8. nap: 2024. VIII. 12. (h) 8:30 - 19:30
Szentpéterfalva - (kocsival) Szacsal - Szászváros - Balázsfalva - Medgyes - Marosvásárhely
Továbbhaladtunk Szacsalra, de a kastélyt ezúttal is zárva találtuk. Úgy látszik, a felújításról szóló hír nem azt jelentette, hogy látogatható is már. Ezután megálltunk Hátszegen, és vizet vettünk abból a kék szobor alatti közkútból, amelynek vizétől tizenkét éve rettenetes gyomorrontást kaptam volt. Most csak a vízhiány kényszerített minket erre, és az első adandó alkalommal le is cseréltük ezt a vizet.
|
|
|
Reggeli és sátorszárítás után kocsival előregurultunk a közeli sárkányparkig, amely hétfő lévén zárva volt. Csak néhány bejárati fényképet készítettem.
|
|
|
|
|
Valamivel még délebbről szép kilátás nyílik a Retyezátra. Ezt a guglitérkép jelezte nekünk, mégpedig azért, mert egy terephullámról nézve éppen nem lógnak bele a látványba a villanyoszlopok.
|
|
|
|
|
Ezután visszafordultunk, és megnéztük a tulajdonképpeni sárkánylelőhelyet, ahol Nopcsa Ferenc, a tudós báró húga kikaparta a szóban forgó Magyarosaurus maradványát. Egy homokkő-konglomerátum fal tövében pár tabló beszélte el az itt élt őslények fajait és tulajdonságait.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Begurultunk Szászvárosba, és az SK által sebtében azonosított nevezetességeket látogattuk végig. A várat, benne az evangélikus és a református templommal, alaposan bejártuk. Az utóbbiba a véletlenül épp arra járó harangozó engedett be. A várbelsőt egy több méter mélységű ásatás befejezése után éppen térkövezték, s emiatt az építésvezető meg is tiltotta nekünk a további kültéri képek készítését. Szerencsére csak azután lépett oda hozzánk, hogy már lefotóztuk mindent, amit érdemes volt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ezután (kültéri fotókkal) sorra kerítettük a zsinagógát, a vízi vármalmot, az ortodox templomot, az új református kollégiumot (amely ma Aurel Vlaicuról elnevezett líceum), a ferences kolostort (ma gyermekmenház), a pünkösdiek templomát, egy periódusos rendszert mutató homlokzatú középiskolát (érdemes megfigyelni a hárombetűs, ideiglenes vegyjeleket), majd a főtér körül néhány díszesebb házat, az ortodox székesegyházat, Decebal és Burebista szobrát.
|
|
|
|
|
|
Ezután betértünk egy áruházba útravalót vásárolni, azzal elhagytuk a várost. A következő állomás Szászsebes lett volna, de időhiányban voltunk, ezért ki kellett hagynunk. Autópályán, majd a 14B úton eljutottunk Balázsfalvára, az 1848-as román nemzetiségi gyűlések helyszínére.
|
|
|
Ez a város - várakozásommal ellentétben - rendezett, szép képet mutatott. Körbejártuk az ízléses parkká kiképezett főteret, és benéztünk a görögkatolikus székesegyházba.
|
|
|
A tér egyik sarkáról elsétáltunk a temetőhöz, ahol egy tűzfalra festett monumentális tabló is őrizte a mondott gyűlés emlékét. Ezen a nép által lobogtatott rengeteg román zászló mellett helyet kapott a császári is. Ez jól tükrözi az akkori román hangadók fő törekvését: megakadályozni Erdély egyesülését Magyarország többi részével, vagyis közvetlen császári irányítás alatt hagyni, és így elérni a fokozatos elrománosodását. Erre az udvar hajlott is, és a bujtogatás mellett tevőlegesen is toborozta a román parasztokat a forradalom ellenében. Nem is csoda, hogy az erdélyi románság a szabadságharc ádáz ellenségévé vált.
|
Áthajtottunk a piactérhez, ahonnan jó kilométeres gyaloglással elértük a Szabadság mezejét: egy pár focipályányi térséget, melyen valószínűleg a nevezett gyűlés is lezajlott. A közepén egy irdatlan román zászló lobogott, a peremén pedig számos nemzeti nagyság szobra állt, akik között valami furcsa véletlen folytán helyet kapott Petőfi Sándor is. A hőség lassan enyhült, de szerencsére a mező peremén számos vízcsap található.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A mai nap utolsó látnivalója Medgyesen várt ránk. SK már régóta szerette volna meglátogatni Hermann Oberth rakétatudós emlékházát. Én ezúttal nem kísértem el, hanem a parkolóban költöttem el ebédemet. A belvárosba már szívesen bementem volna, de ott meg egy öreg, tolakodó cigány miatt döntöttem úgy, hogy a kocsi mellett maradok.
|
A nap hátralévő részében autópályán hajtottunk Marosvásárhelyre. Még emberi időben, fél 8 körül érkeztünk meg. Bandi kellemesen töltötte az elmúlt hetet, és most is virgonc kedvében volt. Megvacsoráztunk, aztán egy kicsit beszélgettünk, végül aludni tértünk.
9. nap: 2024. VIII. 15. (k)
Hazautazás
Bőséges reggelivel indítottuk a napot. SK még beszélgetett Jutkával az 1990-es fekete márciusról, aztán lehurcolkodtunk, elbúcsúztunk. A nagy meleg miatt nem akartam Marosvásárhelyen megvenni a fagyasztott miccset, hanem ezt Nagyváradra halasztottam.
Különösebb esemény nélkül hajtottunk Csucsáig, ahol SK végre bejuthatott a Boncza-kastélyba. Ő idegenvezetőként gyakran beszél a család történetéről, miközben a turistabusz e vidéken jár, ezért látogatásának nagy szakmai súlya volt. Megállapította, hogy a tulajdonképpeni kastély már nem áll, helyette más épületekben látható a (többségében román érdekű) kiállított anyag.
A határ előtt betértünk a nagyváradi Kaufland áruházba, de csak hűtött miccset kaptam, és abból nem mertem nagyobb tételben vásárolni.
Innen egészen Gyöngyösig SK vezetett, majd végül kitettem őt lakásánál Békásmegyeren. Elterveztük a legközelebbi túránk vázát, a Duna-deltát céloznánk meg a kocsit Jászvásáron hagyva. Ezután hazatértünk Pécelre.
Értékelés
Ezt a túrát bizony alaposan túlterveztem. Egyedül talán teljesíthettem volna időben, de az se ment volna könnyen. Szerencsére a tervben számos rövidítési lehetőséget hagytam, amelyek közül a legkisebb olyat sikerült életbe léptetnünk, amely mindkettőnknek elegendő volt. A fő cél, a Transzalpin út szebb és érdemi szakaszának végigjárása megvalósult, és egy napot sikerült városnézésre átcsoportosítanunk.
SK a pár éve megtett nyugat-európai körútján kifejlesztette az autos-vadkempinges városnézés műfaját; ezen a túrán sikerült ebben a műfajban is együtt alkotnunk.