Észak-Erdély (Kelemen-havasok, Radnai-havasok)
kerékpártúra, 2023. július 17-25.

Ezt a túrát már két éve elkezdtem tervezni, amikor Bandi egyéves volt, és valamelyes reménnyel lehetett volna Marosvásárhelyre elvinni kocsival, hogy Jutkánál, Juli édesanyjánál töltsön egy bő hetet, mialatt én magamban túrázom Észak-Erdélyben. A terv akkor meghiúsult, mert Juli nem szívesen engedett volna el engem egyedül egy medvéktől hemzsegő országrészbe. Egy éve pedig nem lehetett szó ilyen túráról, mert Miklós születése engem is otthon tartott. Most viszont ő egyéves lett, és Julihoz nagyon ragaszkodott. Magát kínálta hát az ötlet: szerzek néhány túratársat, kivisszük Bandit Marosvásárhelyre, ahol Jutkával kellemesen eltölt hét napot, mialatt mi túrázunk, Miklós pedig Julival marad Pécelen.

Nem sokkal e túra előtt a Fabiát súlyos motorhibával szervizbe kellett vinni: a vezérműszíj meglazult, elgörbítette a szelepeket, és még más alkatrészeket is tönkretett. A teljes javítási költség jó félmillió forintra rúgott, ami alaposan megcsapolta fizetésemet - úgy is, hogy Juli százezret, édesanyám kétszázezret adott bele. Végül az orfűi református családi táborra kész lett a kocsi, de a szervizes kikötötte, hogy ezer kilométer lefutása után cseréltessem le az olajat, és addig ne pörgessem a motort 3000 fordulat/perc fölé. Ez négyes fokozatban 80 km/h, ötösben 100 km/h maximális sebességet jelentett. Sajnos az orfűi tábor egyik délelőttjén beütemezett olajcsere nem sikerült: a komlói szervizben kiderült, hogy az olajleeresztő csavar megszakadt, kihajtáskor üresen forgott. A tömítést szerencsére nem bontották meg, így a csavart kemény ragasztóval ideiglenesen rögzíteni tudták. Otthonra hagyták nekem a végleges megoldást, mely az alapos megbontást és új menet vágását is magában foglalta.

Sajnos erre már nem volt idő, mert az orfűi tábor teljesen összeért ezzel a túrával. Így hát régi túratársam és barátom, Sánta Kutya, és nagyobbik fiam, Bandi társaságában egy olyan kocsiba ültem be július 17-én reggel, amelyet nem volt szabad 100 km/h fölé gyorsítani. Az odaúton már az M0-s körgyűrűn dugóba kerülhettünk volna, de szerencsére idejében észrevettük, és Ecserttől Gyálig haladva kikerültük. Az M5-ösön már belefutottunk egy másikba - ezt is egy kerülővel fizettük meg. Valahol beugrottunk egy Tescóba, vettem Bandinak kekszet és almát. Az M43-as út határátkelőjénél (Nagylaknál) fél órát araszoltunk úgy, hogy helyenként már toltam a kocsit, hogy ne fogyjon a benzin.

A dél-erdélyi, A1-es jelű autópályán jól haladtunk Arad, Temesvár, Déva irányában (érintve az ópiski régi híd maradványait, amelyek Bem József tábornok egy hősies csatájának emlékét őrzik), sőt erről az A10-esre is sikerült rátérnünk, mert a valóságban már kész volt köztük az átkötés, csak Locus-térképem, mely két éve frissült utoljára, ezt nem jelölte. Érdekes volt látni, amint az útvonaltervező felülbírálja az elavult, letöltött térképváltozatot, és magabiztosan bevezérel minket a mező közepébe.)

Bandi jól viselte a forróságot, nem pisilt be, de estefelé már sírva követelte a tejét. Ezt viszont nem vettem volt neki, hiszen attól tartottam, megsavanyodik a hőségben. Időnk a hosszú úton elfogyott, és csak este fél tizenegyre sikerült Marosvásárhelyre érnünk. Vagyis meghiúsult az az előzetes szándékunk, hogy még délután eljussunk Szászrégenig, ekképp megrövidítvén a másnapi hegyi befutós távot.

SK érkezés után a lakótelep parkjában még lebonyolított egy üzleti tárgyalást: idegenvezetői képzettségét használva egy marosvásárhelyi utazásszervezővel tárgyalt egy skandináv tájakon végzendő csoportvezetés reményében. Jutka lakásán aludtunk; kaptunk vacsorát és reggelit. Én Bandi mellől hajnalban az erkélyre hurcolkodtam ki, hogy jobban felfrissüljek. Reggel felmálháztuk a gépeket, majd elbúcsúztunk. Ekkor derült ki, hogy a goprót otthon hagytam, vagyis sisakot sem kell vinnem. Ugyanezért lényegében fölöslegesnek bizonyult az agydinamós első kerék használata, mert minden mást az újonnan vásárolt napelemes powerbankról is tudtam tölteni.

Testtömegem a cukorbetegségemre kapott gyógyszereknek köszönhetően a februári 102 kilóról júliusig 90-re (!) csökkent. A bicikli össztömege víz nélkül 55 kg lehetett. Ebbe belefért a nagy szerelőkészlet és a főzőalkalmatosság is, melyeket most egyáltalán nem használtam.

A költségek itteni összegzésénél a benzin árát nem feleztem el, de a matricák árából csak annyit vettem figyelembe, ami e túrára jutott belőlük. Amortizációt nem számoltam, mert csak egy kormánymarkolat vásott el a sok tolásban, de az már a túra előtt is csereérett volt.

Az összes időadat a romániai időzónát követi.

Statisztika
1 lej = 75,5 Ft
Havi fizetésem: 360 000 Ft
Egy kiló rozskenyér: kb. 1000 Ft

Nap, dátum, ind-érk.	Útvonal, Végáll	Táv, átlseb, menetidő	Időj. hőmérs. 8/14/20h	Látnivaló	Kiadás
1. VII. 18. (k) 8:30 - 22:00	Marosvásárhely, Szászrégen, Maroshévíz	109,1 km 13,2 km/h 8:12	vf-der 20/30/18	Szászrégen, belváros Marosvécs, kastélypark Maroshévíz, termálvízesés	20473 Ft benzin 9059 Ft elővás. 103,75 L benzin 34,75 L matrica 20 L hűtőmágnes 20 L élelem
2. VII. 19. (sz) 6:45 - 22:30	Maroshévíz, Válya, Bánffy-tengerszem, Rekettyés-tető, Negoj-nyereg fölött	41,9 km 5,0 km/h 8:22	eső-vf 10/20/10	Mindenszentek temploma Bánffy-tengerszem	–
3. VII. 20. (cs) 8:30 - 21:15	Gura Haitii, Dornavátra, Ciocăneşti, Botoş	76,7 km ? km/h ? [nullázódás]	vf-eső-vf 12/25/15	Gura Haitii, kénbánya Dornavátra, belváros	Élelem 58,83
4. VII. 21. (p) 7:30 - 19:00	Cârlibaba, Borsai-hágó, Borsafüred, Borsa (kemping)	62,6 km 12,4 km/h 5:02	vf 12/22/22	Cârlibaba, díszes házak	30,40 élelem 45 felvonó 35 szállás
5. VII. 22. (szo) 8:30-21:00	Borsa (kemping), Jézer-tó, Nagy-Pietrosz, Kolostor, Borsa (kemping)	20,7 km (gy) – –	eső-vf 12/10?/14	Jézer-tó Nagy-Pietrosz	35 szállás
6. VII. 23. (v) 8:45 - 20:30	Borsa, Telcs, Naszód, Nagydemeter	92,3 km 14,1 km/h 6:32	der 15/25/?	Majszin, mártíremlékek Izaszacsal, faházak Naszód, belváros	50,75 élelem
7. VII. 24. (h) 7:30 - 20:30	Beszterce, Teke, Sáromberke, Marosvásárhely	105,7 km 13,8 km/h 7:36	der 12/31/24	Beszterce, belváros	236,90 benzin 8900 Ft / 6 magyar havi matrica
7 túranap	Út: 509 km Napi átlag: 72,7 km	Összköltség: 67544 Ft

Hazautazás

Bandi időben ébredt, így korai indulásnak örvendhettünk. Beszereltük a kocsiba a gyermekülést, föltettük a tetőre a bicikliket. Aztán együtt megreggeliztünk, és fél tíz körül elindultunk. Csurig töltöttem a tankot. Matricát nem kellett venni, mert az ide-úton vásárolt húsznapos még érvényben volt. A Selgros nevű nagybani áruházban bevásároltunk. Meglepetésként ért bennünket, hogy itt csak a saját bevásárlókártyákkal lehet a pénztárnál akármilyen módon is fizetni, de az utánunk jövő vásárlók kisegítettek. Én miccsre és sajtra költöttem összes maradék lejemet.

Az idő kellemesen langyos volt, a Nap kedvező irányból sütötte a kocsit, így nem kellett Bandi ablakait leárnyékolnom a pólómmal, mint idefelé. Az otthonról hozott szalámi maradékát, a Jutkától kapott pirítóst egyéb finomságokkal együtt felkockáztam, és egy mély dobozban az ölébe tettem. Ebből kedvére lakmározhatott. Néha kért egy kis tejet vagy vizet, esetleg nápolyit. Délelőtt aludt is, így estére se nagyon lett nyűgös. Hároméves gyerektől egy ötszáz kilométeres úton jobb viselkedést nem is remélhettünk.

Ezúttal a rövidebb utat választottuk, vagyis a Királyhágón átvezető 1-est. Marosvásárhelytől Gyaluig elkészült már az autópálya, onnantól rendes országúton haladtunk. Dugó most nem volt, csak néhány kisebb útjavítás miatti fennakadás, illetve Bánffyhunyad közepén egy sárgán villogó jelzőlámpa akasztotta meg a forgalmat. A határon is csak negyedórát kellett várakoznunk. A gyerekkiviteli engedélyt most sem kérték.

Innen a magyarországi M4-es, M35-ös, M3-as autóutakon-autópályákon haladtunk, betartva a szerviz által előírt maximum 3000 / perces fordulatszámot. Elég sűrűn váltottuk egymást a Volánnál, mert a gyalogos túranapot a következő kettőn sem pihentük ki. Este hat körül értünk Pécelre, ahol Juli és édesanyám már vártak minket a finom vacsorával.

Tanulságok

A túra alapötlete jó volt: egy gyerek Pécelen marad, a másik Marosvásárhelyen a nagymamánál, egyhetes időkerettel - így már lehet tartalmas körtúrát tervezni. Hároméves gyerekkel nem magától értetődő vállalkozás 5-600 kilométert egyhuzamban levezetni, de nekünk most sikerült. Hazafelé jobban döntöttünk, és elkerültük a dél-erdélyi autópályát, ahol sem pihenőre, sem vásárlásra nem egyszerű megállni.

Erdély ideális terep a telefonköltség szempontjából. Méltányos tarifáért elfogadható mennyiségű beszélgetésre nyílt módunk szeretteinkkel, és még internetezni is tudtunk a hegyek némelyikéről.

A Transzkelemen-út, vagyis a Kelemen-havasokon átvezető, térképeimen "összekötő földútnak" nevezett, változatos minőségű kövesút elvileg sorompókkal van megszakítva (a Bánffy-tengerszemnél és a kénbánya aljánál), de gyakorlatilag személygépjárművel is járható, hiszen mi is találkoztunk szemből jövő autókkal. Az erdészeti villától azonban csak kínkeserves tolással tudtunk fölfelé araszolni rajta, majd a Rekettyés-tető alatti elágazástól hirtelen nagyköves, gurulásra alkalmatlan lejtőbe váltott. Innen már Mária Terézia-útnak hívták. A Kis-Köves mögé learaszolva, majd másnap reggel a bányába beváltva a térképeim gyarlósága miatt letévedtünk róla, és szandálgyötrően meredek, kék jelzésű ösvényen ereszkedtünk le a kráter aljához. Ezt a helyszín figyelmesebb vizsgálatával megúszhattuk volna.

SK nem vette könnyen a kiadós tolást, és megkért arra, hogy a következő túrán már tényleg csak szálláshely végett térjünk le az aszfaltról. Ezt mindenképpen megpróbálom teljesíteni, minthogy a mostani útvonal nehézségét eleve rosszul mértem föl. A Bánffy-tengerszemig való feltolás reggeltől kora délutánig tartott, holott az eredeti tervben még a megelőző nap végéhez (!) akartam hozzácsapni.

A két éve letöltött, és indulás előtt sikertelenül frissített Locus-térképem hibájából összetévesztettem a Radnai-havasokban található Lóhavasi-vízesés felé tartó tárcsás síliftet az újonnan épült, de a szomszéd hegyre vivő kabinos felvonóval. Erre akkor derült fény, mikor már a "telegondolában" ültünk. Így hát nem láthattuk ezt a nagyszerű vízesést - bár a másik útvonalon sem érhettük volna el emberi időben. Erre a tapasztalt turista azt szokta mondani: "Ide még visszajövünk."

Sietségem és feledékenységem folytán Gura Haitiiban elszaladtunk a megalitok kiállítása mellett, holott azok az orrunk előtt, egy panzió kertjében vártak bennünket.

Az induláskori tervben még szerepelt a Ráró nevű 1600 méteres magaslat meglátogatása, és a rajta található Fejedelemasszony köveinek megmászása. Ezt a második nap estéjén kihúztuk az útvonalból, hogy urai maradjunk az időnek.

Az Andrenyásza melletti fatörzs-barlangok is kimaradtak; ide kocsival könnyű eljutni Marosvásárhelyről, és gyalog 1-2 kilométert mászni hozzájuk.

Érdemes volna rendesen megtanulnom románul. A kiejtésem is csapnivaló lehet, mert mikor nagyjából érthető szavakat mondtam, akkor sem fogták fel, mit akarok. Szerencsére ahol fontos volt, az angollal elboldogultunk.

Cukorbetegségem nem okozott semmi nehézséget: betartottam a diétát, és a túrán további egy-két kilót fogytam. Főzni sem tudtam semmit, de valószínűleg nem is lett volna rá idő.

Medvét nem láttunk, csak a kénbányában találkoztunk a nyomával. Erre viszont az a mondás talál, hogy "jobb félni, mint megijedni." Erdőben az ételt rutinszerűen a sátoron kívül lógattam fel egy ágra, SK pedig többrendbeli riasztó- és védőfelszerelést hozott magával. Ezeket jó alkalma volt kipróbálni a havasi pásztorkutyákon.