előző nap

a főlapra

következő nap

11. nap: VII. 17., csütörtök. 7:00 - 22:45
Kriva (Krivá) - Árvaváralja (Oravský Podzámok) - Alsókubin (Dolný Kubín) - Rózsahegy (Ružomberok) - Felsőrevúca (Vyšná Revúca)
71,2 km.

Párás volt a reggel. Kriván bevásároltam, miután megreggeliztem az útfélen. Parasztdubovában (Sedliacka Dubová) a neogótikus Mihály arkangyal-templom (1883) az országút mellett áll, a régi Szent Kozma-Damján-templom romja pedig a hegyen. Egy kaszáló fickóval beszélgettem. Azt mondta, a romot nem restaurálják, csak konzerválni fogják. Egész jól megértettük egymást, bár egy-két mondatot át kellett fogalmaznia, hogy megértsem. Beszélgettünk a mostani túrámról és különféle nyelvekről. Elmondta, hogy ő megérti a lengyelt, mert van lengyel barátja, de egy átlagos szlovák, akinek nincs gyakorlata, már nem. Ezt én is hasonlóképpen sejtettem, hozzátéve, hogy erre az általános intelligenciaszintnek is kihatása van. Néhány szlovákot ismert, aki gyökerei miatt magyarul tanul, de olyan kishazai magyart még soha nem látott, akinek nincsenek szlovák ősei, mégis beszél valamicskét szlovákul. Vlkolínecnek, ennek az élő skanzennek a meglátogatását nagyon ajánlotta. Kérdésemre elárulta, hogy a tanári fizetés itt is pocsék, nettó tizenháromezer korona havonta. (Ez kb. százezer forintnak felelt meg; ekkor az én betanított galvanizálói fizetésem nettó 130000 forint volt, a tanári pedig 106000 volt, mikor 2006-ban otthagytam a pályát.)

Árva váránál először a tűhegyes, őrtornyos sziklát másztam meg egy meredek, csúszós ösvényen, amelyhez alumíniumsodronyt is odaerősítettek. Együtt másztam egy cseh csomagos biciklistával - ő kilenc napból hatot már maga mögött tudott. Ez egy nem szokványos, de nem is tilalmas ösvény a szalagkorlát mögött, az erdőben, és a sziklának éppen a tövéig lehet fölmászni rajta.

A várat első ízben 1267-ben említik. Rengeteg kézen ment át, volt királyi és főnemesi fészek. Talán a leghuzamosabb ideig (1556-1621) a Thurzók birtokolták, akik a legtöbb ma látható erődítményt is emelték. Aztán a nemzetség kihalt, a leányági örökösök körében közbirtokosság jött létre. Ezzel igy időben különféle csapások is következtek. 1672-ben az Árva megyei parasztfelkelők foglalták el, 1683-ban pedig a Bécs alá igyekvő Sobieski János seregei dúlták fel a környékbeli falvakat. De bevették ide magukat egy időre Thököly kurucai és Rákóczi hívei is. Mivel állandóan lakták, elkerülte a Habsburgok várrombolási dühét. 1774-ben is felkeltek a jobbágyok az úrbéri rendelet ellen, amit katonasággal vertek le, és kegyetlenül megtoroltak. Maga a vár a XVIII. századra elvesztette katonai jelentőségét, 1800-ban leégett, s attól kezdve kihasználatlanul álldogált. 1868-ban Zichy Ödön megalapította benne a Monarchia első vármúzeumát. A századfordulón és a második világháború után végeztek benne nagyobb szabású javításokat. Ezután rendezték be honismereti múzeumnak, amihez idővel természettudományi, régészeti és néprajzi gyűjtemények is csatlakoztak.

A várnézés közben eleredt az eső. Találkoztam egy cseh családdal, és oroszul meg is tudtam velük értetni magam. Felvillanyozva hallgatták, milyen távoli célokat tűztem ki magam elé a csomagos biciklimmel.

Fél háromra beértem Alsókubinba, és megnéztem a Hviezdoslav-múzeumot. (Először tévedésből a könyvtárba csöngettem be, mert a múzeum csengője nem működött.) Oroszul tudtunk úgy-ahogy beszélni, a német válaszaik kifogtak rajtam. Sajnos a könyvtár csak kutatóknak van nyitva. A hölgy (szlovákul) végigkalauzolt a termeken. Ezt orosztudásom alapján elég jól megértettem. Ismertette Hviezdoslav, született Országh Pál (Pavol) ifjúságát, iskoláit, polgári pályaválasztását, költői indulását. Emellé vásároltam egy kiskönyvet is, és ingyen kaptam mellé egy temetői útmutatót.

A könyvből utólag ideírom azt az érdekes részletet, hogy a tizenhárom éves Palkót szülei Miskolcra küldték magyar szóra, s ott kitűnően teljesített. Elkezdett magyar verseket is írni. Czuczor Gergely halálára írt emlékverse díjat nyert, s mikor odahaza felolvasta édesanyjának, az sírva fakadt: "Hogyan is örülhetnénk veled, ha nem értjük, amit olvasol?" Ebből látszik, hogy otthon szlovákul beszéltek. Miskolci éveiről azt írta később, hogy ott szlovák véreinek lebecsülésére és megvetésére akarták nevelni. Később a szlovák nemzetiségi mozgalomhoz csatlakozott, de nézetei barátságosabbak voltak azokénál.

A költő további életútjából csak a két legnagyobb csúcsot említem: Az erdőőr felesége című elbeszélő költeményt, amelyben egy drámai történeten keresztül megragadóan ír az árvai hegyyvidéki nép életéről (a főgonosz egy magyar uraság fia), valamint a világháború alatt, öreg fejjel írt Véres szonetteket. Ezek egy (szemlátomást a legalitás határán egyensúlyozó) weblapon magyar fordításban is olvashatók.

Ezután kimentem a temetőbe, és a térkép alapján csakhamar meg is találtam Hviezdoslav sírját. Ezen egy fiatal, ülő férfialak látható, ránézésre nem maga a költő, hanem valamelyik hőse.

Alsókubinból egy hegynyergen át Rózsahegyre tekertem. Enyhe eső kísért, a pedálom nyöszörögni kezdett. Lefelé derekasan száguldottam, mégis zárva találtam a bicikliboltot, a Hypernovában pedig nem kaptam pedált. Ezért dolgomvégezetlenül, nyekergő pedállal rátértem a délnek futó piros biciklijelzésre. Ez úgynevezett magisztrále, vagyis turista-főútvonal; ennek ellenére keskeny aszfaltcsíkból hamar sárossá vált. Utána murvás lett, jó komótosan tudtam tekerni rajta. A folyóvölgyben kutyás sátorozók rakták a tüzeiket: indiántábort érintettem.

Ezután ismét a főúton haladtam, majd jobbra a Háromrevúca felé ágazó kisebbik úton. A helyiek kimeredt szemmel bámultak utánam, mert már erősen esni kezdett. Nem álltam meg vacsorázni: édességen éldegélve igyekeztem eljutni a jó pár hónapja kiszemelt szálláshelyre, a Nagy-Fátra gerincén álló egyik menedékkunyhóba. Másnapra terveztem annak a másik kunyhónak a meglátogatását, melyben egy cseh sorstársam pár éve hált, és ahol őt álmában négyméteres medvék kergették. Bár Vlkolínec most kimaradt, remélhettem, hogy helyette legalább ezt a turizmustörténeti emlékhelyet megjárhatom.

Felsőrevúcán két menedékház is kínált volna szállást, de a fenti okból mellőztem őket. Az egyik előtt emberek beszélgettek, egyikük kezében dob pergett, hátul pedig egy gitárféle szólt - szóval jó volt a hangulat. Rátértem a sárga jelzésre, s közben erősebben rákezdett az eső. Láttam egy kutyás embert autóba szállni, éppen mikor elhagytam a falut. Később egy autós jött szemből, de ő tilosból jöhetett, mert nem égett a lámpája. Szívesen megfürödtem volna a Revúca-patak valamelyik kristálytiszta zúgójában, de nem adódott semmi fedezék.

Végül az aszfalt elfogyott, s egy réten találtam magam, ahol az utak sokfelé ágaztak, ráadásul az eső miatt járhatatlanok voltak. Az útkeresés elején belerúgtam egy gyökérbe, a jobb nagylábujjam körme beszakadt és vérezni kezdett. Valahogy bekötöztem, hogy ne mérgesedjen el, mert még a mai napon hosszú mászásra számítottam. Az egyik sáros úton felbicikliztem háromszáz métert, majd utána még ugyanannyit felgyalogoltam, de ugyanolyan járhatatlannak találtam. A másikon csak száz métert tudtam haladni, és vissza kellett fordulnom, mert szégyenszemre visszacsúsztam a biciklivel együtt. A szandálom már szakadással fenyegetett. Az erdő sem tűnt alhatónak: favágástól dúlt táj képét mutatta, vagy nagyon meredek volt. Sajnos úgy látszott, hogy nem tudok rendes, azaz eldugott helyen aludni. A rét felső vége felé találtam egy düledező kunyhót, ami előtt balra mutató nyíl jelezte a sárga jelzés irányát, de magát az ösvényt nem láttam sehol. Vaktában elindultam a többfelé ágazó csapások egyikén, de alvóhelyet ott sem találtam. Visszafelé tartva kísérteties élményben volt részem: fehér bicikli várakozott fedezékben, egy fának döntve. Az első gumija már lapos volt. Vajon miért hagyta itt a gazdája? A szakadó eső miatt csak másnap tudtam lefotózni.

Egy órán át alsógatyában, póló nélkül, hideg esőben toltam és csúszkáltam fel-alá ezen a barátságtalan tájon, s ebből lassan elegem lett. Visszatértem a kunyhó romjához, és alatta dacosan fölvertem a sátrat. Levezetésül egy kicsit pancsoltam a közeli patakban. Fél tizenkettőkor aludtam el. Térerő most nem volt, nem tudtam üzenetet küldeni haza.