előző nap

a főlapra

következő nap

Medve-szurdok
kerékpártúra
3. nap: 2016. július 25. hétfő, 7¹⁵ - 18⁰⁰
Mixnitz - Bruck an der Mur - Kindberg - (vonat)Semmering - Gloggnitz - Neunkirchen - Schwarzau - Lanzenkirchen. (90 km)

Reggel párás, alacsonyfelhős időre ébredtem, de már nem esett. Kimásztam a sátorból, és sietve összecsomagoltam, tudván, hogy a közös reggelihez nálam vannak a hozzávalók.

Átgurultam a hídon a körforgalomhoz, és teleraktam az asztalt finomságokkal. Édesanyám rengeteg mindent csomagolt az útra, még műanyag tányérokat és főzőedényeket is. Nyolc óra körül megérkeztek a többiek, és nagy lakomát csaptunk.

Ennek végeztével elindultunk északnak a Mürz völgyében. Többször szétszakadtunk, ilyenkor össze kellett várnunk egymást. Pernegg fölött lefilmeztem egy aszfalt- és bazaltszóró gépet. A zápor több helyen kimosta az útpadkát, áradmánya az úttestre terült rá, és kényszerített kis kanyarokra. Kevesen jártak az úton, és általában jól is tudtuk követni a jelzést, ami a mi oldalunkon a Murradweg, a túloldalon Mürztalradweg nevet viselte. Ha jól emlékszem, tőlünk északabbra Weltkulturerbe-Radroute volt a nevük, majd Schwarzatal-Radweg, végül pedig Föhrenauer Radweg. Vagyis tájegységi illetve tematikus kerékpárutak hálózatán jártunk, térképet a folyóvölgyben alig kellett használnunk.

Bruckban bementünk egy áruházba, s itt vettem némi almát a maradék vasunkból. Szép bodorfelhős volt az idő. Katzelbergben begurultunk a belvárosba is.

Negyed egykor eleredt az eső, és bizakodásunkra rácáfolva hamar kellemetlenné erősödött. Péter bemenekült egy vízerőműbe, és az ottani személyzet netkapcsolatátra támaszkodva megtudta, hogy bizony egész napos esőre számíthatunk. (Ez az a helyzet, amikor a naprakész információ segít a turistának. A túra teljesítése és a beszámoló megírása közt eltelt három évben én is puhultam valamicskét, és már nem tartom ördögtől valónak, ha valaki akár mobilinternetet használ a túrán.)

Péter sürgette, hogy szálljunk vonatra, amit az eredeti terv szerint csak Mürzzuschlagtól illetve Langenwangtól akartunk megtenni (a meredekké váló emelkedő miatt). Haboztunk. Végül az újra fölerősödő eső és az éppen közeledő vonat hozta meg helyettünk a döntést. Kindbergben Péter beugrott a váróba, gyorsan vett négy nyugdíjasjegyet, amit a kalauz szerencsére el is fogadott. Egyébként szinte teljesen üres volt a vonat. Mürzzuschlagban át kellett szállni: itt tágas felvonó segítette a kerékpárosokat, melybe lovastul belefértünk mindannyian.

Háromnegyed kettőkor a vonat kitett bennünket Semmeringen. Érdekes módon itt egyáltalán nem esett, fülledt meleg idő várt bennünket. Alighanem a zivatarzóna szélére vitt fel bennünket a vonat. Maria-Schutzban aztán benéztünk a rózsaszín kegytemplomba.

Negyed négykor már egy szép zubogót fényképeztem a Schwarza (?) egyik hídjánál. A víz kávébarna volt - érdemes lehet összevetni az ugyanott fölmenetben készített fotóval. Nyugat felől egy nagy, lilás felhőfal tornyosult felénk, és éhesek is voltunk. Fél négykor egy híd alatt meg is vacsoráztunk, s eközben Péter előregurult az áruházi parkolóig, ott várt be minket. Esőre állt, de csak szemerkélést kaptunk. A híd alatt egy cigány anya és gyermeke játszott.

Neunkirchen szélén vizet vettünk, és a folyó mentén lefelé tartottunk. Breitenaunál Péter csomagja másodszor is annyira elferdült, hogy kiesett belőle három prospektus, és szétloccsant a földön. Ez az igazság pillanata! Hárman ugrottunk oda, hogy fényképpel dokumentáljuk az ezutáni szenzációs szerelvényigazítást. Íme, most küldik vissza az iskolapadba a világjárót! Pétör gumipókjai eleve nagyon gyöngék voltak, ráadásul rossz technikával próbálta ezt ellensúlyozni, a púpos csomagtáskára hengeres habmatracot szíjazva; végül pedig nem húzta meg rendesen a gumiköteleket. Több szögből, hangos derültség közepette figyeltük a szerelési kísérleteket, én pedig kíméletlenül fényképeztem, a tortúra végén a földre is lefekve. Nagybátyám persze fenyegetett, hogy "bepöröllek hitelrontásért", de ezt nem kellett komolyan venni. A jelenet végén a fékjeit is beállítottuk.

Ezután átmentünk egy autópálya fölött, és Schwarzauban találtuk magunkat. Az 54-es úton haladtunk tovább, és Förstenaunál már a Schwarza völgyében jártunk. Lanzenkirchenben megláttam a Lajta-forrást jelölő eligazító táblát, és azonnal jeleztem: ezt meg kell nézni! Mivel volt ott egy pad, rögtön meg is vacsoráztunk. Aztán kellemesen eltelve úgy döntöttünk, hogy itt alszunk.

Az idő még túl fiatal volt, erősen fenn járt a Nap, ezért elkezdtem a mederben le- és fölfelé barangolni, hogy gázlót és vad alvóhelyet keressek. Voltaképpen ez a hely nem is klasszikus értelemben vett forrás, hanem a kékes-áttetsző Schwarza egyesül itt itt a kávébarna Pittennel, és így jön létre a Lajta. A kettős vízszínt a folyók vízgyűjtőjének különbözősége okozza.

A Schwarza átlábolható volt, de arrafelé sajnos egy szerelmespár üldögélt, és nehéz lett volna elvándorolnunk a kiserdőig. A Pittenen nem tudtunk volna átgázolni, nem is beszélve a Lajtáról, amely helyenként már derékig ért, és sebes sodrása felborította volna még a gyalogosokat is, nem hogy a kerékpárokat. Följebb kódorogtam, hátha ott találok alkalmas helyet, de ott egy gyermekmászókának kialakított hajóépítmény fogadott, ami azonnali visszafordulásra késztetett.

A keresésbe belefáradva készítettem néhány sisakkamerás filmet a kétféle vízről, no meg a tiszta Schwarza medrében megmaradt kicsi, álló vizű tavacskákról.

A vacsoránál Pétörrel lerajzoltuk a szegedi rokonságom családfáját és az eljegyzési meghívást. Közben édesanyám talált egy sátorozóhelyet a közelben, elég közel egy házhoz, de nem magánterületen. Egy kis kaszáló sarka volt ez, nekem nem egészen felelt meg, ezért kissé odébb vertem sátrat. A többiek ízlése viszont el tudta fogadni, ezért ők ott aludtak. Reggelre mindannyian számos meztelencsigát kaptak, de ember nem fedezett fel bennünket. Az első futó körülbelül reggel hatkor érkezett.