előző nap a főlapra következő nap

7. nap: 2008. IX. 26., péntek. 8¹⁵ – 21¹⁵
Stubnyafürdő – Körmöcbánya (Kremnica) – Héja-kő (Jastrabská Skala) – Saskő vára (Šašov) – Garamszentkereszt (Žiar nad Hronom) – Geletnek (Hliník nad Hronom) – Szabó-szikla (Szabóová Skala).
Táv: 63,1 km.

Az autóskempingből hamar távoztam, csak egy kicsit lustálkodtam reggel. Az éjjel bizony meglehetősen hideg volt. A cipzár nélküli, enyhén nyirkos hálózsák nem védett eléggé - úgy, hogy semmi nem volt rajtam, mint a túrán végig. A városban bevásároltam - például vettem minielemet, édességet, kolbászt. Egy linzert utólag dobtam a csomagomba, mivel vissza kellett mennem az egyik ott felejtett áruért.

Reggeli után megcéloztam a fürdőt. Háromórás jegyet vettem 390 koronáért. Ősszel sajnos a csúszdák nem működnek, de lett volna ilyen-olyan masszázs és hasonlók. Ilyemivel viszont nem élek, ezért csak a 33 és a 38 fokos medencét váltogattam, meg olvasgattam. Atombiztos hely volt ez: a karkötő sorszámát nem lehet látni, csak csippantáskor írja ki a gép. De ezt csak a megfelelő szekrénysornál lévő csippantónál lehet eljátszani, a többinél - gondolom - riaszt. Nem sok ember lézengett odabent. Megdicsérték a szlovák nyelvtudásomat a bejáratnál, amikor kicipeltem a bekéredzkedő táskáimat. Feltöltött aksijaimmal már több fotóra is gondolhattam.

Megcéloztam Körmöcbányát, hátha elérem a pénzverdét. Tekertem, mint az eszelős, és két pofára faltam az édességet, de csak három órára értem oda. Az utolsó csoport egykor ment be. Ide tényleg nem lehet időben érkezni! Könyvesboltot kerestem: Szlovákia története kellett volna, de nem akadt. Sok cigány lézengett a belvárosban: kapualjakból bámulták a turistákat, de nem inzultáltak senkit. Mindenesetre nagyon kiríttak a turisták járta főtér összképéből.

(Később azt hallottam, hogy e cigányok önkényes lakásfoglalók voltak, és az életidegen emberjogi szabályok miatt nem lehetett őket gyorsan utcára tenni. Hogy ez mikor sikerült, nem tudom, de a későbbi kirándulásokon már rendezett állapotban, illetve bedeszkázva találtuk az illető kapualjakat. Utánaolvasva azt találtam, hogy ezekben az időkben más szlovákiai városokból egész cigánycsaládok telepedtek át Körmöcbányára, mert az a hír terjedt el köztük, hogy itt ingyen kapnak lakást.)

Aztán tovább tekertem dél felé. Figyelmemet a Héja-kövek (Jastrabie skály) kötötték le. Hirtelen ötlettel úgy döntöttem, hogy meg kell őket néznem. Ez négy órától hatig tartott. Föl is másztam, le is jöttem szép renddel.

A következő látnivalóhoz, Saskő várához már hét óra után, tehát lényegében sötétben értem föl. Ezt először 1253-ban említették mint a Garam völgyét vigyázó várak egyikét. A helyszínen olvastam róla, hogy Zsigmond király a feleségének, Barbarának adományozta. Giskra ide is benyomult, majd a Dóczy rablólovagok fészkeltek benne. Thököly kurucai súlyosan megrongálták, és végük a császáriak 1708-ban felrobbantották.

Rogyásig fényképeztem a falakat - először hosszú záridővel, majd ezek rossz minőségét látva még egyszer, vakuval. Megtehettem, mert az aksik frissen voltak töltve, és már hazafelé vitt az utam.

Találtam egy pihenőházat a vár alatt, és odafenn is akad bőven vízszintes hely - mégsem mertem ott aludni, mert odalenn motoros ifjak lebzseltek, és vittek leányokat "világot látni." Ők bizony láttak engem, amint feltalpaltam a várba a biciklimmel. Ráadásul péntek este volt, amikor köztudomásúlag a motorosok szabadidejébe és kedvébe is belefér egy várba menés - alkalmasint italozással, hangoskodással.

Lehet, hogy túl óvatos vagyok, és kezd nálam iskolává merevedni a vadkempingezés, de szerintem a faluhoz ilyen közel, és ilyen kitett helyen aludni, ahol nincs fedezék, nincs sáncolás, nincs magasságvédelem, és a távolságvédelem is csekély - eléggé olcsó megoldás volna. Ha blöffként talán egyszer bejön is, teljesen inkorrekt és könnyen megdönthető, mint egy hibás sakkbeli újítás.

Ezért továbbtekertem Garamszentkereszt mellett, és Geletnek (Hliník) magasságában befordultam balra a Selmeci-hegységbe. A zöld jelzés fölötti földutakon haladva leltem egy jól védett hegyhátat, a Szabó-szirtek felé menet. Este nem főztem - úgy véltem, az úton már eleget ettem. Holnapra hagytam a könyv- és szuvenírvásárlást is.