előző nap        a főlapra        következő nap

34. nap: VIII. 3. 745 - 2130
Dolsk - Gostyń - Krobia - Rawicz - Żmigród - Oborniki Śląskie - Boroszló (Wrocław).
130 km

Tojásos és paradicsomos-halas tészta

A helyszűke és a vadászlesek miatti kényes helyzetem miatt nem főztem helyben. Hajnalben eleredt az eső. Gyorsan lebontottam a sátrat, de már csak vizesen tudtam elcsomagolni. Esőben tekertem ki Dolskból, majd az első alkalmas szántóföldi benyílóban megfőztem az aznapi ebédet: hagymás-tojásos-sajtos tésztát, paradicsomos hallal gazdagítva. A felét megettem, a másikat beleöntöttem a lapos dobozba, és út közben még párszor elővettem. Azt tapasztaltam, hogy a halkonzerv nem volt olyan kiadós, mint az eddig fogyasztott sonkaféle húsok. Az viszont kellemesen érintett, hogy sokkal több energiát adott, mint egy gombás rántotta.

Kidőlt óriásplakát

Megtépázott nyárfák

Az eső szerencsére melegfronti jellegű volt, azaz lágyan passogott. Mivel csak pár városon mentem keresztül, megkockáztattam, hogy a fekete párducnadrágban tekerek végig, és csak néha veszem elő a rövidnadrágot. Három órára nagyon elálmosodtam, és ahogy az eső elállt egy órácskára, leheveredtem egy ledőlt óriásplakátra, majd mikor kissé magamhoz tértem, ugyanott kentem pár zsömlét ebédre.

Csak hazaérve tudtam meg, hogy a 22. túranap estéjén fölöttem átszáguldó hidegfronti szélvihar volt az, amely ezzel a tájjal kegyetlenül elbánt. Sok út menti nyárfát derékba tört, s a ledőlő lombkoronák egy buszmegálló-bódét is megrogyasztottak. Mostanra a törmeléket már elszállították, de a megrokkant fák sorsáról még nem döntöttek.

Összesajtolt buszmegálló valahol Rawicz előtt

Letépett tábla, ezen szundítottam is egyet

E napon egyébként semmi említésre méltó nem történt. Alsóbbrendű utakon hatoltam dél felé, Boroszlót megcélozva végállomásként. Az volt a benyomásom, hogy ez egy dolgos, rendes, de nem éppen harcias táj lehetett, amolyan átmenet Nagy-Lengyelország és Szilézia között. Rawicznál rákényszerültem az eléggé keskeny 5-ös gyorsforgalmi útra, melyen számos kamion haladt. Żmigród, e takaros városka után viszont a 339-es és 342-es utat választottam, s itt a forgalom újra elviselhető szintre csökkent.

A żmigródi városháza

Hat óra tájban, Zajączkówban egy üvöltő sofőr leküldött engem egy bicikliútra - majd kisvártatva ugyanezen a bicikliúton egy másik sofőr kis híján elcsapott. Most rajtam volt az üvöltés sora. Dühömben azonnal visszatértem az országútra. Ez a kerékpárút nagyban hasonlított a hazaiak átlagára: számtalan nem védett útkereszteződéssel, szűkülettel volt megverve, és a kétes helyeken inkább megszakították, így a keresztben érkező autósok nemigen számíthattak rám.

Boroszló

Szállást kerestem a gáton

Boroszlóba a sok építkezés és a hiányos táblázás miatt igencsak kacifántosan érkeztem meg. Egy lendülettel egészen a középső körútig hatoltam. Utána az Odera valamelyik holtágának vagy öblének gátján kerestem szálláshelyet. Ez egy sétapartszerű hely volt, nem is találtam rendes szálláshelyet. Az erdők szemetesek, az élő víztől távol voltak, így végül kikényszerültem a közvetlen folyópartra, egy horgászhelyre.

Végül mégis a nyílt parton aludtam

Egy bicajos lány üldögélt ott. Illő módon visszafordultam, de igen kínosan érintett, amikor két perc múlva kiderült, hogy elhagytam a sebességmérőt. Míg azt keresgéltem fel-alá bóklászva, ki tudja, mit gondolt rólam szegényke, aki rendületlenül írogatta az sms-eket a telefonján. Végül a sötétedő alkonyatban megtaláltam a mérőórát, és a lány is odébbállt. Kivártam a sötétet, és fél tízkor, szúnyogfelhőben felvertem kissé vizes sátramat.

A túra összessége szempontjából érdekes tényként jegyeztem fel naplómba, hogy ezen az estén kezdtem el a hátralévő útszakasznak napokra szóló tervezését. Tíz napot irányoztam elő, hogy iskolakezdésig maradjon időm a hölgyemmel találkozni, és ezt tartani is tudtam.