előző nap

a főlapra

következő nap

32. nap: VIII. 1. 7⁰⁰ - 21¹⁵
Waliszewo - Dziekanowice - Poznań - Morasko.
71,1 km

Fürdő- és hálószoba

Füstöletlen lengyel kolbász

Szent Lőrinc

Szálláshelyem nem volt teljesen biztonságos a horgászok miatt, ezért hét órakor elhagytam. Reggelizni csak utána tudtam a múzeumlátogatás előtt. Visszatekertem Waliszewóba, és innen délre, Dziekanovicébe, ahol három múzeum is van. Az első beltéri volt: az első Piastok múzeuma. Szép nagy tablókon, időrendben volt kiállítva a leletek, egészen a lengyel államalapításig. Negyvenet egy külön teremben állítottak ki, annak örömére, hogy a múzeum éppen negyven éve áll fent. Odabent nem volt szabad fényképezni.

A skanzenben

Átkelés Lednica szigetére

Azután a szomszédban meglátogattam a kis skanzent, amely mögötte egy kerítéssel védett helyről komppal át lehetett kelni a Lednica-szigetre, a Piast-házi fejedelmek ősfészkébe. A komp félóránként járt, villanymotor hajtotta.

Az óriásasszony csontjai

Ősi palota és kápolna helyreállított romjai a X. századból

Földsánc

Fürdőhely a szomszédban

Ezután megfürödtem a kijelölt tóparton, ahol már sokan nyüzsögtek a vízben és a parton. Egy kulturált mobilvécében át is öltözhettem. A tó zöldes vize két méterig átlátható volt, a legmélyebb pontja öt méter lehetett.

Falumúzeum Dziekanowicében

Ezután a harmadik helyre, a Néprajzi Múzeumba léptem be. Módosabb, vagy közepesen tehetős parasztok portái Nagy-Lengyelországból 1750-től 1920-ig, szélmalmok, egy nemesi kúria. Temetőkápolna és falusi fatemplom. Volt egy tanya is, de azt már nem néztem meg.

Kisnemesi szobabelső

Kegyszobrocskák sereglete

Búcsúznak a Piast-vitézek

Itt kettő körül végeztem. Egy darabig gondolkodtam, hogy bevegyem-e magam a zielonkai rezervátumba, vagy rögtön Poznań felé vegyem az utat. Az utóbbi mellett döntöttem. Előtte negyed órát szundikáltam az út mellett. Az úttest széles volt, elég sok kamion járta, az aszfalt sima, az ellenszél gyenge. Találtam egy múzeumot, melyben nagyon szép lengyelországi várak, kastélyok voltak makettformán kiállítva. Természetesen külön kellett fizetni a fényképezésért.

Makettmúzeum Pobiedziska közelében

Uzarzewóban fél négykor, éppen zárás előtt estem be egy vadászmúzeumba. Most ingyen volt a belépés. A trófeák gyűjtője maga a vadász volt: szép öltönyben járt-kelt, és beszélgetett az emberekkel - velem is.

Természetrajzi múzeum (Uzarzewo)

Vadászmúzeum ugyanott

Poznańban

Körülbelül ötre értem Poznańba. Nem volt már időm több múzeumra, csak a katedrálist kerestem. Még mielőtt beléptem volna, egy hirtelen kanyar miatt eltört egy küllőm - sajnos a legrosszabb helyen, ahol küllőanyát is kell cserélni, és ehhez a gumit is leereszteni. Hogy örömem teljes legyen, fújás közben a pumpa csőröcskéje ledobódott.

A Péter-Pál-székesegyház

A székesegyházban éppen keresztelő kezdődött, ezért hamar távoztam. A parkban vacsoráztam; egy középkorú házaspár és egy parki hajléktalan volt a legközelebbi szomszédom.

Esti séta a városban

Jó kemény volt a gumija...

Utána boldogan bolyongtam egyet a városban, különféle kültéri fotótémák után. Egy köztéri bronzszobor biciklis postást ábrázolt: a járókelők nevettek, amint megpuhogattam a hátsó gumiját.

Az egyetem épületei

A kommunista terror áldozatainak emlékműve

Mickiewicz szobra mellett találtam egy rendes kutat, egy fiatalemberrel röviden beszélgettem - angolul.

Vízlelőhely ugyanott

Szállás a nyíres sarjerdőben

Ezután kitekertem a városból Morasko felé, és egy kisebb hegyen, vízműtelep mellett, fiatalos nyíresben aludtam. Elég vadregényes válalkozás volt bevonszolni a lemálházott Hattyút az ujjnyi vastag csemeték közé úgy, hogy egyikben se tegyek kárt, de kellő mennyiségű kígyózás után sikerrel jártam. A sátrat egy kis tisztáson vertem föl.