előző nap

a főlapra

következő nap

42. nap: VIII. 11. 10³⁰ - 20⁰⁰
Roztoka - Łysa Polana - Zsgyár (Ždiar) - Szepesbéla (Spišská Belá) - Késmárk (Kežmarok) - Poprád (Poprad) - Szepesvéghely (Hranovnica)
74,5 km

Reggel főztem, kicseréltem a belsőt, és beszélgettem a hölgyekkel. Megadtam a honlapom címét is. Indulás után eleredt a hideg eső, előle a fényképezőgépet erős nejlonzacskó alá rejtettem. Két púp megmászása után már Szepesbéla felé döngettem, de a Bachleda-völgynél már annyira álmos voltam, hogy bekényszerültem egy buszmegálló várókunyhójába. Másfél órát időztem ott járkálva, eddegélve, az eső elálltát várva. Csak tésztás-halas eledelem maradt, a zsömlék már három-négynaposak lehettek - feljegyeztem, hogy még Wolbromból származtak.

Várom az eső elálltát

Poprád fölött felhők lógnak

Mikor nagyjából elállt az eső, továbbtekertem Poprádra, és betértem internetezni. Szűken vásároltam is; sajtra már nem futotta. A városból a 67-es úton távoztam, és az erdő szélén megettem három új zsömlét - úgy, hogy részben a régi zsömlékből operáltam ki a tölteléket, húst és sajtot. Úgy érzem, ez nem volt szerencsés választás, mert ezek eléggé mászkosak lettek az eltelt időben, és egyáltalán nem kívántam őket.

Kapaszkodás Vernár felé

Nyolc órakor Vernár előtt, a tó melletti vadászházhoz vezető bekötőút rönkrakodószerű kiszájadzásánál jobbra felváltottam egy villanypásztában haladó gyalogútra. Ez kis emelkedéssel haladt tovább délnek. Volt ott néhány forrás is - ezekből ittam, és vizet is vettem. Alighanem ez is hozzájárulhatott az ezután történtekhez. Eléggé elfáradva, mosdás nélkül másztam ágyba körülbelül kilenckor.

Magam is meglepődtem azon, hogy órákig nem jött álom a szememre. Rossz közérzet nyugtalanított, mintha valami nem volna a helyén. Ez erős fizikai érzéssel, szorongással járt, és félálomban forgolódva is rájöttem, hogy bizony a vacsorám kívánkozik kifelé. Az éjszaka közepén sikerült ébren elkapnom az utolsóelőtti pillanatot - amikor már a sós nyál kezd feltörni a számban. Feltéptem a cipzárt, kilógattam a sátorból a felsőtestemet, és rókáztam egy egyeneset. Lehet, hogy a hús volt romlott, de utóbb inkább a forrásvízre gyanakodtam.

Ezután megmosakodtam, és lázálmoktól gyötörve hajnali ötig vergődtem. Az álmok lényege egészen tipikus volt: sűrűn lakott vidéken görcsösen kerestem alvóhelyet, és valahányszor bebújtam a sátramba, kárörvendően rám vigyorgott valami vidám társaság a közelből. Ezután majdnem fél órányi szép alvás következett, amikor nem álmodtam semmit.