18. nap: 2024. VIII. 2. (p)
14 km
Reggeli után a vasútállomásra gurultunk vécézni és vizet venni. Eleredt az eső, Bandira esőkabátot húztunk, Miklósra pedig ráborítottuk a ponyvát. Így tekertünk be a főtérre, és letámasztottuk a bicikliket.
Fagyit vettünk magunknak, míg Miklós aludt. Beültünk egy étterembe, mert Julinak megtetszett a menü (raguleves, rántott hús), és anyám is ide jött be, mikor Mikes fölébredt.
Ezután Bandit bevittem a bevásárlóközpontba kakilni. Juli kivételével felmentünk a víztoronyba (ingyen), megnéztük a várostörténeti kiállítást, és a Varga Imre szobrász életét bemutató tárlatot.
Odafent már látszott, hogy az eső el fog állni, a felhőfal véget ért. Miklóst is felvittem a plázába, tisztába tettem, majd kiültünk a parkba a szobrokat nézegetni. A gyerekek kis kirándulásokat tettek egyiktől másikig.
Elgurultam a Sió utcai MBH-bankfiókhoz, és fölvettem némi készpénzt. Ezalatt Juli Bandival betért a könyvtárba, ahol Marék Veronika meséiből való kirakósokkal szórakoztak.
Az idő annyira megjavult, hogy kiruccantunk az újvárosi strandra. Juli futni ment, mi csobbantunk egyet. A kölykök huzamosabban szárítkoztak a napon, mert fáztak az erős szélben. Utána a homokozóban múlatták az időt - ekkor rövid ideig szemerkélt az eső.
Hat órakor összecuccoltunk, és hazatértünk a szállásra. Juli előresietett, mert hajat akart mosni. Ezalatt én bevásároltam (tejet, barackot és szotyit). Hazaérve már nem sütöttünk szalonnát, hanem összerántottam a szekeret, és a biciklikkel együtt fölraktam a tetőre. Az ég elborult, esni kezdett.
Bandi a sátorból mesehallgatás közben felkiáltott, hogy kakilnia kell, ezért nekem kellett őt egy törülközőbe csavarva, zuhogó esőn megkakiltatom, s utána a terméket egy zacskóba takarítanom. Ezután elcsomagoltuk az ázékony felszerelést, és aludni tértünk.