5. nap: 2024. VII. 20. (szo)
12 km
Tízre megreggeliztünk, összecsomagoltunk, kijelentkeztünk. A tábor költsége 67200 forint volt, vagyis igen jutányos, baráti összeg. Jó emlékekkel és szép élményekkel gyarapodva távoztunk.
|
|
|
Hűvös, enyhén csöpögő időben átkocsiztunk Taliándörögdre, és bejelentkeztünk a Napfény Kempingbe (egy éjszakára 13600 forint). A sátrat rögtön fölvertem a sövénnyel határolt területen, a kocsi a szomszédos, ferde mezőn parkolt.
|
|
|
Összeraktam a szekeret, legurultunk a faluba, majd át Kapolcsra. Készpénzünk alig maradt; egy alkalmi kertvendéglőben vettünk belőle két sovány lecsót (darabonként 2500 forint). Szerencsére a gyerekek is ettek belőle. Miklós pólója jó maszatos lett tőle. Ő a gazda kicsi kutyáját is meghajszolta.
|
|
|
Ezután egy kicsivel odébb, egy édességeket áruló hosszú boltsor előtt, egy hosszúkás udvar végében csigahúzóversenyt játszottunk. A két gyerek kapott egy-egy poharas fagyit (darabja 1200 forint), ezt szerencsére kártyával fizethettük.
|
|
|
Ezután átmentünk a Malom-patak völgyébe, ahol betértünk a fazekas- és képzőművész-udvarba. Hosszan bámultuk a gelencsérnénit, aki egy zacskóból húzta elő az agyagot, és motoros korongon formázta a vázát. Nem valami magabiztosan dolgozott, egyszer össze is gyűrte az elrontott edényt.
|
|
|
Ezután a gyerekek körhintába ültek, egy bádog kisautóban köröztek párat. Bandi kapott egy meggyes rétest, egy hídnál megette a szekérben. Miklós hamar elaludt, így indultunk vissza Dörögdre.
|
|
|
|
|
|
Ott betértünk egy udvarba, ahol grilltálat lehetett kérni (2800 forint). Ezt eszegettük, mikor Mikes fölébredt. Az udvarban Juli találkozott régi barátainak némelyikével, és hosszan beszélgettek. Eközben a gyerekek homokoztak, futkostak, majd Juli pörgette őket.
|
|
|
A délután fénypontjaként egy fickó elkezdett drónt röptetni az udvar fái között, sajnos olykor fejmagasság alatt, (!) aminek a gyerekek repesve tapsoltak, és kergetni kezdték a recsegve röpdöső kis szerkezetet. Az udvarban kis bográcstűz égett, és akkor sem oltották el, mikor az ételt leszedték róla, ezért súlyos, életveszélyes helyzet állt elő: a gyerekek az össze-vissza röpdöső drón után égre emelt szemmel rohangálva nekimehettek volna valaminek, vagy beleeshettek volna a tűzbe. Ezen jól felmérgelődtem, és mikor a drón másodszor is a közelünkbe libegett, jól beintettem neki, mert látszott, hogy filmet készít - alkalmasint a fesztiválszervezők megbízásából. Ez utóbbi azonban nem enyhítette, hanem súlyosbította a drón vezérlőjének felelőtlen magatartását, hiszen ilyenkor is kötelező lett volna (1) betartani a személyvédelmi előírásokat, (2) figyelmeztetni a résztvevőket a drón jelenlétére és a vele járó veszélyekre, (3) engedélyt kérni a filmezésre.
|
|
|
A fickó látta, hogy beintek neki, és odajött elnézést kérni. Azt hitte, hogy az arcom felvétele miatt mérgelődtem, de ez számomra sokadlagos szempont volt. Mikor felvilágosítottam a balesetveszélyről, flegmán azt mondta: ő olyat még nem látott, hogy gyerekek a tűzbe estek volna ilyenkor. Erre én azt feleltem, hogy pestisbaktériumot és a Hold túlsó oldalát se látta soha, noha azok is léteznek. Ezzel nem tudván mit kezdeni, cinikusan még egyszer elnézést kért, és további jó szórakozást kívánt. Hogy a felemelt középső ujjamat hogyan vágják ki a filmből, legyen az ő gondjuk.
|
|
|
|
Ezután a szállásunkra távoztunk, és belebújtunk a szép kék sátorba. Lezuhanyoztattam a gyerekeket, majd elmentem a kocsihoz a maradék holmiért. Ezalatt Miklós elkóborolt a táborban. Pár percig hiába kutattunk utána, mígnem Juli fölfedezte - tőlünk harminc méterre egy idegen, de szintén kék sátor oldalkötelei között, ahol hangosan sírva kért segítséget. Tanulságos eset volt.
A nagy ijedelem után Juli mesélt a gyerekeknek, majd megettük a görögdinnyét, és lefeküdtünk.
Tíz óra körül elkezdtek buliba készülődni az evégett itt lévő táborozók. Ki csöndben, ki lármásabban húzta a cipőjét, és osztotta meg (érezhetően előkészített) borközi bölcsességeit a körülötte állókkal - és az aludni akarókkal. Átröffentem nekik, mire csönd lett.
A következő kinyilatkoztatás éjfél után érkezett, amikor a koncertekről hazafelé jövő tábortársak (vérmérsékletüktől és a bennük dolgozó szesz mennyiségétől függően) hol hosszú, lármás csörömpölésükkel, hol hosszú, lapos és szintén lármás bölcselkedésükkel tették próbára a pihenni akarók türelmét. A mi gyerekeink már aludtak, ezért előre elégtétellel töltött el az a tudat, hogy reggel (gyereksírás és zsivaj képében) jórészt ugyanezek az éjjeli (macska)baglyok fogják megkapni a méltó büntetést. Végül valaki más rájuk reccsentett a sátrából, és ettől lejjebb vették a hangerőt. De lassan maguktól is kijózanodtak, halkabbak lettek, és közhelyes bölcsességeik is ennek megfelelően ritkultak.