előző nap

a főlapra

következő nap

10. nap: VII. 16., szerda. 7:00 - 19:15
Lubień - Rabka-Zdrój - Jabłonka - Tersztenye (Trstená) - Turdossin (Tvrdošín) - Podbjel (Podbiel).
78,5 km.

Arra ébredtem, hogy éhes vagyok, és semmi kiadós ennivalóm nem maradt. Miközben sovány zacskós levesemet melegítettem, egy furgon állt oda a mellettem csobogó patak kifolyásához. De nem jött ide, tán csak rendezkedett egy sort, vagy vizelni állt meg. Lubieńbe visszagurulva bevásároltam, és megnéztem a templomot.

Utána erős emelkedők következtek, és a sima aszfalton azt kellett észlelnem, hogy a hátsó gumim érezhetően ugrál jobbra-balra. Ez néha külsőhasadást szokott jelezni, de most egy korrigálhatatlan nyolcasnak bizonyult, és az okozta, hogy a felni egy küllőlyuknál berepedt, és a küllőanya szegecsestül kiszakadt belőle. Reméltem, hogy a felni kihúzza valahogy a rendes elkopás pillanatáig, és aztán normális üzemmenetben le tudom cserélni.

Az út szűk volt, a forgalom pedig nagy. Szép lassan elevickéltem a rabkai elágazáshoz, és a segítségével nyugat felől kikerültem a várost. Az út számos helyen összeszűkült; az egyiknél dolgozó fiatal fickó megszólított, majd angolra váltottunk. Tegnap látott engem körülbelül negyven kilométerre innen, amint az eső elől egy fa alá húzódtam be. Nem mondtam neki, hogy szálláshelyet kerestem, de hiába. Nem tudom, a tegnapi átöltözéshez mellettem elment ember volt-e ő, vagy a későbbi, akinek csak a lépteit hallhattam, mikor először rátértem az S7-est kísérő útra.

Ismét nagyon álmos lettem, ami a késői fekvés miatt érthető is volt. Egy szemetes, gazos, ürülékkel összerondított turistapihenőnél aludni próbáltam, de kisvártatva biciklisták hangja ébresztett fel, s ezután már nem volt pofám a rönkasztal tetején fetrengeni. Megebédeltem és odébbálltam.

Hosszú emelkedőkön vonszoltam fel magamat. Út közben szép templomokat láttam: Lubień temploma, a Szent Kereszt temploma, Keresztelő János-templom. Lassan derülni kezdett az idő; a turistapihenőnél egy pár percre még a nap is kisütött, de aztán fülledt, felhős langyosság lett belőle. Kíváncsi voltam, hogy kell-e hidegfront a kitakarításához, vagy eloszlik magától.

Eseménytelenül és álmosan tekertem a határ felé. Jabłonkában nagy bevásárlást rendeztem az utolsó zlotijaimból: sajtra, zöldségre, sok édességre 55-öt vertem el. A pénztárostól kaptam egy bónusz-fehércsokit. Aztán átestem a határon (ott is "két kicsi kecske"-típusú út volt), majd kerülés, de határellenőrzés már nem volt sehol. Utána kiálltam egy pihenőnél küllőt cserélni. Enyhe hasmenés jött rám, alighanem a beszkideki patakvíztől. Ezt is itt intéztem el.

Tersztenyén és Turdossinban néhány templom hívta fel magára a figyelmet; szépek voltak a közterek, csupa virág. Ezek nem mondhatók szép városoknak, mert elég sok lakótelep van erre. Valahol egy óriásplakáton óriási betűkkel ez állt: "Jézus keres téged."

Podbjelben a főútról le sem térve belefutottam egy élő skanzenbe. A szemlátomást lakott rönkházak között egy tábla hívogatta az erre járókat tutajkirándulásra az Árva folyón.

A falu után gondoltam egyet, és legurultam az útról a kukoricás mellé, ahová egy gyepes sávot is szántottak. Ezen elértem az Árva folyót, és a part menti, ritkán járt ösvény mellé felvertem a sátrat. Negyed nyolckor megfürödtem a folyóban. Ekképpen kis erőfeszítéssel török basának járó kényelem lett az osztályrészem. Körülbelül tizenegykor aludtam el.