előző nap

a főlapra

következő nap

33. nap: VIII. 2. 7³⁰ - 21⁰⁰
Morasko - Strzeszyni-tó - Poznań - Puszczykowo - Rogalin - Śrem (mellett) - Dolsk.
100,4 km

Fejedelmi hálószobám volt. Éjjel egy körül valószínűleg rókák jöttek a közelembe. Ott maradtak a sátor mellett, néha odaszaglásztak rám is, és olyan hangot adtak, mint mikor valaki hirtelen kifújja a levegőt az orrán. (Az is lehet, hogy borzok voltak.) Kimentem, adtam nekik egy kis emberszagot, arra eltűntek.

A szállásomul szolgáló dombtető

A legnagyobb moraskói krátertó

Reggel helyben két zsömlét reggeliztem, később még kettőt. Visszatértem a vízmű alatti betonútra, legurultam rajta, és kis keresgélés után a keresztúton balra térve ráleltem a moraskói tanösvényre. Ez hét, 5-6000 éves meteoritkrátert fűz fel, melyek legnagyobbika igazán látványos még nyáron, lombos időben is. A helyben olvasható, rekonstruált elbeszélés szerint a mondott időben északról, 30 fokos szögben érkezett ide vagy száz tonnányi meteorit, amelynek egy része a levegőben úgy felhevült, hogy becsapódáskor egy pillanat alatt elgőzölgött. A legnagyobb darab óriási mechanikai robbanóerejével száz méteres, középen tizenegy méter mély krátert mart a talajba. Ebben ma egy három méter mély tavacska csillog. A vasmeteorit szideritjét a geológusok meg is találták a közeli mélyedésekben. A látogatókat a tábla figyelmeztette: ha vastömegű, rozsdás kőzetdarabot találnak, jelezzék a táblát készítő Szalamandra Természetvédelmi Egyesületnek vagy a csillagászati obszervatóriumnak. - A tanösvény egyben egy jégkori gleccser homlokmorénáját is bemutatta, és beszámolt jó pár ritka növény- és állatfaj jelenlétéről.

Szabad fürdőhely a Strzeszyni-tónál

Újra Poznańban

A főtér

Ezután visszatértem Poznańba. Első próbálkozásomra tévedésből a strzeszyni üdülőtónál kötöttem ki, ahol éppen szép számú látogató fürdőzött. Én nem kérettem magam, és csobbantam egyet. Innen kissé kacifántosan értem vissza a városba. Suchy Lasban nagy bevásárlást csaptam: az alapellátmány mellé tésztát és paradicsomos halat vettem. Ezután megkerestem a tegnap kimaradt látnivalókat a régi piactérnél. A városháza homlokzatán görög és római államférfiak, tudósok és költők sorakoznak, köztük a zsarnokölők és Spartacus is. Itt és a tanácsteremben az igazságos ítélkezést megparancsoló bibliai idézetek olvashatók latinul. A pazar reneszánsz díszek az ezredfordulón végrehajtott restaurálást dicsérik (egy "vidvam - vii vam" betűtévesztéstől eltekintve).

A városháza

A beltéri kiállításon mozaikszerűen láthatók a céhládák-zárak-kulcsok, a híres viaskodó kecskebakok figurái, régi szerződések, uralkodók portréi, templomi kegytárgyak, egy óriás földgömb és mások. Különösen érdekes János Albert király kiváltságlevelének másolata a XV. század végéről, melyben megerősíti Poznań városi bíróságának önállóságát.

A város a lengyelség egyik ősfészke, ide temették a Piast-dinasztiát alapító uralkodókat. A XVIII. századi felosztásokig Lengyelországhoz tartozott, utána különféle államalakulatok révén a német birodalom része lett. Az első világháború után egy nagyszabású felkelés vívta ki a hovatartozásról kiírandó népszavazást, amely Lengyelország részére döntött. 1939-ben a németek újból megszállták - ez időből való egy kétnyelvű hirdetmény, melyben a lengyel helyneveket hivatalosan németekre cserélik. Aztán egy városparancsnoki felhívást láthattam 1945-ből, melyben (a lengyel szövegben így nevezett) Posent erődvárossá nyilvánítják, és a polgári lakosság biztonságos helyre menekítéséről rendelkeznek.

A piacteret elhagyva nagy nehezen rátaláltam a tegnap látott szökőkutas, színházas térre, melynek nevét elfelejtettem fölírni. Itt víz is volt, s ezt kihasználva megebédeltem. (A régi piactéren is van víz.)

Más beltéri látnivalót nem terveztem, így ebéd után a biciklistáktól is járt 430-as úton dél felé távoztam. Egy darabig még kerékpárút is kísért, helyenként elég pocsék minőségben. Három óra lehetett, és még csak 35 kilométert gyűjtöttem. Hogy ezeket szaporítsam, Puszczykowo-Jezioryban kihagytam a Nagylengyelországi Nemzeti Park múzeumát.

A rogalini kastély

A 431-es útba való betorkollás közelében azonban elém került egy tábla, mely a Rogalini Múzeumot jelezte. Felrémlett nekem ez a név az ellopott útikönyvből, és hogy ott egy szép palota található. Ezt nem akartam belülről megnézni, mert a hőségtől már egészen elvesztettem az emberi formámat (pólóm büdös volt, és lógott rajtam), és különben is lekéstem az utolsó vezetett túrát. De mivel az útikönyv ingyenesnek mondta a kastély parkját, arra kanyarodtam, és hat óra tájban szépen megvacsoráztam benne.

Lech, Czech és Rus, a három ősfa

Dolsk főtere

A 434-es úton elkerültem Śrem városát, és megérkeztem Dolskba. Itt az idő kései volta miatt csak áthaladtam. Szívemet megörvendeztette, amint sok autós német módra lassan haladt mögöttem, míg elegendő helyük nem adódott az előzéshez. Dolsk díszterén magukat mutogató csitrik szórakoztak egy padon, a parton fürdőzők lézengtek. Ettől el is csábultam, és rárepültem a térkép által is jelzett biciklijelzésre. Már csak egy szép, tó melletti erdőre volt szükségem alvás céljára. A térképemen földútként jelölt tóparti út két település közti közútnak bizonyult, melyen éjjel is járnak a kocsik. Ennek megfelelően első próbálkozásra a vízparton egy autóba botlottam. Ez a biciklijelzés igen messzire vezetett, a természetvédelmi területen túlra (melyben nem akartam meghálni), előtte meg csak egy szúnyogos, erdős, fiatalost találtam hálószobának. Fürdőszobául is csak egy büdös, szúnyogos horgászhely akadt számomra.

Képoszlop

Szállás a tóparti fenyvesben