván bevert a víz. Csak várni tudtam, hogy elálljon az eső. Szerencsére főznöm nem kellett. Tíz órakor egy időre el is állt. A sátorban megettem az egyik halat, majd az újrakezdődő esőben elcsomagoltam a sátrat azon vizesen, ahogy tudtam, és elindultam.

A tegnapi sáncféleség eléggé kevéssé tűnt az erődrendszer részének, mert a teteje felé ellaposodott - inkább afféle mély vízmosás volt. A hegy tetején gázkitermelő helyek voltak, nem tanyák, mint tegnap kissé szorongva képzeltem. Esőkabátban, oldalszélben, hideg esőben tekertem Jarosław felé, egyre zombisabban. Reméltem, hogy a ma háromig nyitva tartó Orsetti-palotát még megnézhetem. Közben Żurawicében vettem némi édes péksüteményt és egy liter tejet. A másnapos, összegyúródott tészta a sátorban se ment már le a torkomon, hát még itt, a hideg zuhogásban. Út közben Dr. Nagy Sándor Bicajoskönyvének egyik örökbecsű mondatán járt az eszem: "már váltani sincs ereje, csak tapos apatikusan." Közben a röhögéstől meg az erős oldalszéltől majd' leestem a nyeregből. (Az idézett mondat egyébként a szomjúsággal, hőkimerüléssel küzdő biciklista sorsát írja le.) Aztán a kétsávos, rázószélű, néhol szélespadkás út összeszűkült, és dugóba szorult autósok kíséretében bevergődtem Jarosławba.

A főtéren egy, az Orsettiékére hasonlító palotához siettem. Bicajomat megkötöttem, átöltöztem, csöngettem. A csöngőre az volt ráírva, hogy "a földalatti turistaút meglátogatásához", de nem nyitott ajtót senki. Megkérdeztem egy arra járót - történetesen egy boroszlóit -, hogy milyen nap van ma. Ez azért volt fontos, mert a könyvem szerint ma háromig lennének nyitva, és még fél három sincs. Ő megkérdezett egy helybéli nőt, aki elmondta, ezt a palotát az állam 4 millió zlotiért felújította, majd eladta egy magánszemélynek, aki most nem engedi be a turistákat a föld alatti turistaútra. Akkor fogtam gyanút, mikor azt javasolták, hogy "menjek el oda, ott eresztessem be magam" - és a múzeumra mutattak. Csakugyan az lett volna az Orsetti-palota, tehát én voltam a hunyó. A nyitvatartás sajnos megváltozott, így kettőkor bezárt az is. Csak nyári hétvégeken vannak négyig nyitva. Az eső miatt lemaradtam erről az ígéretes célpontról.

Templomokat nézni ázott gúnyámban nem volt kedvem, ezért továbbtekertem Przeworskba, miközben az eső lassan elállt. Itt megkerestem a város nyugati felén a Lubomirski-palotát, és hat zlotiért bementem. Ez egy kétszáz éves épület, tehát nem a XVII. századi nagy lázadóra megy vissza. A berendezés jó részét utólag vásárolták össze, mert az oroszok is, de inkább a németek mindent elvittek, amit lehetett. Másrészt Łańcutba is átvittek dolgokat, mikor ez a palota nem múzeumként működött. A Lubomirski család nem kapta vissza a palotát és a parkot, mert utolsó sarjuk rangon alul házasodott, női ágon pedig nem lehetett örökölni. Ez valami "ordinációnak" nevezett szabály volt, ahogy a vezetők magyarázták. Sajnos odabenn nem volt szabad fényképezni; szalonok, dolgozószoba, pipereszoba, bálterem és egy gazdagon berendezett konyha is szerepelt a vezetett túrán.

Przeworskból nem a főúton, hanem kis utcákon indultam kifelé, mert Leżajsk előtt akartam aludni a térkép jelezte erdőcskében. De mikor odaértem, még csak hatvan kilométer volt mögöttem, és világos is volt, a vidék szép és ismét tanyás jellegű - kellemes érzés volt itt haladni. Továbbmentem.

Egy kies fekvésű tónál beszélgettem három fiatalemberrel, majd folytattam utamat. Leżajskban pedig várt engem egy híres rabbi sírja - rácsos kapu mögött. Ennek kulcsát el lehet kérni, a múzeum másnap tízkor nyit. Este még nem tudtam, hogy visszamegyek-e reggel. A várostól északnyugatra lévő erdőben aludtam.

Nagyítható térkép a Google honlapján