a főlapra        következő nap

Medve-szurdok
kerékpártúra
1. nap: 2016. július 23. szombat, 1045 - 2300
Sopron - Somfalva (Schattendorf) - Nagymarton (Mattersburg) - Lajtaszentmiklós (Neudörfl) - Lanzenkirchen - Schwarzau - Guntrams - Loipersbach - Neunkirchen - Ternitz - Gloggnitz - Schottwien - Semmering - Mürzzuschlag - Langenwang. (129 km)

Indulás előtt még elszaladtam a postára egy csekket feladni. Utána elég későn tudtunk elindulni. Fülledt, meleg idő alakult ki.

FF160723-100736.JPG FF160723-110254.JPG FF160723-111232.JPG FF160723-112014.JPG

Somfalvánál felmásztunk egy kisebb dombra, és azon rövidesen egy mezőre értünk. Találtunk egy 1997-ben épült biciklispihenőt, ahol víz is volt.

FF160723-113640.JPG FF160723-115934.JPG FF160723-120550.JPG FF160723-121900.JPG

Rohrbachnál többlyukú hidat láttunk, Márcfalván pedig egy fallal kerített templomot. Nagymartonban karácsonyfa alakban felfüggesztettek egy csomó címert egy irdatlan, árbocformán kikötött póznára.

FF160723-134200.JPG FF160723-150436.JPG

Az 50-es út egyik magaslatán Savanyúkútnál (Bad Sauerbrunn) kezdett szétnyílni egy láncszemem. Jobb híján fogóval összenyomtam, az segített rajta egy időre. Lajtaszentmiklóson vacak volt a kerékpárút, és egy kocsma előtt három méter hosszan megszakították (hivatalos vége-táblával). Akkurátus emberek ezek az osztrákok!

Bécsújhely belvárosába nem mentünk be, inkább Katzelsdorf felé fordultunk a Lajta völgyében haladó kerékpárúton. (Itt kiléptünk a történelmi Magyarország területéről, így az ezutáni a falvaknak már nincs magyar nevük.) A világháborús emlékmű mögött akadt egy pihenő, vízcsappal.

A Neunkirchen felé vezető utat elvétettük, helyette az 54-esen indultunk el. Aztán mégis átgurultunk amoda, és fürödtünk egy jót a szép tiszta vizű Schwarzában.

FF160723-153844.JPG FF160723-153846.JPG FF160723-155922.JPG
FF160723-161646.JPG FF160723-162814.JPG FF160723-163442.JPG FF160723-163456.JPG

Ternitz felé egy virágos szeddmagad kínálta portékáját - ha jól láttam, becsületkasszával. Wimpassingban a hídról letekintettünk a gyönyörűen zubogó Schwarzára. Este hatra érkeztünk meg a gloggnitzi pályaudvarra, ahol előzetes terveink értelmében szét kellett válnunk. Édesanyám és Péter ott maradt (elég sokat kellett várniuk a vonatra), János és én továbbtekertünk a semmeringi hágóba. Ők eddig 75 kilométert tettek meg, az átlagsebességünk 16 km/h volt.

FF160723-170722.JPG FF160723-170920.JPG FF160723-175550.JPG
FF160723-180910.JPG FF160723-181240.JPG FF160723-181358.JPG FF160723-181412.JPG

Schottwienben szép sziklafalakat láttam, meg az 56-os autópálya völgyhídját. Sajnos a várat nem lehetett jól fotózni, mert szemből sütött a Nap. Érdekességként följegyeztem, hogy a 8-10%-os emelkedő 6 km/h sebességnél egy rövid szakaszon 160 volt a pulzusom. Ez sok éve nagyjából a kényelmes maximumot jelenti nálam.

FF160723-182016.JPG FF160723-184558.JPG FF160723-185132.JPG FF160723-185236.JPG

Maria-Schutzban ránk mosolygott a rózsaszín Mária-templom. Fölötte található egy nagy fontosságú csurgó az útfélen, még az S6-os úttal való találkozás alatt.

FF160723-190050.JPG FF160723-191158.JPG FF160723-191548.JPG FF160723-193000.JPG

Körülbelül háromnegyed kilencre érkeztem meg a hágóba, ahol a sokkal jobb kondiban lévő János már fél órája üldögélt. Anyáméknak kimaradt egy vonatuk, és még nem érkeztek meg. Körbegurultam valami vad szállást keresni, de hiába: a szűk útperemeken csupa alhatatlan zugot találtam, ahol egy fél hálózsák se fért volna el. Eközben anyámék a széles úton toltak fölfelé kerékpárjukat, és a szerpentin följebb lévő hajlatából jól hallottam, amint Péter hangosan bírálja a kimaradt vonatot. Ebben bizony nekem is volt némi részem, mert ha nem szaladok el reggel a postára, akkor elérték volna az eggyel korábbit.

Eléggé hisztis állapotban találkoztunk a pályaudvarról felvezető keskeny betoncsík kijáratánál. Az országúton felmásztunk a hágóba, és tanúi voltunk annak a rémségnek, hogy Jánost éppen körülveszi három rendőr. Arról faggatták, hogy kire-mire vár itt, és hogy hol fog aludni. (Több túrázótól hallottuk már, hogy az osztrákok a csavargást szigorúan kezelik - és emez 50-60 eurós vendégéjszakákat kínáló síparadicsomban helye is volt a szigornak, mivel lerítt rólunk, hogy nem szántunk ennyit szállásra.) Ő elmondta, hogy "a kollégámat várom", és hogy "valahol odébb fogunk aludni." Ekkor érkeztünk meg mi, és elmondtuk ugyanezt még kétszer. A rendőrök készséggel ajánlottak egy kempinget Langenwangban, és útnak eresztettek.

FF160723-193946.JPG FF160723-194230.JPG FF160723-194730.JPG

Legurultunk hát észak felé, és elkezdtünk ilyen vagy olyan szállást keresni. Én vad sátorhelyre gondoltam, de az elsőnek kiszemelt erdő nagyon belátható lett volna. A ránk boruló sötétben nehezen is tudtunk volna érett döntést hozni a alvóhely minőségéről. Péter tovább erőltette a kempinget, és János sem akart tilosban aludni. Anyám volt az egyetlen, aki kapható lett volna a "vadazásra." Végül engedtünk, és továbbgurultunk lefelé, Langenwangig. Ott beköszöntem egy kocsmába, hogy eligazíttassam magam a kemping felé. Persze a szokásos közép-európai léhűtők jöttek ki: az egyik állandóan inni hívott; a másik szerencsére tudott angolul, de valami magánszállásra akart rábeszélni. Végül kipréseltem belőle a kemping helyét, és odébbálltam. Kisvártatva meg is találtuk, amit kerestünk. A gondnok és a házinéni mérgesen fogadott, mert a recepció rég bezárt. Másnap reggel jutányos árat számítottak fel: egyetlen sátrat fizettünk. Hideg vízben zuhanyoztunk, ami legalább nekem jólesett.