előző nap

a főlapra

következő nap

7. nap: VII. 13., vasárnap. 5:15 - 20:00
Tichá - Olcza - Nowy Targ - Rabka-Zdrój - Mszana Dolna - Dobczyce - Wieliczka.
110 km.

Ötkor ébredtem. Nagy örömmel észleltem, hogy minden tagom megvan, egyiket se harapta le a medve. Kigurultam a fenyvesből, gyorsan megreggeliztem, rendezkedtem, átöltöztem és naplót írtam. Nagyon hulla voltam: a combom be volt durranva, és iszonyú álmosság ült rajtam. Le is pihentem egy órácskára az erdőben, a közeli dűlőutak egyikénél. Aztán leereszkedtem - de tévedésből nem Zakopane központjába, hanem Olczába, jóval Zakopane mögé. Innen aztán már nem volt kedvem a múzeum kedvéért újra visszakaptatni. Fél tíz lehetett, ezért visszagurultam Nowy Targba, s ott bevásároltam. A legtöbbe egy kiló cseresznye került, kilenc zlotiba. Otthon már régen leérett, itt pedig még elég savanyú volt.

Továbbmentem észak felé, és mivel a legrövidebb út nagyon forgalmasnak tűnt, Rabka-Zdrój és Mszana Dolna felé kanyarodtam. Megfürödtem a Raba folyóban, majd megebédeltem egy második világháborús emlékmű tövében. A chabówkai Szent Kereszt-fatemplom, ahol legközelebb megálltam, 1994-ben gyújtogatás áldozata lett, és 2002-ben épült újjá. A faliújságon egy képgyűjtemény emlékeztetett erre a gaztettre. Ugyanott a hívek által kerülendő szimbólumok (amulettek, nyakláncdíszek) is felsoroltattak, a horogkereszttől a jin-jangon és az egyszarvún át a békejelig.

Ezután néhány nagyobb emelkedővel megszakítva, de lényegében lefelé haladtam. Másodszor is bóbiskoltam egy mezőn, mert a "pihenőnapnak" kinevezett hegymászást nem sikerült kihevernem az éjjel. Az általam választott kisebb forgalmú út egy nagy dombhátra kapaszkodik fel Dobczyce felé. Itt egy nagyszabású misét láthattam: a templomba be nem férő hívek az udvaron állva, kihangosítva hallgatták a szertartást. Felemelő volt látnom a lengyelek hűségét atyáik egyházához.

Az út minősége persze nem volt valami fényes. Jött egy zápor, a sebességmérő 102 kilométernél beázott, így a hátralévő távolságot becsülnöm kellett. Krakkóhoz közeledve ezen az úton is megsűrűsödött a forgalom. Végül Wieliczkáig sikerült hatolnom, s itt nyolc órakor körül betértem a "Na Wierzynke" nevű kempingbe. Ahogy a recepcióra tartottam, magyar szó ütötte meg a fülemet. Egy fiúcska avatottan azt mondta az apjának: "Magellan Cygnus - úgy látszik, valami régi túrázó." Mit mondjak, eltalálta. Kellemes, pihentető éjszakám volt.