Orfű
református családi tábor, 2023. július 13-16.A péceli református egyházközség kebelében, és önkénteseinek munkájával szerveződött meg egy általunk már régen várt nyári családi tábor. Megoldották azt is, hogy bár később érkeztünk, a szálláson ne kelljen az emeleti szobákat elfoglalnunk. Több társasági túra és közös strandolás mellett a tábor gerincét a szentírás-tanulmányozási alkalmak adták. Ezeken az első korinthusi levél 12-13. fejezetét vettük végig, a lelkipásztor, Cs. Nagy János tartalmas előadásával, melyhez menet közben hozzá lehetett (sőt: kérdésekre felelve illett is) szólni. Nagyon sokat épültünk belőlük, amit hálásan köszönünk Istennek.
A jól ismert szeretethimnusz előtt közvetlenül a lelki ajándékokról esik szó, és ez adja meg a himnusz levélbeli értelmét, tudniillik hogy a gyülekezetben egymás építésére, szolgálatára kell törekednünk a nekünk Istentől jutott karizmatikus vagy hétköznapibb adományokkal, képességekkel.
Mivel keresztény életem első hét évét (1992-1998) a Hit Gyülekezetében töltöttem, ahol a karizmatikus ajándékokat eléggé egyoldalúan és öncélúan gyakorolják (konkrétan: minden észrevehető karizmatikus ajándék a vezető lelkész szolgálatában összpontosul, a gyülekezet ez irányú tevékenysége pedig a tömeges, megmagyarázatlan nyelvekenszólásban nyilvánul meg), az itt hallottak nagy részét már tapasztalatból ismertem. Üdítő élmény volt azonban mindezt református szempontból is hallanom. Hozzáteszem, hogy az én teológiai álláspontom nem szigorú cesszacionista, azaz elméletileg elképzelhetőnek tartom, hogy Isten akármelyik időszakban újra osztogatni kezdje az újszövetségi időszak jellemző karizmáit - de a mai karizmatikus mozgalomban tömegével tapasztalható "nyelvekenszólást" nem tartom valódi bibliai karizmának, hanem felfokozott állapotot nyújtó pszichikus élménynek, melynek elnyerése nem az Isten akaratán vagy a Biblia útmutatásán, hanem az illető hívő lelkialkatán és programszerű "előkészítésén" múlik. Én a szó HGY-beli értelmében sosem "szóltam nyelveken."
Kirándulás a Malom Pincéhez
A gyerekek hazafelé eléggé eltörődtek a nagy meleg miatt.
Reggeli gyerektorna, most még Bandi nélkül
Az előadás alatt Miklós elálmosodott,
így kivittem őt a tópartra, és a hasamon elaltattam.
Az egyik délelőttöt arra használtam ki, hogy a kocsit szervizbe vigyem Komlón.
A szerelés nem sikerült, de ideiglenesen megoldották a nehézséget.
Bandi a szerviz alkatrészbányáját szemléli.
Szállásunk és a központi helyszín között
jó másfél kilométernyit kellett gyalogolni,
ami után mi rendre jól kipurcantunk.
Gyereksarok - most éppen Juli ügyelt, jobbára saját fiacskáinkra.
Szabadstrand a tó csücskében,
annak minden zsúfoltságával, dohánybűzével, lármájával.
Ez egy tipikus reggeli elrendezés volt.
Reggeli torna, Bandi az első helyen vonatozik.
Búcsúbeszélgetés a mi kiürített szállásunkon, finomságokkal
A lelki épülésen kívül nagyon örültünk annak is, hogy e közösségben gyermekeinkkel együtt is szívesen láttak bennünket. Valójában elég sokszor kellett kivonulnunk a bibliatanulmányozásról valamelyiküknek a türelmetlensége és hangossága miatt. Ezért nem hogy rossz szót kaptunk volna, hanem mindenki együttérzőn mosolygott ránk. Reméljük, máskor is lesz alkalmunk részt venni ilyen testvéri együttléten. Köszönjük minden szervező és önkéntes fáradságos munkáját, a finom eledelt, és mindannyiuk jó szívét!