előző nap        a főlapra        következő nap

35. nap: VIII. 4. 615 - 2100
Boroszló (Wrocław) - Jelcz-Laskowice - Ligota Książęca - Namysłów - Gręboszów.
87,7 km

Nagy megkönnyebbüléssel vettem észre, hogy az esti szúnyogármádia reggelre alaposan megcsappant. Ezen a napon nagyon korán kellett indulnom, mert a város közelében ben engedhettem meg a fölfedeztetést. Negyed hétkor, mikor az első horgász megérkezett (kocsival), éppen az utolsó szíjakat feszítettem meg a keresztbefekvő nagy csomagtáskán.

Duzzasztó a város közepén

Odera-parti paloták

A Boroszlóba bevezető úton egy turistapihenőnél megreggeliztem. Ezek a háromjegyű utak eléggé rossz minőségűek, és ezeken a szakaszokon eléggé forgalmasak is. A városban tojást, kolbászt, zsömlét, vajat és más effélét vásároltam. Aztán beértem a belvárosba, és alaposan szétnéztem.

A Mária Magdolna-templom

Az oldalán dombormű: lutheránus prédikátor (az orrát leverték)

Városháza

Főtér

A Magyarországi Szent Erzsébet-templomot megnéztem, majd pótreggelivel erősítettem magam az Odera partján, egy lepusztult lakótelepi rész szélén. A padok valami csudálatos tervezési eszme folytán háttal voltak a folyónak. Minden falatomat sündörgő macskák lesték.

A Szent Erzsébet-templom

Mária-templom

A Szent Kereszt-templom

Ezután visszatértem a belvárosba. Ekkor szembesültem azzal a sajnálatos ténnyel, hogy a városháza nincs nyitva (hétfő és kedd a szünnap), ezért ismét a templomok felé fordultam. Következett a Szent Kereszt-templom, majd a Keresztelő János-székesegyház. A mnai Boroszlóban minden a katolikusságtól szaglik, de a legtöbb nagy templom az 1500-as évektől 1945-ig evangélikus, azaz német kézben volt. A Keresztelő János tornyába öt zlotiért fölvitettem magam a lifttel - a szép kilátás megért ennyit.

A Keresztelő Jánosról elnevezett székesegyház

Missziós kiállítás

Kilátás a toronyból

Ezután a 455-ös úton elhagytam a várost. Kamieniec-Wrocławskiban egy csavar átfúrta a hátsó gumimat, így kétszeri ragasztásra kényszerültem a falubeli főúton fekvő füves pástokon. Az idő amúgy is elszaladt: öt órakor még csak 35 kilométer volt mögöttem. Végül valahogy úrrá lettem a helyzeten. A pumpálás kész rémálom volt, mert az adapter gyűrűje kipurcant, és benzinkút nem volt a közelben. Tervbe vettem egy póttömlő beszerzését a vaspumpához a Krakkó előtt elveszített hazai darab pótlására, mert anélkül könnyen mozgásképtelenné válhattam volna.

Ezután zöldséget és barackot vásároltam, majd vadul tekerni kezdtem kelet felé a Jelcz-Laskowice - Brzozowiec - Namysłów útvonalon. Itt rátértem a forgalmas 42-es útra, és megkerestem mellette az utolsó, még emberi időben elérhető erdőt. Sűrű fekete fenyves volt. Próbálkozásaim elsőre egy vadlesnél kötöttek ki - a szekérút közepéről szarvas téphette ki a fűcsomókat gyökerestül. Kilenckor érkeztem, és szerencsére szúnyogmentes estém adódott. A lagymatag felhők is elúsztak, a láthatáron még búcsúzóul rámsütött a lemenő Nap.

Kis vadföld

Mit szabad, mit nem szabad