előző nap        a főlapra        következő nap

6. nap: VII. 6. (k) 700 - 2200
Brzozów - Humniska - Dydnia - Dynów - Dubiecko - Krasiczyn - Przemyśl
105,1 km

A reggeli főzéskor már döglődött a gázpalackom. Nagy nehezen kisajtoltam belőle a kellő gázmennyiséget, de aztán kiszedtem a főzőből. Sok tésztát készítettem - ebből holnapra is marad. A tegnap vett kolbászpástétom került bele, és némi sajt, amitől úgy összeállt, mint a krumplis tészta. Legurultam Brzozówba, de hiába kerestem gázpalackot. Sem itt, sem egy csomó más helyen nem találtam. Valami CPN-be küldözgettek; ez talán vegyszerbolt vagy drogéria lehet, de ilyen boltot sem találtam.

Humniskában vettem banánt, körtét és némi péksütit: az ezután igénybe vett 835-ös úton lévő kisebb emelkedőkön ezt eszegettem. Vizem még volt, de a körte miatt igazán nem kellett. Visszavedlettem a régi vacak pólóra.

Dydnia után jött a régen várt lejtő: leszáguldottam a San völgyébe. Fürdőhelyet kerestem, de hiába. A falvak megritkultak, és tágas szántók következtek. Eg kilátóhely adódott valahol Nozdrzec előtt, ha jól tudom, Dynówban. Itt körülnéztem, de nem mentem be a templomba. Ide-oda futkostam a boltok közt gázpalackért, de nem volt. A városban régi nyomóskutak voltak, belőlük tűrhető víz nyerhető. Kifelé menet megebédeltem. Innen keletre a 884-es út két óriási dombra mászik föl. Izzadtam, lassan vánszorogtam; a nyeregben kulacsból megzuhanyoztam. Még éppen elértem a krasiczyni vár utolsó induló turnusát.

Vezetőnk, egy gyors beszédű leány egy körülbelül tíz fős csoportot kísért. Készítettem néhány hangfelvételt, de ezek utólag alig kivehetőknek bizonyultak. Az idegenvezetésből csak néhány részletet értettem, s ezeket egy utazó beszámolójából egészítem ki. Stanisław Krasicki, egy neves hadfi és többszörös sztaroszta az addigi favár helyébe egy jelentős védelmi erejű, négybástyás erődöt építtetett itt, a fia, Marcin pedig reneszánsz kastéllyá alakította. Az olasz építőmester loggiát és árkádokat alakított ki és a bástyákat ablakokkal nyitotta meg. A külső és belső falon sgraffittó-díszítést alkalmaztak, vagyis egy szénport tartalmazó alaprétegre oltott mészből felhordanak egy másikat, majd sablonok mentén óvatosan lekapargatják a meszet.

Ezután a családnak magva szakadt, a vár sok kézen ment át, és fokozatosan kezdett leromlani. A XIX. században a Sapiehák kezébe került, akik egy tűzvész után már nem javítgatták, hanem régi pompájában újjáépítették.

A Ribbentrop-vonalat a San vonalán húzták meg, így a vár a szovjet megszállási övezetbe került. De a korábban érkező németek két hétig még itt állomásoztak, s ezalatt a várúr, Leon Sapieha ki tudta menekíteni Krakkóba a húszezer kötetes könyvtárat, a műkincsgyűjteményt és más értékeket. A bevonuló szovjetek arany után kutatva felprédálták a szobákat, és minden megmaradt berendezést eltüzeltek az udvaron. Istállót, aztán szükségszállást rendeztek itt be. A kápolna berendezését és díszeit ízzé-porrá zúzták. A falakat bolsevik plakátokkal, a címereket sarló-kalapácsokkal éktelenítették el. A szarkofágokból a csontokat kirángatták, a díszeket letördelték. Még egy filmet is leforgattak a "lengyel pánok gazságairól" az ukrán nép ellen.

1948-tól kezdve lassan megkezdődött a vár helyreállítása. Egy ideig iskolaként, majd múzeumként, szállodaként, rendezvények helyszíneként működött. A helyreállítás most is folyik: érkezésemkor az emelet, az óratorony és a kápolna már kész volt, a többi bástyában még igen nyers állapotok uralkodtak. De még a túrabeszámoló véglegesítésekor (2021) is sok tennivaló hátravolt.

Miután kimentünk, körbesétáltam a parkban, és lefotóztam a négy híres (isteni, pápai, királyi és nemesi) bástyát. Gyors uzsonnázás után emelkedőbe fogtam, Przemyśl felé. Enyhe zápor vert végig rajtam. Mire a városba értem, minden száraz lett, csak némi csurgások maradtak az árkokban és a völgyekben. Nemrég egy motoros balesetet szenvedhetett a közelben, egy útszűkületben feküdt a földön, emelgette kezét-lábát: alighanem kiment a térde. Motorja kifacsarodott kormánnyal feküdt a közelben. Fölkelt, eltámogatták.

Przemyśl a magyar történelemből jól ismerős: 1914 novemberében itt zárták körül az oroszok a Monarchia legjobban kiépített erődrendszerét. Az előző, sikertelen ostrom után inkább a kiéheztetéshez folyamodtak, ami március végére eredménnyel is járt. Százhúszezer, többségében magyar katona esett itt fogságba. A gorlicei áttörés után a Monarchia csapatai véres ostrommal foglalták vissza az előző ostrom rongálásaiból még helyre nem állított erődrendszert az oroszoktól.

Az erődöket I.-től XV.-ig számozzák a külső gyűrűben, és még XXI.-ig a belsőben, illetve különböző neveket is viselnek. Az egyes védelmi egységek száma több, mint kétszer ennyi. Én most egyetlen erődmaradványt láttam: a belső öv alsó-sanoki kapujának épületét, és azt is csak kívülről. Az erődök többsége a városon kívül fekszik. Ide nem akartam kimenni, mert a város katlanban fekszik, és el is szaladt az idő. Az egyik irányban a bástyák között szinte végig bicikliút vezet. Ennek meglátogatása helyett feltoltam gépemet a négyszögletes, házakkal részben körbeépített régi várba, és kifizettem a három zlotit a kilátóbástyára.

Lefelé jövet figyelmetlenségből a kőkorláton hagytam az útikönyvet, és csak a székesegyháznál vettem észre a hiányát. Egy darabon gyalog ballagtam vissza érte. Szembejött egy büdös csavargó, de nem volt nála az útikönyvem: szépen megvárt a helyén. A csavargó a félúton lezárt bicajt sem fosztotta ki.

Ezután folytatódott a gázpalackvadászat. A Billában nem találtam, és vigasztalónak vettem némi füstölt halat majonézes salátával. A Tescóban nem volt gázpalack, sőt egyetlen kósza dolgozó sem, aki útba igazíthatott volna. Végül a húsospult mögött dolgozó nénitől kérdeztem meg, de nem tudott segíteni. Ezután a kertészeti áruházba tértem be, és mindárt kettőt is vettem.

Este nyolc elmúlt már, így a hal bekebelezését másnapra halasztottam. Esőre állt, és sejtettem, hogy holnap kihagyom a főzést. Föltekertem a várost északról övező domb tetejére. Ott balra egy parkerdő fogadott, benne kerékpározást tiltó táblával. A külső, magasabban fekvő peremén kerestem szállást. Egy árok, sánc, vagy efféle képződmény kínált fedezéket. Kissé föntebb, második próbálkozásra találtam egy tűrhető helyet.

Nagyítható térkép a Google honlapján