Medve-szurdok
kerékpártúra
2. nap: 2016. július 24. vasárnap, 800 - 2045
Langenwang - Bruck an der Mur - Mixnitz - Medve-szurdok - Mixnitz. (58,4 km + 10 km gyalog)
A kempingből kijelentkezve gurulni kezdtünk dél felé. Krieglachban betértünk a belvárosba és a templomhoz. A hívek szépen énekeltek benn a templomban. Vasárnap volt, de találtunk egy cukrászdát, ahol finom péksüteményt és kenyeret vehettünk. Mürzhafenben egy öreg akácfa tövébe telepedve hazai húst és tojást ettünk. Én még a küllőimet is meghúztam.
St. Mareinben egy kirakodóvásáron mentünk keresztül. St. Lorenzenben virág-szeddmagad működött - gondolom, ez is be volt kamerázva, legalábbis egy Achtung-tábla figyelmeztetett valamire, amit nem értettem. Boldog ország, ahol az ilyen virágoskertet becsületkasszával lehet ellátni!
Fél tizenkettőre beértünk Bruck an der Mur szélére, ahol a Mürz a Murába torkollik. Valószínűleg itt fényképezhettük le a duzzasztót. Valamivel odébb, ahol a túlparti autópálya egy magas fal fölött halad, megfürödtünk a Mura tizenöt fokos vizében.
Perneggnél találtunk egy Szent Hubertusz-kápolnával és vízzel büszkélkedő biciklipihenőt. Egy janizós motoros kiscsávó nagyokat farolva állt meg - gondolom, a mi kedvünkért. Alighanem a biciklistákat lesni jöttek ki társával. E faluban megnéztük a templomot, és az előtte lévő padon ejtőztünk, jó nagyot kajáltunk.
Mixnitzbe fölérve már ki volt táblázva a Medve-szurdok. A látogatóidény a vége felé járt, éppen hogy be tudtunk menni. Egy vendéglőnél lelakatoltuk a biciklinket, felbaktattunk a bebocsátókapuig, és kifizettük a belépőt.
Meredek, szuszogtató emelkedőben volt részünk a fülledt, langyos levegőben. Aztán a szurdokban hirtelen jóval hűvösebb lett. A meredek, de tágas kéményben ide-oda zegzugoló falépcsőkön és -létrákon lehetett följebb-följebb hatolni, és mindegyikről új szögből tekinthettünk rá a pataknak a lábunk alatti üstökben fortyogó vizére.
A szurdok hossza 1400 méter, szintkülönbsége körülbelül 360. A felső fertályán álló, 1901-ben épült kunyhóig mintegy 96, összesen pedig 164 számozott létrán kell végigmenni. A kunyhó tengerszint feletti magassága 990 méter.
A meglévő korlátok némelyik eléggé megaggott; egyet el is törtem, mikor belekapaszkodtam. A javításra szánt új korlátfák a terepen összekupacolva hevernek, a kiselejtezett régiek szétvagdosva a patak vizében, esetleg víz nem járta teraszokon gyűlnek meg. A törmelék- és hordalékkupacokból látszott, hogy nagyvízkor körülbelül másfél méterrel följebb áll a víz a mostaninál.
A kunyhónál leültünk, megvacsoráztunk. Az idő hűvösebbé vált, és itt már kezdtük érezni a fáradtságot.
hatra pedig felértünk a felső kocsmához. Dörgött az ég, nem is kívántunk sört, ezért inkább leballagtunk a meredek, néhol sziklás szekérúton.
Körülbelül fél nyolcra érkeztünk a vendéglőhöz. A többiek - a legelő alkalmatlan lévén - a szomszédos, több éve lakatlan üdülőház teraszára hurcolkodtak fel, és ott ágyaztak meg maguknak, és szárították sátraikat.
Én viszont ennél biztonságosabb szálláshelyre vágytam, ezért átgurultam az alsó mixnitzi hídon a lakatlan autópályás túlpartra, és ott a vadakat távoltartó kerítések miatt egészen a felső hídig kellett oldalaznom a folyó felé törekedve. Annak tövétől lefelé haladtam az első nagyobb, nem lejtőn álló bokorig. A vízparton gyönyörű hálószoba várt. Pancsoltam is este; sátramat a bokor közepén vertem fel.
Aztán eleredt az eső, és pont ugyanekkor megszólalt egy légoltalmi sziréna. A sátor még nem volt nedves, tehát reflexből beázott, de csak a szokásos helyen, a felső varratnál. A többi helyen csak jelentéktelen vízmennyiség jött be. Aztán mikor a ponyva végre megázott, a varratok beduzzadtak, és az addigi szivárgás is lefékeződött. Kényelmes, biztos szállásom volt, aludtam, mint a bunda.
