16. nap: 2024. VII. 31. (sz)
19 km
Édesanyám bőséges készletekkel segített ki minket. Szalonna, paradicsom, tojás, tej, sütemény, dinnye, kukorica, pokrócok, lepedők és edények érkeztek, hogy kevésbé legyen nomád a kempingünk.
Hat órakor keltem - akkor még csak tíz fok volt. Sorozatban elkészült a rezsón a kukorica, a főtt tojás, az almakompót és végül a tökfőzelék, amit lehűtés után a kuktában hagytunk ebédre. Kényelmesen megreggeliztünk, majd fél tízkor a felfújt biciklikre pattanva fölkerekedtünk. Én a gyerekekkel később indultam.
Juliék a vasútállomásra mentek be vízért és vécébe, így elkerültük egymást, és végül ismét az újvárosi strandon kötöttünk ki. Juli még visszatekert a vécében felejtett kulacsaiért. (Ezeket a félliteres fémkulacsokat a legutóbbi Balaton-30 teljesítménytúrán kaptuk, és nagy előnyük az volt, hogy lehetett beléjük forró teát tölteni. Sajnos időközben valaki szemet vetett rájuk, így Julinak újat kellett vennie. Egy kemény rózsaszín műanyagkulacsot kapott, emellett vásárolt rizst, grízt és szotyolát is.
Ahogy visszatért, feltálaltuk a tökfőzeléket lágy tojással. Fenségesen mutatott a strandpokrócon, fricskát adva a szomszédban üzemelő drága grillbüfének, amelytől a Balaton 30-túrán nem járt nekünk a tányér gulyásleves, mert túl rövid távon indultunk.
Édesanyám nagy segítséget jelentett: vigyázott a kölykökre, vízbe ment velük, s addig mi pihenhettünk, illetve úszni mehettünk a bójasor mögé. (Az egész nyaralás során talán csak egyszer jutottam be olyan mély vízbe, ami ellepett.)
A gyerekek most kevesebbet harciaskodtak, mert a vízben jól kifáradtak, és Mikes is beérte két menettel a vízicsúszdán. Hat óra után lezuhanyoztattam őket a Kati néni által tisztán tartott mosdóban. Ez ingyenes, de lehet fizetni; a vécépapír-gurigákat nála kellett felvenni és neki visszaadni. Szép napot tölthettünk ezen a nagyszerű helyen.
Hazafelé beugrottunk pelenkát venni a Siófok központjától nyugatra lévő Lidlbe. Itt szégyenszemre nem akadt füstölt szalonna, csak mindenféle hivalkodó bacon- és császárszalonnák. A gyerekek a hosszas keresgélést nem győzték kivárni: bekéredzkedtek, és kaptak is pár gyümölcspépet. A hazaúton Bandi ült a pótülésen, de az Aranypartnál már az ő feje is lógott, ezért beültettem Mikes mellé a szekérbe. Szép sima kerékpáros útvonalon haladtunk, ezért mindketten aludtak hazáig.
Szomszédaink sátra már eltűnt, így az estére csak a miénk volt az áram. A gyerekeket hagytuk tovább durmolni, előszedtük a vízaknába tett hűtőládából a tejet, amely még nem savanyodott meg, és főztünk egy jó tejberizst magunknak. Valami krémporral és szederrel ízesítve tálaltuk, és egy kis gyöngybort ittunk hozzá. Ezután a gyerekeket beraktam a sátorba, mi meg kinn maradtunk beszélgetni - tábori élményekről, régi biciklis baleseteinkről, rokonainkról. Tíz órakor lezuhanyoztam hideg kútvízzel, szappannal, és mind ágyba bújtunk. Most kevésbé volt hideg az éjszaka, és mind jól aludtunk. Sajnos mindkét matrac eresztett.