előző nap a főlapra következő nap

2. nap: VII. 2. (csütörtök) 7⁰⁰ - 22⁰⁰
Kerepes - Gödöllő - Vácszentlászló - Tóalmás - Szentlőrinckáta - Jászberény - Jászapáti - Jászkisér - Tiszasüly
113,7 km

Szúnyogos-csalános reggelre ébredtem, fülledt idő ígérkezett aznapra. Átrobogtam Gödöllőn, aztán Valkónál nekifutottam az első igazi emelkedőnek. Bizony éreztem a légpárát, izzadtam rendesen. Mikor a dombtetőn a pólómat kulacsból kimostam és kifacsartam, egy szemből jövő kerékpáros biztatóan odakiáltott: Innen már csak lejtő! - Csakugyan, és e szép hosszú lejtőn megfigyelhettem a jingyi újabb beépített képességét: a digitális sebességkorlátozást. A gép ismeri a Kreszt, és be is tartatja: ha úgy érzi, túl gyorsan halad a tulajdonos, tíz vagy akár húsz km/h-val is csökkenti a sebességet - persze csak a kijelzőn. Igazgattam a mágnesét, még ki is cseréltem, de nem segített. Gondolom, valami primitív módon oldották meg, hogy ez a krumpli a fölösleges áramlökéseket ne vegye figyelembe, úgyhogy kiszűri a túl gyorsan egymás után következő valódi impulzusokat is. Ó, a csudába, morogtam ismét, a jingyi-szorzóba már az így adódó útrövidülést is bele kell foglalnom, azaz a mai napon a térképi kilométerek ismeretében kalibrálnom kell a jingyit.

Aztán elszégyelltem fukarságomat, kiszedtem a jingyiből az egyetlen értékes tartozékot: a két gombelemet - és a hőmérő-funkcióját sem sajnálva úgy hajítottam egy vácszentlászlói buszmegálló szemétkosarába az undok jószágot, hogy meg se nyekkent. Egy fénykép maradt az egyetlen emlékem róla, de az sem mint a hálóra kiteendő kedves emlék, hanem a bűnügyi nyilvántartás archívumába való szégyenkép. Újabbat nem akartam venni Debrecenig, mert attól tartottam, hogy valahol a csomagban mégis ott lapul az eredeti, ezért egy zöld pástra kihánytam a táskákból minden zacskót, de nem találtam sehol a szökevényt. Jászberényben vettem is helyette egy másikat, ami rádióhullámokkal működik, de e kategória rossz híre ellenére nem okozott látványos csalódást. Végül az eredeti is meglett: a hosszúnadrág zsebében leltem rá - Debrecenben. Ezt aztán rászereltem útitársaim egyik biciklijére ellenőrzőműszernek.

Vácszentlászló: a Szentlászló nevű községek a nagy hazában

Szentmártonkáta mellett: geodéziai torony. Sajnos a létráit kiszedték.

Tóalmáson benéztem gyerekkorom kedves SZOT-üdülőjébe, az Andrássy-kastélyba, amelyben ma az Élet Szava Alapítvány működtet ifjúsági tábort - a helyiek szerint elég kis kihasználtsággal. A kastély csak hétvégén látogatható, ezért nem is szükséges róla többet leírnom annál, hogy az Andrássyak csak 1910-ben vették meg, és évente alig pár hónapig laktak benne. Bezzeg mi annak idején nagyon élveztük a csatangolást a patak körül létesített beláthatatlan parkban, aminek fáit ma már kurtítani kellene, mert a villanyvezeték felé nyújtózkodnak. Hetedikes voltam akkor, és minden délben zászlófelvonást és napiparancs-hirdetést rendeztek úttörő-egyenruhában, délután meg strandra vittek, de egyebekben nagyon szabadon tartottak minket. Óriási fatuskókat hengergethettünk a tisztáson keresztül, hogy erődöt építhessünk, és küzdhettünk kézzel, tobozzal, veremmel és bottal életre-halálra. Ha lesz módom, a Fekete füzet papírváltozatából a honlapra iktatom a stratégiailag alaposan elemzett csatákat tartalmazó leírást.

A P3739-es számú híd

Amit nem kerestem

Vízműhöz tartozó óriásdomb

Már elmaradt mögöttem a napi táv harmada, mikor déltájban megjött a kedvem egy fürdésre. Éppen arra járt a Hajta-patak: annak hídja alá bújtam be, és a térdig érő, hideg és fekete patakvízben megtaláltam, amit kerestem - és azt is, amit nem. Az első puskát hámló kérgű vastag ágnak néztem a félhomályban, amint a víz alól sárgásbarna tusát felém fordította. Kiemeltem és megtisztogattam, s ekkor majdnem belerúgtam a másikba. Több nem volt. Milyen szép fotótéma, gondoltam, és kitettem őket a betonmeder híd alatti peremére. Aztán rájöttem, hogy nem hajíthatom vissza őket egyszerűen a vízbe, ha egyszersmind közölni akarom e fényképet a hálón. Bárki rámtámadhat, hogy nem jelentettem be a talált lőfegyvert - és ha baleset vagy bűncselekmény fűződik hozzájuk, vagy csak fog, akkor keményen rámverhetik a mulasztást. Életemben először éreztem kényelmetlennek a honlapomat. De ekkor már nem volt visszaút: visszaeresztettem őket a vízbe, felöltöztem és kimásztam a partra, majd hívtam a rendőrséget. Fél óra alatt kiértek, és megállapították, hogy valószínűleg légpuskák ezek, az egyiken égésnyomokkal. Azonosító számuk lekaparva: valószínűleg egy közeli lövészegyletből lopták őket, és orvvadászni akartak velük. Egy órakor elbúcsúztam a rendőröktől, és folytattam utamat.

Jászberény: fahíd

Kőhíd

Jász-emlékmű

Immár a Zagyva mentén gurultam tovább. Jászberényben megcsodáltam a dohányzást sok közintézmény előtt megtiltó vadonatúj plakátot és a templom tornyáról 1956. november 4-én ledöntött korona helyét jelző emlékkövet ("Imádkozva emlékezzetek és soha ne felejtsetek!"). Bevásároltam, megebédeltem, és az ebédlőpadon talált kulcsot megpróbáltam leadni egy folyóparti üzletben, de nem vették át. Úgy véltem, elég volt mára az időrabló jócselekedetekből, ezért visszaraktam a padra, és továbbmentem. Egy szép palota előtti útkereszteződésben kihullott a kosaramból a kistérkép, és át is ment rajta egy sor teherautó; este ragtapasszal meggyógyítottam.

Bekötőút vagy micsoda épül

Újabb fürdés a Zagyvában

A városból kiérve megkerestem a Zagyvát és belebocsátkoztam. Lassan lefelé vonuló, finom langyos vizétől új erőt nyerve átszáguldottam a régi szélmalommal ékes Jászjákóhalmán, elolvastam egy 1872-es feszület feliratát ("Dicsértessék a Jézus Krisztus! M Ö Á. E szent jel a kereszten elvérzett Jézus Krisztus dicsősségére, fájdalmas szűz szent annya tiszteletére állíttatott Rusvai Gábor és Nagy Anna által."), aztán Jászapáti előtt egy olyan pazar tölgyerdőhöz érkeztem, hogy fölöttébb sajnálhattam az időnek korai voltát.

Jászjákóhalma

Elsőosztályú hálószoba

De nem volt mit tenni, továbbhaladtam. Egy téesz közvetlen szomszédságában kacsalábon forgó palota díszelgett. Jászkisér előtt, a vasúttól nyugatra szerencsésen megismerkedtem egy sárgabarackfával: megkínált savanykás gyümölcsével. Itt már öregecske volt az idő, de még maradt belőle annyi, hogy kényelmesen elérjem a Tiszát.

Jászapáti

Jászkisér

Vízlépő

Hazamegy a csorda

Jászkisér után az út határozottan rosszabbá vált, így nem volt nehéz észrevennem a falu szélén álldogáló sportrepülőgépet. Míg az álláspontot kerestem a fényképhez, mellém gurult egy sárga mellényes, hosszú szakállas csomagos biciklista. Szóba elegyedtünk: Aurélnak hívták, és Gyuláról jött. Néprajzosnak készült, de ahogy emlékszem, most nem abból élt. Elérhetőséget cseréltünk, majd részben tekerve, részben gyalog elértük Tiszasülyt. Ezalatt kiderült róla, hogy szívesen alszik a szabad ég alatt egy pokrócba burkolózva, s ha eső közeleg, legfeljebb útnak ered, rosszabb esetben befekszik egy buszmegállóba. Felszerelése az enyémnek töredékét tette ki; sokzsebes vászon csomagtáskáit is maga varrta. Elmesélte, hogy egy ízben miként ijesztettek egymásra egy vadásszal a sötétben. Mivel jó darab utat együtt voltunk megteendők, felajánlottam neki egy közös folyóparti táborozást, eső jöttekor alváslehetőséggel a tartaléksátorban.

Tanyák közt egy repülő

Alkalmi útitársam, Aurél

Végül úgy adódott, hogy mikor megláttam a gátat, a sötétben Tiszasüly előtt fordultam balra, és nem a Tiszához, hanem egy holtághoz lyukadtunk ki. Ez nem lett volna ömagában nagy baj, mert itt is, ott is horgászhelyen aludtunk volna - de itt a békák harsogása sokáig lehetetlenné tette az elalvást, és a víznek is erős bomlásszaga volt. Ennek ellenére is beereszkedtem a sok sulyom közé, és e napon harmadszor is pancsoltam egy jót. Éjféltájban jött egy gyors hidegfront: felköltöttem a kint alvó Aurélt, aztán a sátrakból versenyt horkoltunk hajnalig. Akkor aztán felébresztett minket egy kiérkező horgásztársaság reflektorfénye, de az ilyenektől soha nem tartottam, ráadásul olyan helyen vertünk sátrat, ahol nem volt kijárás a vízhez, tehát útban sem voltunk nekik.

Nagyítható térkép a Google honlapján (új ablakban)