4. nap: 2024. VII. 19. (p)
2,5 km gyalog
Reggelre Julinak sikerült kempinget találnia Taliándörögdön egy éjszakára. Ezen felbátorodva már nyugodtan indulhattunk a napi, ezúttal gyalogos-szekeres túrára. Tíz órakor hagytuk el a Tábor utcát, és feltoltuk a gyerekeket az Alsóörsre átvezető aszfaltúton az Óriás orráig. Kissé fárasztó volt az emelkedő, de ennél könnyebb gyalogtúrát nem tudtam tervezni.
A dombtető alatt a gyerekek kiszálltak, és Juli kezét fogva felmásztak rá. Elkészítettük a két évvel ezelőtti családi fotó frissített változatát, ahogy aztán lejjebb, a kunyhónál is. A vörös köves dombtetőről oldalt legyalogoltunk egy kis kilátópontig, ahol a gyerekek a nyakamba felülve láthatták a Balaton egy kis darabkáját. Egy kicsit odébb egy szép tölgyfára másztak fel.
Ezután visszatértünk Julihoz, és a sárga jelzésen leereszkedtünk a Köcsi-tóhoz. Ebben most volt pár arasznyi víz, és körülötte a fű zöld volt, ellentétben a múltkori állapottal. Lódarazsakat most nem láttunk. Ebédelni a turistaemlékműhöz ültünk le, de a gyerekeknek kanál nélkül nemigen akaródzott pépet enniük, ezért mihamarabb (a sziklafal meglátogatása nélkül) visszatértünk a szállásunkra.
Itt pár órát ejtőztünk, a gyerekek lezuhanyoztak, bicikliztek. Ezalatt Áron visszajelzett, hogy július 22-25. között velünk tart Szántódon. Sikerült véglegesíteni a beépített szekrény árát is.
Délután kiruccantunk a strandra. Juli elment futni, s ezalatt a gyerekek a régimódi játszótéren viháncoltak. Bandi hanyatt esett a vasmászókán, pukli nőtt a tarkóján. Pár percig üvöltött, de némi ölelgetés-cirógatás után lecsillapodott, s utána Juli is megjött. Jól éreztük magunkat. A meleget kihasználva a strand zuhanyzójánál lecsutakoltam őket.
Vacsorára rántott sajtot kaptunk. Késő este a kuktában nagy mennyiségű kecskeruta-teát főztem, reggel leszűrtem.