17. nap: 2024. VIII. 1. (cs)
9 km
Kellemesen hűvös volt a reggel. Megfőztem a kukoricát és a tojást, utána édesanyám elkészítette a zöldbabfőzeléket. Letelepedtünk a pokrócra, megreggeliztünk. Ezúttal az Aranyparton, a teljesítménytúrás szállodánk (Luxury Spa) közelében szemeltük ki egy kis mólót, amely egy sekély öblöt ölelt át. Ennek belső partján vízi homokozót létesítettek, és felszerelésünket a parton hagyva rögtön át is telepedtünk oda.
Egy régi fövenykúp körüli feltöltődött vizesárkot újra kiástam, és a kúpot megmagasítva látványos várdombot hoztam létre. Ezen pedig plözzvárat, más néven bogyóvárat csepegtettem az itt található nagy szemcséjű, könnyen száradó homokból.
A gyerekek aztán ezt egész vödör vizek rázúdításával simára rombolták, majd a játék kezdődött elölről.
Ezután a sekély öbölben karúszó nélkül pancsoltak, ugrándoztak. Rengeteg gyerek játszott itt, a műanyag szerszámok rendszeresen gazdát cseréltek. Itt veszett el a tejfölösvödrünk is.
Ebédelni visszatértünk a partra. Most zöldbabfőzeléket ettünk főtt tojással, sűrítésére (a tegnap bevált eljárás nyomán) sajtkrémet használtunk. Az ég lassan fátyolfelhősre váltott, de még elég meleg volt, ezért áthurcolkodtunk egy facsoport árnyékába.
Párszor bementünk a vízbe. Én felfújtam mindkét sátorbeli matracunkat, mert meg akartam keresni rajtuk a lyukat. A kisebbiken nem találtam: alkalmasint csak a kupakot kellett jobban ráhúznom. A nagyobbikon az otthon rárakott gyári folt engedett föl, ami onnan is látszott, hogy leszedése után is ragadós volt. (Mit ér az olyan folt, amely két hét alatt se köt meg!) Próba-szerencse alapon biciklifolttal pótoltam - a jelek szerint sikeresen.
A strandolás folytatódott; a porontyok anyámat is elfárasztották, úgyhogy ő is ledőlt egy kicsit. Aztán váras játékot rögtönöztek a száradásra élére állított kisebbik matracból. Aztán egyre többször tépték egymást, ordítoztak - látszott rajtuk, hogy fáradnak. Miklós aludt egy órát, Bandi kevesebbet.
Aztán uzsonnáztunk (kukoricát, almát, kenyeret, szotyit), és végleg szárazba öltözve fölkerekedtünk a 7-es út melletti játszótér felé. Ide mindannyian elmentünk, majd én visszagurultam a Siker ABC-be tejért és szalonnáért.
A gyerekek sokáig hancúroztak a játszótéren: másztak, csúszdáztak, több nagyobb fiú és egy egykorú lengyel kislány is közösködött velük. A játék nagyon elhúzódott, úgyhogy némi pépet is elő kellett vennem.
Alkonyatra értünk a szállásra, és nem maradt időnk arra sem, hogy a napi edényeket elmosogassuk. Felfújtam a matracokat, tejet adtam Miklósnak, aztán ágyba dugtam őket.