6. nap: 2024. VII. 21. (v)
10 km
|
|
A pokrócon reggeliztünk, majd gyorsan összerántottam a sátrat. Reméltem, hogy a kocsi a tábor melletti mezőn maradhat, míg a református istentiszteleten vagyunk a faluban, de a recepción senkit sem találtam, akitől az engedélyt megkérhettem volna, ezért csak bedobtam a sátorbilétát a dobozba, és levittem a kocsit a tábor elé.
|
|
|
A szekérrel legurultunk a református udvarhoz, ahol a tapolcai tiszteletes asszony a Szentlélekről mint élő vízről prédikált, majd a Pápai Református Kollégium Parlando nevű leánykara énekelt zsoltár- és gyülekezetiének-feldolgozásokat. Közben a gyerekek a raklapfoteleken az ölünkben fickándozva ették az üveges pépeket.
|
|
|
Ezután a templombeli vallásos képkiállítást tekintettük meg, amolyan gyermeki módon, mindent megfogdosva. A padokban ülve-állva a gyerekek rajzolhattak valamit az odakészített levelezőlapokra, melyeket elvihettünk emlékbe.
|
|
|
|
Innen visszatértünk a kocsihoz. A gyerekek még tekerni akartak a kis biciklijükkel, ami azt jelentette, hogy Juli cipelte Miklós kis háromkerekűjét, miközben Bandi nagy kedvvel hajtott mellettük a támaszkerekessel. Ha jól becsültem, legalább egy kilométert letekert önállóan.
Ezután fölraktam a tetőre a szekeret és a nagy bicajokat, és lehajtottam családomért az evangélikus udvar mögé. Ott fölpókoztam a gyerekbicikliket a tetőre, és beültünk a kocsiba. A gyerekek egymás után elaludtak a száraz melegben, ahogy megállás nélkül megkerültük a Balatont. Két óra körül érkeztünk meg Szántódra, a Rózsalugas Apartmanházba.
A szállásadó néni fia szívélyesen körbevezetett, és elsorolta nekünk a közeli gyerekprogramokat. De mi mindenekelőtt behurcolkodtunk, és a kocsi is beállhatott a hátsó bejáraton az udvarba, majd a közeli szabadstrandra tekertünk.
|
|
|
Nagy adag halat, süllőt, hekket rendeltünk, sörrel együtt körülbelül tizenötezer forintért, ami Julit arra vezette, hogy a továbbiakban inkább a közeli vendéglőből rendeljünk menüt. A vízbe csak Miklós jött be velem: élvezte az erős szelet, amitől a hullámok a szájába csapdostak. A lába leért a fenékig, és a víz sem volt olyan zavaros, mint az északi parton. Bandi a homokozóban szórakozott.
Nyolc óra körül hazatértünk. Én még elbicikliztem a 7-es út melletti Aldihoz bevásárolni. A legfontosabb tétel a tej volt. Találtam mikiegeres karúszót is - azok helyett, amelyek a hosszas használatban kilyukadtak. Ezeket egyelőre nem vettem meg, csak másnap reggel, mert a gyerekek véleményét ebben már ki kellett kérnem.
A pótággyal kiegészített kétágyas szobában a gyerekeket a hónom alá csapva altattam el. Mindketten a fülemet fogták, én meg a lábfejüket. Ez nálunk a szokásos altatási rítus, úgy, hogy közéjük kell feküdnöm, mert ébren egymást tépázzák, álmukban meg rugdossák. Én persze nem sokat aludtam, mert így engem rugdostak mindketten.